Leszámolás
Hát igen! Lezavartam a 16 napot, aztán három napot pihenhettem. Viszont volt egy-két érdekes dolog, mert a főnököm megjegyezte, hogy ilyen gyér forgalom mellett, lehet, hogy egy kis pihenőre küld, mert nem lesz annyi pénze, hogy kifizessen.
Addigra már tényleg elég gyér lett a forgalom, elmaradoztak azok a vevők, akik rendszeresen újságért jöttek, stb. Itt már nem térek ki másra, mert már csak ragozása lenne annak, hogy milyen balf...sz módon adta elő a kereskedelmet a gumiszerelőből lett boltos.
Mondtam, hogy pár napot ki tudok venni, mert nekem szeptember végére kell a szabadság, de ő nem pár napban gondolkodott, hanem mint kiderült, úgy képzelte el, hogy szeptemberig elmegyek fizetés nélkülire.
Sajnálja, de nem tudott kivenni semmi pénzt az egy hónap alatt a boltból. Nem tudom, mit akar kivenni, hisz fel sem lett töltve rendesen a bolt áruval. Ezt meg is mondtam neki, és azt is, hogy akkor inkább elköszönhetünk egymástól, mert én nem engedhetem meg magamnak, hogy majd két hónapig fizetés nélkül legyek.
Aktuális volt már a fizetésem is, mondta is, hogy átutalták, és számoljunk el. Mivel mindent jegyzeteltem, mikor mennyit dolgoztam, így már könnyen ki tudtam számolni, hogy mennyivel jön még a fizum felett.
Nem is tudom, de akkor már olyan érzésem volt, hogy ez sem lesz egy könnyű eset!
S lám minő véletlen, nem tévedtem!
Elkezdett szórakozni velem, hogy a francba lehet nekem ennyi szabadnapom, amit ki kell fizetnie?
Mert ugye ő is kiszámolta és nála jóval kevesebb jött ki.
Persze egy szabadnapomat el akarta sumákolni, arról nem is beszélve, hogy az első napot, amikor 12 órát dolgoztam nekik, ki sem akarta fizetni, azzal az indokkal, hogy én aznap még a másik helyen alkalmazásban voltam. Ez azért volt, mert az előző főnököm azt mondta, hogy hétfővel jelent ki, de nem tudta elintézni, ez már az ő bénasága volt, ezért még aznap nála alkalmazásban voltam, ezért ugye járt a fizetés is.
Kiakadt azon, hogy akkor én aznapra milyen qrva sok pénzt bezsebelek.
Kötöttem az ebet a karóhoz, mert ugye nem olyan családból származom, ahol ezt csak úgy lenyelik.
Makacs volt ő is, mondtam, hogy itt a számításom, vigye haza, mutassa meg a feleségének, talán boltos lévén jobban eligazodik rajta, mint ő, habár elég világosan levezettem mindent, de vannak gyengébb felfogó képességű emberek, és most már nem csak gondolom, hanem tudom is, hogy ő ebbe a csoportba tartozik.
Szemléltető oktatással kellett a tudomására hoznom azt is, hogy ha ő szabira menne, és az idő alatt valahol dolgozik, akkor nem fizetik ki, mert a munkáltatójánál kapja a fizuját?
Lehet, hogy ez kicsit rávilágított az igazságra, mert hajlott rá, hogy hazaviszi és megnézik az asszonnyal.
Másnap mondta, hogy a kedves felesége engedélyezte, hogy a különbözetet kifizesse nekem, persze tiltakoztam, mondtam, hogy nekem nem a különbség kell, hanem a ténylegesen ledolgozott órára járó bér. Sírt egy sort még, hogy otthon az asszony b...ogatja, itt meg én, de leszarom a magánéletét, nekem a jogosan járó pénzem kell, ezt nyomatékosan közöltem vele utoljára, hozzátéve, hogy esetleg más úton-módon, de behajtom a pénzem.
Azt hiszem ez hatással lehetett rá, mert mondta, hogy oké, rendben van, kifizeti, csak hagyjam már békén. Mintha miattam lett volna az egész. Habár miattam volt végül is, mert mi a francnak kellett nekem annyit dolgoznom, amíg ők a Fekete-tengerben hűtötték a seggüket.
Kiderült, minő véletlen egybeesés, hogy vasárnap kellett utoljára dolgoznom, /akkor lett vége a Rock-maratonnak/, mert mint írtam már, ők voltak a legközelebbi bolt a helyszínhez a falusi "bót"-jukkal.
Valószínűleg ahhoz a stílushoz szoktak, de ez itt a városban nem fog üzemelni, mint ahogy már ki is derült.
A közeli suliban éppen voltak a héten diákok, mert kurzusuk volt, sokszor bejöttek, beszélgettünk pár szót. Egyik nap épp egy fiatal csaj jött be vásárolni, szóba elegyedtünk, őt nem ismertem annyira, jött egy srác, ismerték egymást, a fiú rendszeres vásárlóm volt a suli idején. Meg is jegyezte, hogy tényleg el tetszik menni?
Mondtam, hogy nem tetszik, de sok választásom nincs, nem engedhetem meg magamnak, hogy fizetés nélkülire menjek. Mire a csaj megjegyezte, hogy - jaj, maga az, aki elmegy? A suliban beszélték a srácok, hogy nagyon sajnálják, hogy milyen aranyos, stb. Megmondom őszintén ez nagyon jól esett, igaz nem segített rajtam, de egyfajta visszaigazolás volt, hogy a munkámat jól látom el.
Aztán jött a másik kedves visszatérő vásárlóm, Lajos bácsi, akivel állandóan élcelődtünk egymással. Valahogy egy húron pendültünk, volt valami lelkitárs-kapcsolat közöttünk. Nagyon aranyos a kisöreg, sokat beszélgettünk, egykor jobb időket látott valaki volt, mára kicsit lepukkadt, de még mindig őrizte a szeme, egykori ifjú huncutságát. Nagyon szerettem vele beszélgetni, intelligens volt, utolsó előtti napomon Goethe-től a Faust-ból idézett nekem, elég hosszasan.
Úgy volt, hogy vasárnap már nem jön, ezért aztán elköszöntem tőle, adtam két puszit neki, és mondtam, hogy örülök, hogy megismerhettem. Mire ő, azt mondta, hogy ugyanezt nem mondhatja nekem. Már majdnem kezdtem nevetni, hogy na a kisöreg, még most is humorosra veszi a figurát, aztán láttam, hogy kicsit ködös lett a tekintete, aztán amikor már nem fér el a felgyülemlett könny, szép lassan csordogált le az arcán. Egy pillanatra elszégyellte magát, hogy engedte gyengeségét észrevennem, s rájöttem, hogy amikor nagyon mondja a magáét, akkor mindig palástolni próbálta az érzéseit.
Megjegyezte, hogy jobb lett volna, ha meg sem ismer, mert akkor nem lenne a fájdalmas búcsú. Nagyon jó volt velem beszélgetni, és nagyon köszön mindent.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
