Sztálin
Mestiából visszamentünk Kutaisibe, közben útba ejtettünk egy cseppkőbarlangot, ez kihagyható, ha már láttál ilyet, márpedig ilyen itthon is van, ha nem is ennyire nagy. Kutaisiben olyan szállásunk volt, mint egy múzeum (kép lent), de azon kívül, hogy a város legjobb éttermében vacsoráztunk, más érdekfeszítőt nem tudok elmondani, a városban levő Bagrati katedrális egy tök frissen felújított-hozzátoldott épület, ki kell kicsit mozdulni, hogy megnézd a sokkal autentikusabb Gelati katedrálist. Ez nekünk pont kimaradt időhiány miatt (vigasztalódtunk az Mchetában található hasonló épületegyüttessel), viszont Sztálin szülővárosát meglátogattuk. És ez megint szürreális.
Gori főterén ott van Sztálin szülőháza. Tényleg az. Még a diktátor életében le lett körülette rombolva minden és építettek köré egy mauzóleumot, tiszta röhej. És mögé pedig az 50-es években felhúztak egy szovjet birodalmi stílusban emelt múzeumot, ami most is megvan és az embernek az az érzése, hogy a tárlat tartalmilag nemigen változott. Négy jókora terem, kezdve onnan, hogy anyu és apu fotója, meg a kis Dzsugashvili milyen okos volt matekból az elemiben, aztán mindenféle cikkek, beszédek, barátok, mozgalmak, eszmék, Lenin elvtárssal a viszony, rengeteg giccses portré, majd a világháborús érdemek és aztán hirtelen meghalt. Egy árva szó nem volt Trockijról, a népirtásról, népek áttelepítéséről, az ellenfelek módszeres kivégzéséről, a személyi kultuszról (bár a múzeum élő példa erre), mintha ezek meg sem történtek volna. Időutazás 70 évvel hátra.
Kijöttünk és álltunk ott, mint a hülyék. Grúzia egy demokratikus ország, meglehetősen USA-barát és nagyon európai igyekszik lenni. A negyedik század óta keresztény, az oroszokat utálják (főleg a 2008-as háború óta), Gori főterén pedig itt egy ilyen múzeum. Három nappal később tudtuk megkérdezni, hogy ez mi (mert volt egy helyi idegenvezetőnk, Levan), aki elmondta, hogy a grúzok is utálják Sztálint rettentően, meg szó volt arról, hogy ezt a múzeumot átépítik és az "elnyomás múzeuma" lesz, főleg a 2008-as események után, de Gori önkormányzata vétózott, mert nekik kábé ez a múzeum az egyetlen turisztikai intézményük. Úgyhogy megtartották olyannak, amilyen nagyjából mindig is volt, nem azért, mert Sztálin-rajongók, hanem mert ez hoz pénzt a konyhára.
Viszont Gori mellett van Uplistshike, a barlangváros. Ilyen egyébként van máshol is Grúziában, de ez ez egyik legismertebb, sziklákba vájt épületek, 9. században emelt kolostor, tényleg állati jó hely, fénykorában 20 ezer ember élt itt. Ez egy kereskedelmi központ volt, volt borászat, fürdő, közösségi létesítmények és mindehhez pazar kilátás. Több órát mászkáltunk a sziklák között kemény 5 GEL (lari) fejében, ami 500 HUF. Minden fillért megért.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
