Hirdetés

2021. december 4., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

Beszámoló a 6. BRSZK-ról

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Részletes betekintést nyújtok a tavalyról 2021-re elhalasztott kiállításunkba és annak hátterébe.

[ ÚJ TESZT ]

Készülődés

Hölgyek, urak, kedves barátaim, ismerőseim! Ezen is túl vagyunk! Megvolt, szép volt, jó volt! És ahogy eddig is megfogadtam, úgy most is megfogadom: ígérem, soha többet nem lesz! Nem, csak vicceltem! Talán mondanom sem kell, hogy míg korábban tényleg minden egyes kiállítás előtt, majd közvetlen utána, mindig megfogadtam, hogy "soha többet", de aztán ahogy kiállítás előtt kezdett összeállni a buli, majd mikor kiállítás után kicsit leülepedett bennem az egész, akkor mindig "megenyhültem". Viszont most először a "soha többet" kifejezés meg sem fordult a fejemben. Hogy miért? Ennek rengeteg oka van. Ahogy ez a sok rengeteg ok/dolog összeállt és ahogy "kiadta" (pedig most sem voltunk 100 százalékosak), úgy egy olyan kép alakult ki bennem, hogy akármilyen is legyen/lett ez a rendezvény, úgy folytatnom, - akarom mondani - folytatnunk kell ezt az utat!

De hogy is nézett ki a gyakorlatban? Persze mint akármilyen rendezvény, legyen az egy pár órás koncert vagy több napos fesztivál, úgy itt sem erről a két napról szólt ez az egész. Nagyon nem. Persze a látogatóknak igen, de minekünk kiállítóknak, segítőknek, vagy olyan titulus nélküli társaimnak, akik ilyen-olyan formában hozzátették a magukét a bulihoz, na nekünk nagyon nem két napról szólt. Mivel a BRSZK varázsa abban rejlik, hogy mi egy nagy család vagyunk és itt a család alatt magukat a látogatókat is ide értem természetesen, ezért úgy illik, hogy az egész családdal, azaz veletek megosztom az egész rendezvény előkészületét is.

Nagyon sokat kell visszamennünk az időben! Több mint 1 évet. Egészen 2020 nyarának végéig. Itt már le volt szervezve a háttérben minden, tényleg mindenki csak a billentyűzetem Enterének lenyomására várt, hogy elrajtolhasson a 6. BRSZK. Kivéve a Covidot. Az nem nagyon foglalkozott azzal, hogy mit is szeretnénk. Próbáltam a végsőkig kivárni, hogy akkor rendezzük, vagy ne rendezzük s a céldátum előtt 1 nappal, hogy hivatalossá tegyük a rendezvényünket, úgy döntöttem, lefújom a BRSZK-t. Azaz inkább úgy fogalmaznék, hogy eltoltam az időpontot. Laza egy évvel későbbre.

Hirdetés

Miután a 2020-as, eredetileg tervezett dátumra is ekkor már 1 évnyi készülődés és munka volt a srácokban, így ők sem voltak boldogok, de úgy gondolom, ez volt a helyes döntés. Úgy voltunk vele, hogy kaptunk plusz egy évnyi időt a készülődésre. Hol gyorsabban, hol lassabban érződött, ahogy az idő telik. Szép lassan eljött 2021 és ismét számolgattunk, mikor is kéne pontosan megszervezni a 6. BRSZK-t. Úgy döntöttünk, hogy a céldátum 2021. szeptember 18-19. lesz. A nyáron ismét mindenki amennyire csak tudott egyre jobban rákoncentrált, hogy a legjobbját adhassa, s mindenki tette a dolgát, ahogy közeledett az időpont. Szép lassan ráfordultunk a célegyenesre.

Ugorjunk is oda, amikor már tényleg felgyorsultak az események. 2021. szeptember 13: a kiállítás hetének első napja! Ekkor már minden bőven le volt szervezve, próbáltunk minél több felületen jelezni, hogy idén végre nem fog elmaradni a rendezvény, a srácok készen álltak, tudták, hogy ki mit fog hozni kiállítani, ám ennek ellenére tudtuk, hogy masszívan improvizálni kell, mert tudjuk, hogy a "kutya mindig csinál valamit" (tartja a mondás) ami miatt nem lehet mindent előre látni.
Én azért szeretek biztosra menni és készülni A-B-C tervvel, illetve amennyire csak lehet, igyekszem előre készülni. A fülei polgármester úrnál kisírtam, hogy már az egész hétre kapjuk meg a csarnokot, muszáj készülni minél korábban.

Szóval szeptember 13-a... Ezen a napon kezdtem a saját kiállítandó holmijaimat felhordani Dáviddal, a helyi segítőmmel. Úgy voltam vele, nem kell túltolni, megszakadni, inkább kezdjünk el készülni idejében. Bizony, milyen jól tettem. Igaz ezen a napon csak a laptopjaimat cipeltük fel. Hogy pontosan mennyit? Igaziból itt nem darabszámot, hanem egy más mértékegységet adnék meg. Ami a leginkább meghatározza a gépeimet, az a mázsa lesz. Egészen pontosan 2,5 mázsa laptopot hordtunk fel. Jó ez nem tűnik olyan vészesen soknak, de először azt a 2,5 mázsát az autóba bepakolni, majd onnan kipakolni, azért egy kellemes délutáni testmozgással bőven felért.

Továbbá szintén szeptember 13-án, kitaláltam, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy külső sátrunk is, Hege szavaival élve: Ez lenne a lábmosó, amolyan "belekóstoló" a buliba, "de az élményfürdő persze továbbra is a csarnokban lesz" elven. Persze, mikor máskor kell kitalálni, mint a rendezvény előtt öt nappal?! Az egészet úgy találtuk ki...hogy sehogy. Majd a rendezvény előtt egy-két nappal rögtönözünk valamit. Nagy köszönet az önkormányzatnak, hogy támogatták a tervemet.

Szeptember 14-én felkerültek az asztali gépeim is,

Nagyjából az asztalokat is a helyére húzkodtuk. Ismét nagy-nagy köszönet a fülei közmunkásoknak is, akik a terembe behordták a padokat.

Tényleg nagy segítség volt, mert némely békebeli iskolapad szép súllyal rendelkezett. Tudom puhány vagyok meg minden, de azért tizenöt asztal arrébb rakásába rendesen leizzadtam. Sebaj, legalább masszív padokon álltak a gépeink.

Szeptember 15-e, szerda: Ekkor hoztuk le CocooN-z kiállítandó holmijának egy részét. Mivel már este 9 volt, mire felértünk a csarnokba a gépekkel, csak gyorsan behordtuk azokat, bőven elég volt aznapra annyi is.

Szeptember 16-a: Na itt már kezdett izgalmasabbá válni a dolog. Én ezen a napon már 0-24-ben a csarnokban voltam és Dávid segítségével raktam össze a gépeimet, Illetve terveztem, hogy is legyen megoldva az áramellátás. A délután folyamán már jöttek további segítők, akik jó cserkész módjára felajánlották, hogy ott segítenek, ahol tudnak.
Ekkorra az én gépeimnek tetemes része már készen állt a kiállításra. Egy kicsit nyugodt voltam, de közben mégsem, azaz inkább kevésbé motoszkált a fejemben a szokásos "soha-többé" gondolat.

Szeptember 17-e: Ez volt a hivatalos 0. nap. Itt már minden résztvevő jelen volt és rakta össze a gépeit. Én hiába álltam jól a gépeimmel, több kisebb-nagyobb megoldandó feladat is felmerült. Mindenki első sorban a saját kiállítandó dolgaival volt elfoglalva, én csak a segítőimet koordináltam, hogy ki mit csináljon, mit segítsen. Két komolyabb feladat volt részemről hátra. Egyik, hogy "megkomponáljuk" a külső, sátoros részt. Erre a feladatra első sorban Hege volt megbízva. Mivel nem nagyon készültünk rá, abból dolgoztunk amink volt. Hege mivel az Alföldről jött, nem nagyon készült kiállítandó tárggyal (egy minimálissal az utolsó utáni pillanatban azért igen), nekem pedig hiába van zsákszám cuccom, ha nincs rá sem idő, sem kapacitás, hogy valami értelmezhetőt összeállítsunk belőle. Szóval mondtam Hegének, adott a feladat: szeretnék egy mini kiállítást kívülre. Hege pedig óriásit alkotott. Nem gondoltam volna, hogy egy kommersz hálókártyából, vagy egy faék egyszerű 56k-s faxmodemből, vagy 1,44MB-os floppy meghajtóból lehet tetszetőst kiállítani. De igen. Lehet.

Hogy emeljük a kinti rész színvonalát, az első nap itt kapott helyet Dodi, aki a makettjeit állította ki,

Alpi is el tudott jönni, s ő a szokásos „retro tuning” számítógépes holmijait hozta el megmutatni a közönségnek.

A gépek szépen kezdték megtölteni a csarnokot, kezdte az egész úgy egyre jobban "kiadni". Volt viszont egy nagyobb bökkenő. Márpedig az áramellátás. Egy nagyon kedves barátom, aki az autószerelőm és egyben villanyszerelőm is, jelezte, hogy tán nem kéne túl terhelni a Tesco gazdaságos hosszabbítókat, mert nem kéne és kész. Továbbá nem volna rossz, hogy ha a 3 fázis lehetőleg egyenletesen lenne terhelve. Ez az én oldalamról nem volt probléma, mert csak az én gépeim felemésztettek egy fázis teljes kapacitásának kb. 80-85 százalékát (100 százalékra pedig ismét nem tanácsos terhelni). Tehát, itt nem nagyon kellett matekozni.
Szóval maradt 2 fázis. Itt azért ment a számolgatás, meg némi baráti morgolódás frescho és közöttem. A végeredmény az lett, hogy péntek este 10 óra után még az egy személyben autószerelő és villanyszerelő barátom frescho Commodore-jait kötötte /üzemelte be, mert hát hiába az aránylag tényleg sok rákészülődés, rendesen kezdtünk kifutni az időből. Ráadásul schilence a VGA kártyáival már elég későn érkezett meg és oké, hogy azokat nem kell beüzemelni, de stílusos elhelyezésük igen pepecselős meló. Ugyanebben a cipőben járt CocooN-z, hiszen ő is hozott VGA kártyákat, illetve videójátékokat, ráadásul neki ott volt még a tizenöt gépből felálló multiplayer sarok is. Hiába voltak a segítők, akik tényleg mindenhol próbáltak segíteni, rendesen fel volt adva a lecke, hogy mindennel elkészüljünk.

Péntek késő este már alig álltunk a lábunkon, legalábbis én, s hiába terveztünk estére még egy kis iszogatós, beszélgetős, kockulós bandázást, mondtam a srácoknak, hogy inkább gyúrjunk rá a következő napra egy alapos pihenéssel, mert nem lehetünk fáradtak, ha jönnek a látogatók.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.