Az alakítás első fázisa

Első hallgatózásra egyáltalán semmilyen hangja nem volt az egésznek, így hamar gyanút fogtam, hogy várni fog még rám meglepetés, ami természetesen nem is maradt el. Ekkor bukkantam rá a csillapító anyagként használt szivacsra, amelynek a keménysége még az ember kezét is fel tudja sérteni, így már érthető volt a hangzás, illetve a szivacs belefaragásának kivitelezése is hagyott némi kívánni valót maga után.

Egy szóval jellemezném: Fenséges

A kábelezés cseréje egyértelmű volt, korhűség ide vagy oda.

A hangváltó az elmaradhatatlan szivacsporladásban szenvedett, amit konkrétan le lehetett róla söpörni.

A kényesebb és pepecselősebb feladatok közé tartozott a mélysugárzók peremének eltávolítása és az új felragasztása.

Az új szél és a ragasztó egyenesen Hollandiából érkezett.

Mint a legtöbb régi doboz, borításként ez is fóliát kapott, ami elég csúnyán agyon volt karistolva, illetve már sok helyen foszlott le. Alacsony hőfokos, vasalós melegítés után vésővel kapartam le az utolsó darabig, bár a legtöbb helyen simán le lehetett húzni. A forgácslap egészen egyben volt, pár helyen nyikorgott az illesztéseknél, ezt több rétegben felvitt ragasztóval korrigáltam. A doboz hátuljának a pereme pár helyen sérült a fólia eltávolításakor, ezeket a pontokat szintén ragasztottam, illetve csipeszekkel szorítottam össze.

Gyárilag eléggé gagyi hatású, csíptetős csatlakozókat kapott, így a helyükre csavaros rögzítésű BTV került. Ennek helyét koronafúróval alakítottam ki, ami nem volt egy kis feladat, mivel már volt ott egy lyuk, így a közepén lévő fúrószár nem vezette meg a vágó részt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!