2019. január 24., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Azori-szigetek - élménybeszámoló

Ha szereted a természetet és szeretsz utazni is, akkor nyugodtan felírhatod ezt a helyet a bakancslistádra!

[ ÚJ TESZT ]

6. nap – Második autós túra

Ébredés, kiadós reggeli, majd irány ismét Furnasba. Ezúttal már egy frissen vásárolt autóstartó birtokában, ami némileg megkönnyítette az életem. Az előző nappal ellentétben most a sziget déli részén autóztam végig, ami egy egészen más hangulatot kölcsönzött, mint a sziget északi felén autózás. Északon az út nagy részét szélesebb, többnyire egyenes autóúton tettem meg. Ezzel ellentétben délen az út második fele keskeny, kanyargós utakon vezetett hegyeken és völgyeken keresztül. A vezetés ezen az útszakaszon leírhatatlanul megnyugtató és örömteli volt számomra. Többnyire egyedül haladtam az úton, és körülöttem mindenhol magával ragadó zöld tájakat láttam. Végül megérkeztem Furnasba, ahol az első úticélom egy barátom javaslatára a helyi termálfürdő (Poça da Dona Beija) volt. Nem voltak túl nagy elvárásaim, úgy képzeltem, hogy lesz valahol egy medence tele termálvízzel és annyi. Ehhez képest kellemes meglepetés és élmény volt az itteni fürdőzés. A belépő viszonylag olcsó, kb. 3 euró volt. Azt csak remélni mertem, hogy tudok kártyával fizetni, ugyanis a kp-nak eléggé híján voltam. Szerencsére tudtam használni a kártyám, majd miután a pénztáros megtudta, hogy magyar vagyok, megszólalt magyarul: „köszönöm”. Mint kiderült, egy ukrán hölgy volt, és nagyjából ez az egyetlen magyar szó, amit ismer. Aztán próbáltam vele kicsit angolul beszélgetni, de arra jutottam, hogy angolul is annyit tud, mint magyarul.

Odabent kaptam egy kis kosarat, amibe pakolhattam a cuccaimat, illetve megtudtam, hogy 1 euróért kaphatok zárható szekrényt is. Jött is a kérdés, hogy fizethetek-e kártyával. Eredetileg csak 5 euró felett lehetne így fizetni, szóval kicsit győzködtem a hölgyeményt, hogy sajnos tényleg nincs nálam semmi kp. Végül kifizethettem kártyával az 1 eurót. Lepakoltam, átöltöztem, majd irány a medencékhez. Kicsit hűvösebb, esős és borongós idő volt, de ez nem vont le az élvezeti értékéből, sőt... A fürdőben és körülötte mindenhol zöld növényzet és pálmafák egészítették ki a látványt. Végigjártam az összes medencét, mindenhol időztem kicsit, élveztem a semmittevést és a látványt. Közben elkezdtem agyalni a „világmegváltó” ötleteimen. Értékeltem, hogy alig voltak a fürdőben, így nem voltunk egymás nyakában. Főszezonban, ahogy halottam ezek a helyek igencsak tele szoktak lenni. Kb. 1.5 órát töltöttem a medencékben, majd indultam öltözni. Itt a tusolásnál ért egy kisebb meglepetés, amikor realizáltam, hogy a tusoló előtt egy érmét kellene bedobnom egy kis szerkezetbe azért, hogy kaphassak kb. 2 percre meleg vizet. Sajnos a szerkezetet nem tudtam meggyőzni, hogy fogadjon el kártyát, így maradt a hideg vizes tusolás. Jobban értékeltem volna, ha a meleg vizet mondjuk belekalkulálják a jegy árába.

Kis medence

Kicsit nagyobb

Ugyanaz

Innen utam a már tegnap is felmerült úticélhoz vezetett, ami a furnasi tóra néző hegyi kilátópont. Szépen irányba állítottam a GPS-t, majd útnak indultam. A navigáció egyből egy felfelé haladó nagyon meredek és szűk utcába irányított, én meg persze követtem. Nem kellett volna. Ahogy felértem, az utca végén egy kis terület volt és egy kapu, de semmi továbbhaladási lehetőség. Itt már a navigáció is elhallgatott, és inkább nem tanácsolt semmit, miután sikeresen zsákutcába vezetett. Én pedig lestem, hogy oké, akkor itt kellene valahogy megfordulnom. Fent két helyi gazda volt, akik készségesen asszisztáltak a sikeres megfordulásomhoz. Ehhez odébb tolták a talicskákat és integettek, hogy meddig tolathatok hátra. Szerencsére ez alkalommal az én autóm is, sőt mi több, a talicska is megúszta minden sérülés nélkül a műveletet. Végül sikeresen lejöttem, majd átvezettem a kilátóponthoz. Valóban megérte feljönni, mind a tóra, mind a városra pazar kilátás nyílt. Sajnos az idő többnyire borongós volt, de néha pár pillanatra kisütött a nap, ilyenkor persze a kilátás is sokkal szebb volt, de sajnos a képek többsége borongós időben készült. Csak én voltam fent egyedül, de mielőtt indultam volna, érkezett egy másik autó. Két idősebb portugál fazon szállt ki belőle, majd odajöttek és bemutatkoztunk, beszélgettünk kicsit. Kiderült, hogy ott voltak a termálfürdőben is és nagyjából akkor érkeztek, amikor én eljöttem, csak én nem láttam őket.

A tó

Némi jó hangulatú csevej után elköszöntünk, majd elindultam vissza Ponta Delgada felé. Ezúttal ismét a sziget északi felén autóztam, ugyanis van ott útközben egy teaültetvény/gyár (Cha Gorreana), amit még meg szerettem volna nézni. Érdekesség, hogy ez az ültetvény Európa egyetlen teaültetvénye. A gyár nyitott a látogatók számára és nincs belépő sem. Körbe lehet sétálni, meg lehet nézni az ott dolgozókat munka közben, a végén pedig teakóstolásra is van lehetőség. Amikor ideértem, a parkolóban hirtelen ismét az új ismerőseim fogadtak, immár harmadjára futottunk össze a korábban említett két portugál fickóval. Körbejártam a gyárat, közben csináltam pár képet, és váltottam egy-két szót a dolgozókkal, akik jelezték, hogy örülnének némi borravalónak a dobozkájukba. Sajnos kp-m még mindig nem volt, szóval végül egy „kellemes ünnepeket” kíséretében köszöntünk el.

Bejárat

Mert macskás képpel minden jobban eladható.. :D

Az ültetvény

Ahogy itt végeztem, indultam is tovább Ponta Delgada felé, közben viszont tettem még egy kitérőt Lagoába (ez egy közeli kisváros), hogy megnézzem a kazah srác által ajánlott partszakaszt. Felkészültem és hoztam fürdőgatyát, gondoltam, ha már itt vagyok, szeretnék egy gyorsat fürödni az óceánban. Érkezésem után lesétáltam a partra, a vízben néhány szörfös, kint pedig páran felöltözve sétáltak, szóval kicsit kilógtam a sorból a fürdőgatya és papucs kombóval. De ugye egyszer élünk. Az idő kicsit hűvös volt, de annyira nem vészes, a víz kicsit még hűvösebb. Elkezdtem besétálni, közben néha egészen nagy hullámok jöttek. Nagyjából derékig ért már a víz, amikor is jött egy nagyobb hullám, ez jó hideg volt, szóval ekkor döntöttem úgy, hogy oké, akkor ennyi most elég is lesz. Így ugyan odáig nem jutottam el, hogy fürödjek is, de legalább bementem. Aztán kint a parton persze tapadt rám a fekete homok, alig tudtam, hogy beszállni a kocsiba és úgy felöltözni, hogy ne legyen minden tiszta homok, de végül sikerült abszolválni.

Hazafelé még azért félreálltam, hogy lőjek 1-2 képet..

Ők már biztos unják ezt a kilátást is.. :D

Innen már mentem haza a hostelembe, majd tusolás és öltözés után indultam ki a városba, hogy megcélozzak egy éttermet. Ekkor már este volt, de a legutóbbi étkezésem az még mindig a reggeli volt. Étteremnek egy leginkább halas helyet választottam, amit egy barátom ajánlott. Ebben nem is lenne semmi különös, csakhogy mint feljebb említettem, én körülbelül amióta az eszemet tudom, azóta nem eszem semmi olyan állatot, ami a vízben él. Valahogy nem szeretem a halnak a halízét, viszont most, hogy itt voltam, úgy gondoltam, ki kellene próbálnom valami vizes dolgot, hátha mégsem olyan rosszak ezek, mint a gyerekkori tapasztalatom. Az említett barátom javaslatára cápát próbáltam, de csak, hogy emeljem a tétet, előtte kértem egy hallevest is. Nagyon éhes voltam, és nagyon tartottam tőle, hogy nem lesz ez jó nekem, már épp azt fontolgattam, hogy ha itt végzek, akkor irány a KFC, ahol gyorsan beszerezhetek némi csirkét. Megérkezett a halleves, én pedig nekilendültem, és végülis megettem, nem volt olyan rossz. Persze nem meglepő módon kicsit halíze volt, de ki tudtam vele békülni. Aztán jött a cápa, na ettől is nagyon féltem, pedig már nem élt. Aztán ahogy megkóstoltam, realizáltam, hogy nem olyan vészes ez, alig éreztem rajta valamilyen ízt, az is leginkább fokhagyma volt. Végül a méretes adagnak úgy a ¾-t megettem, a maradékot pedig hagytam, mert hát azért jóból is megárt a sok. Összességében nem volt egy rossz élmény, mindemellett egészen laktató volt. Lehet máskor is kóstolok majd ilyen vizes dolgokat, de azért valószínűleg nem fogok túlzásokba esni. A KFC-t végül kihagytam.

A cápa

Innen visszamentem a hostelbe, majd az este folyamán megejtettem még egy gyors tankolást, ugyanis az autót teli tankkal adják, és úgy is kell visszaadni. Már fáradt voltam és nem sok kedvem volt ehhez, de gondoltam, egyszerűbb lesz este kisebb forgalomban lerendezni, mint másnap reggel rohanni. A tankolást nagyjából 10 literrel megúsztam, a két nap alatt ugyanis összesen körülbelül 230 km-t autóztam. Ahogy itt végeztem, még kimentem a plázában levő szupermarketbe összevásárolni néhány helyi dolgot (banán, tea stb.), hazahozási célzattal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.