2019. január 24., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Azori-szigetek - élménybeszámoló

Ha szereted a természetet és szeretsz utazni is, akkor nyugodtan felírhatod ezt a helyet a bakancslistádra!

[ ÚJ TESZT ]

5. nap – Első autós túra, első koccanás

Előzmény:

Alapvetően azt gondoltam, hogy nem fogok tudni autót bérelni. Neten akármelyik autóbérlős céget néztem, mindenhol feltétel volt a legalább 1 éves jogosítvány. Ehhez nekem még közel egy év kell. Már mondhatni fel is adtam a reményt, amikor a szállásfoglalásom után írt e-mailben Pedro: megkérdezte, hogy szeretnék-e autót bérelni. Erre válaszként írtam neki, hogy ha lenne rá lehetőség megfontolnám, de amennyire tudom, friss jogsival nem igazán lehet. Aztán jött a válasz, hogy ők tudnak ajánlani egy céget, ahol így is kaphatok autót. Ezen felbuzdulva végül leegyeztettük a részleteket és kértem egy Volkswagen Up-ot 2 napra. Maga az autóbérlés 22 euro/nap volt, ami a kötelező biztosítást tartalmazza, és én még emellé kötöttem „gold insurance”-t napi 15 euróért. Ez fedezi az autót ért lehetséges károk nagy részét. Ezeken felül 100 euro depositot kellett fizetnem, abban az esetben, ha az autót bármi kár éri ezt az összeget bukom, az ezen felüli részt pedig fedezi az extra biztosításom. Amennyiben nincs extra biztosítás, akkor ez a deposit összeg jóval magasabb, 5-800 euro körüli.

Az autómat reggel 9-re ígérték a hostelemhez, kevés késéssel, valamivel 10 óra előtt gurult oda vele Maria, a bérlést intéző hölgyemény. Elintéztük a papírmunkát és a fizetést, majd átnéztük az autót. Közben Maria egy papírlapon bejelölte az autón található kisebb sérüléseket, én pedig lefotóztam ezeket. A folyamat egyébként gyorsan és gördülékenyen ment, még azt is meg tudtuk beszélni, hogy 2 nappal később a reptéren vegyék át az autót, így megúszhatom a taxizást. Ezek után visszamentem a hostelbe, ahol végre volt időm rendesen megreggelizni. Kis pakolás és tervezgetés után útnak indultam a sziget másik felén fekvő kisvárosba, Furnasba. Navigáláshoz a telefonomon levő Google Mapset használtam. Ezzel az egyetlen probléma, hogy nem volt autós tartóm, így jobb híján a pohártartóban helyeztem el a telefont és többnyire a hangra hagyatkoztam. Az út nagyjából 1 órát vett igénybe.

Társam a következő két napra

Végül probléma nélkül megérkeztem Furnasba. Az első célállomásom a város szélén fekvő gejzírekhez (Caldeiras das Furnas) vezetett. Itt folyamatosan bugyog fel a forró víz és mindenhol gőzfelhőket látni, némi záptojás szaggal megspékelve. Ami a látványon kívül még érdekesség, hogy itt készül a Cozido, ami nem más, mint különféle húsok és zöldségek együtt megfőzve. Az érdekes része a főzés, ugyanis a földben vannak erre a célra kialakított kis gödrök ahová egy edényben behelyezik az ételt, majd földdel betakarják és megvárják, amíg 4-5 óra alatt a forró földben készre fő. Furnasban több étteremben is kapni az ily módon készült Cozidót. Ha arra jár az ember, érdemes kipróbálni. Én is így tettem, és bár az ízében nem volt semmi különleges, legalább elmondhatom, hogy ettem ilyet is. A gejzírek mellett van még egy nagy tó és egy erdős terület is. Az erdős részen szintén tettem egy kis sétát, az ottani csönd, a magával ragadó látvány és hangulat már önmagában elégedetté tett. Mindez nagyon megnyugtató volt és nem járt semmi más a fejemben. A tavat pedig szerettem volna fentről, a hegyről megnézni, mivel onnan különlegesebb látványt nyújt. Így elindultam felfelé egy a hegy tetején elhelyezkedő kilátóponthoz. Ehhez viszont vissza kellett menni és keresztül autózni Furnason, ami önmagában nem is lett volna gond, de végül mégis az lett.

Caldeiras das Furnas

Ez is

A történet úgy kezdődött, hogy a navigációra figyeltem, de mégsem volt egyértelmű, hogy melyik úton kell továbbmenjek. Noha így is volt 50% esélyem, de végül természetesen a rossz utcába hajtottam be. Közben már hallottam, hogy valaki elkezdett füttyögni, na, itt már gyanús volt, hogy valamit nem jól csináltam. Mindez még gyanúsabb lett, amikor megláttam egy szemből jövő autót is és realizáltam, hogy ez bizony egy egyirányú utca. Persze gyorsan szabadulni akartam a kissé stresszes szituációból, elkezdtem tolatni, csakhogy nem figyeltem kellően hátra és a következő pillanat már az volt, amikor éreztem, hogy valamiben megakadtam. Sikeresen beletolattam az egyik mögöttem parkoló autóba. Csodás! Közben a kint álló fazonok megindultak felém integetve. Az első odaérkezőtől megkérdeztem, hogy az ő autója-e, amire mondta, hogy nem, hanem a barátjáé, aki az étteremben van, de mindjárt szól neki. Hát jó. Akkor én addig leparkolok valahova, válaszoltam. Vagyis parkoltam volna, de a szabad helynél csak a parkolási tapasztalatom volt kevesebb. Persze annál idegesebb voltam, szóval jött egy kis kormánytekergetés. Végül odajött az egyik fickó segíteni, én kiszálltam, ő pedig leparkolt.

Közben megérkezett a másik autó gazdája is, akinek első reakciója valami ilyesmi volt: „Mi van, nem tudsz vezetni? Akkora hely van itt, hogy egy busszal is megfordulnék”. Erre valahogy úgy próbáltam menteni a helyzetet, hogy közöltem vele a tényt a jogsim korát illetően. Majd mondta, hogy hívja a rendőrt, meg hogy el ne menjek. Egyébként velem ellentétben mindenki meglehetősen nyugodt és laza volt. Amíg vártuk a rendőrt, addig a károsult emberünk egyik barátjával dumáltam. Érdeklődtem tőle, hogy hogyan mennek ezek a dolgok ilyenkor, ugyanis nem sok fogalmam volt. Gondoltam, hogy ráfizetem majd a gatyám is az incidensre. Az említett barát közben nyugtatgatott, hogy „no worries”, „these things happen”. Megérkezett a rendőr, ő is úgy nézett ki, mint a világ legnyugodtabb embere. Fújatott velem egy szondát és elkérte az autó papírjait. Én odaadtam neki az egész mappát, amit kaptam korábban, gondoltam, kiválogatja, ami neki kell. Kérdezte, hogy hol van sérülés az autókon, mert ő nem lát. Megmutattam neki, hogy a másik autón ott van némi festékmaradvány az én autómról, az enyémen pedig kis helyen lepattogzott festék. Erre jön a válasz, hogy szerinte az a sérülés az én autómon nem most keletkezett, nem tűnik frissnek. Ekkor gyors visszapörgettem a telefonomon a reggeli sérülésekről készült képeket, és realizáltam, hogy az a sérülés már tényleg ott volt korábban is. Kiderült, hogy amit én okoztam az kb. csak egy pár milliméteres fekete csík. Ezután megkért, hogy írjam le, mi történt, majd felírta egy papírra a másik autó adatait, és ideadta nekem, hogy majd ezt adjam az autóbérlős cégnek, és ők intézik a többit. Ezzel a végére is értünk a papírmunkának, mondta, hogy mehetek.

Ezek után felhívtam az autóbérlős céget, hogy tudjanak az esetről, illetve volt 1-2 kérdésem is a biztosítással kapcsolatban. Az ügyintéző érdemben nem tudott válaszolni a kérdéseimre, de különösebben nem aggódott a dolgon, mondta, hogy minden oké lesz, majd elbúcsúztunk. Ekkor már nagyjából délután 3 óra lehetett, szóval a kilátós programot inkább kihagytam. Ehelyett bementem az egyik étterembe, itt próbáltam ki a korábban említett Cozidót. Ahogy ott végeztem elindultam hazafelé Ponta Delgadába, persze a korábban történtek miatt azért kicsit stresszes voltam, főleg, hogy az út végét már sötétben kellett levezetnem. Végül szerencsére zökkenőmentesen sikerült visszajutnom Ponta Delgadába, egy kevés városban keringőzés után az autót is sikerült leraknom egy a szállásomhoz közeli kis utcában.

Hazasétáltam, majd próbáltam kicsit kipihenni a napot. Ekkor futottam össze az újdonsült szobatársammal is, aki kérdezte, hogyan ment a vezetés. Ő is gondolkodott az autóbérlésen, csak már rég vezetett, így nem volt túl magabiztos. Elmeséltem neki a sztorimat, aztán ő le is tett arról az ötletéről, hogy esetleg béreljen. Megkérdezte, hogy a következő nap csatlakozhatna-e hozzám. Bátor ember, gondoltam, tekintve, hogy még ezután a sztori után is beülne mellém. Válaszként mondtam neki, hogy inkább egyedül szeretnék menni, tekintve, hogy még én sem tudom pontosan mi lesz a másnapi program, így nem szeretném, hogy egymáshoz kelljen alkalmazkodnunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.