Űrkutatás robotokkal

Robotos űrkutatás:

1.: James Webb Space Telescope: A Hubble utódjaként szokták aposztrofálni, noha alapvetően más célokat szolgál a hatalmas méretű, a Földtől mintegy másfél millió kilométerre küldendő, elsősorban az infravörös tartományban dolgozó űrteleszkóp. A hányattatott sorsú (1996-ban kezdtek el rajta dolgozni), immár 9 milliárd dollárnál is drágább programot a NASA végül az európai ESA-val és a kanadai CSA együtt valósítja meg. Tervezett indítása: 2018 - épp most jelentették be, hogy tovább csúszik - most a terv 2019 tavasza.

2.: Mars missziók: Alapvetően a kulcsfontosságú cél jelenleg a Mars körül keringő kommunikációs műholdakat (Mars Reconnaissance Orbiter és Mars Odyssey) szükség szerint kiváltó Next Mars Orbiter (NeMO), amely biztosíthatja a Mars felszínére küldött és küldendő szondákkal, roverekkel való további kapcsolattartást. Ezen kívül jelenleg van még egy régóta húzódó, kisméretű leszálló-szonda (InSight), amely várhatóan 2018-ban indulhat a vörös bolygóhoz. Őt követi a jelenleg (a JWST után) legköltségesebb robotos program, a Mars 2020 Rover, amely a Curiosity alapján készül, de sok szempontból annál is fejlettebb lesz. A tarsolyban lévő elképzelések közül a legvalószínűbb egy marsi talajminta Földre való visszahozatalára szolgáló űrszonda megvalósítása, valamikor a 2020-as évek első felében. A SpaceX-szel való együttműködés a Red Dragon programban nemrég zátonyra futott, de Elon Musk megjegyzése alapján egy nagyobb, célirányosan megépítendő leszállószondát fognak indítani majd, amelyben a NASA is szerepet vállal feltehetően – viszont ez leghamarabb csak 2020-ban valósulhat meg (erről egyébként szeptember végén fog beszélni Elon Musk).

3.: Europa Clipper / Europa Lander: A Jupiter jeges holdjai régóta céljai a NASA terveinek, hosszú ideig dédelgették egy nagyméretű, nukleáris erőforrást felhasználó (a Jupiter pályáján már elég szerény a napelemekből nyerhető energiamennyiség), ionhajtóműves, komoly pályaváltoztatásra képes űrszonda tervét, ám végül annak magas költségei miatt abból nem lett semmi. Az Europa Clipper ennek a leegyszerűsített folyománya, amely a Jupiter Europa nevű holdjára összpontosítana, keringési pályára állna körülötte, és a felszínét térképezné fel részletesen mintegy három év alatt. Eredetileg ennek a programnak lett volna a része egy kisméretű leszállóegység, amely a talaj (jégfelszín) anyagát vizsgálná meg – menet közben viszont addig hizlalták, hogy 2016-ban egy különálló, nagyméretű leszállóegységről kezdtek beszélni. Az Europa Clipper jelenleg a koncepción túlmutató végleges tervek elkészítésének fázisában van, a tervezett indítás 2022 körülre datálható. Az Europa Lander jelenleg a koncepció véglegesítésénél tart, és várhatóan pár évvel a Clipper után indulhatna, ha biztosítják az anyagi támogatást hozzá.

4.: "Futottak még" kategória: Természetesen az űrkutatásban ilyen nem létezik, de a többiekhez képest szerényebb pénzből valósul meg például a Parker Napszonda, amely a Vénusz és a Nap körül keringve két tucat alkalommal közelíti meg csillagunkat egyre jobban és jobban, vizsgálva a Nap felszínét, a napszél keletkezését és viselkedését, illetve a Nap mágneses terét. Az első NASA szonda, amit élő ember után neveztek el (Eugene Parker napkutató asztrofizikusról), várhatóan 2018-ban indul.

Az érdekesebb programok közé tartozik, hogy az SLS hordozórakéta és az Orion űrhajó személyzet nélküli, 2018-ra 2019-re tervezett EM-1 tesztrepülésénél (amely a Holdat kerülné meg), visz majd magával 13 darab apró nano-műholdat (CubeSat), amelyeket különféle tudományos céllal terveztek meg, többek között a sarkokon megtalálható jégréteg kutatására, illetve a felszín részletesebb feltérképezésére.

A 16 Psyche és az őt meglátogatni tervező szonda fantáziarajza

Végül pedig a Discovery (olcsó kutatóműholdak) programból ki kell emelni a két legutóbbit, az egyik a Psyche, amely az aszteroida öv 16 Psyche nevű tagját látogatja meg (ennek az érdekessége, hogy a mintegy 186 km-es aszteroida egyfajta proto-bolygó lehet, szinte teljes egészében vasból / vas-nikkelből áll) várhatóan 2026-ban. A másik pedig a Lucy, amely 2021-ben indulna, és a Jupiter gravitációja által "terelgetett" aszteroidacsoportok közül a Trójai névvel illetett csoport öt tagja (illetve út közben egy belső aszteroidaöv tag) mellett repül el, és közben nagyfelbontású képeket készít, valamint spektrométerrel az anyagszerkezetüket fogja vizsgálni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!