A (várható) NASA Adminisztrátor

A (várható) új NASA vezető pedig...

A Trump-adminisztráció hosszú-hosszú ideig adós maradt a NASA új adminisztrátorának megnevezésével, ez általában az új elnök beiktatása után pár hónappal be szokott következni – a késlekedés egyik hozománya, hogy a jelenlegi megbízott vezető, Robert M. Lightfoot Jr., aki ezen sorok írásakor már az átmeneti vezetők közül messze leghosszabb ideig tölti be ezt a pozíciót, 2017 január 20-a óta.

Jim Bridenstine

2017. szeptember elsején azonban végre jött a bejelentés: Jim Bridenstine, aki a Kongresszusban (az amerikai törvényhozás alsó háza) Oklahoma republikánus párti képviselője. Bridenstine a haditengerészetnél szolgált pilótaként (E-2C Hawkeye légi radarfelderítő gépen leginkább), majd pénzügyi adminisztrációs diplomája megszerzése után politikai pályára lépett, de a Légierő Tartalékosaként (legalábbis elvben) a mai napig repül.

A politikai pályáján az első nagyobb akadályt a 2012-es kongresszusi választáson vette, ahol az Oklahoma Tulsa-i választási kerületében elnyerte a képviselőséget, és ezt 2016-ban sikerült megismételnie is.

Bridenstine két meghatározó bizottságban is tag, a Fegyveres Erőket Felügyelő Bizottságban (Committee on Armed Services), ahol két albizottságban tag (Tengeri Erőket felügyelő albizottság és Stratégiai Erőket felügyelő albizottság), illetve az itt érdekesebb Tudomány, Világűr és Technológiai Bizottság (Committee on Science, Space and Technology), ahol szintén két albizottságban szerepel, az egyik a Környezetvédelmi albizottság, amelyben ő elnököl, illetve a Világűr albizottságban. Utóbbi felelős többek között a NASA felügyeletére is, tehát az kétségtelen, hogy jó rálátása van az ügynökségre.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni politikai hátterét sem: eredetileg Ted Cruzt támogatta az elnökségéért való indulásban, majd annak visszavonulása után Trump mögé állt be, és végig nyíltan támogatta a választás alatt, majd utána is. Ezek után annyira nem meglepő, hogy már 2016 novemberében a legesélyesebb jelöltnek nevezték a NASA vezetésére a Trump-éra alatt. Éppen ezért kezdődtek találgatások arról, hogy esetleg kiesett az új elnök kegyeiből, azért nem történt meg a bejelentés. A pontos okok nem kerültek nyilvánosságra, de ha mást nem is, annyit feltehetően jelent, hogy az új elnök számára nem kiemelt fontosságú a NASA.

Maga a jelölt leginkább amiatt kerülhetett képbe, mert 2016-ban papírra vetett egy jövőképet az Egyesült Államok világűrrel kapcsolatos feladataival és azokra nyújtandó megoldásokkal, aminek a neve Amerikai Világűr Reneszánsz Törvénytervezete (America Space Renaissance Act, igen, dedikált weboldalt is életre hívtak hozzá).

Amerika Világűr Reneszánsza(?)

Jim Bridenstine eléggé világos és ugyanakkor relatíve kidolgozott tervet tett le az asztalra azzal kapcsolatosan, hogyan lehetne az Egyesült Államok világűr-politikáját végre újra egyenesbe rakni.

Az egész törvénytervezet alapvetően azzal a céllal jött létre, hogy megváltoztassa az állam, a piaci szereplők és a védelmi / katonai szereplők viszonyát, és jól meghúzott határok mentén építse újra azt, a főbb elemei:

Nemzetbiztonság: Felhívja a figyelmet arra, hogy a modern harctér minden eleme ilyen vagy olyan módon kötődik a világűrhöz, legyen az műholdas navigáció vagy műholdas kommunikáció, avagy műholdas felderítés. Az Egyesült Államok nagyban függ ettől az infrastruktúrától, amit az ország potenciális ellenfelei kihasználhatnak, sőt, ki is használják. Javaslata szerint ellenállóbb és rugalmasabb rendszereket kell kiépíteni, támaszkodva a kereskedelmi űrtechnológia elemeire.

NASA: Talán a legvitatottabb pontja a tervének az, hogy szétbontaná a NASA-t, amely véleménye szerint túlságosan is sok feladatott kapott, túl nagyra nőtt ahhoz képest, hogy mi volt az eredeti célja, ez pedig károsan befolyásolja a hatékonyságát. Alapvetően a NASA (vagy annak utódszervezete) legyen lecsupaszítva szigorúan az űrkutatásra, és legyen határozott kitűzött célja az emberes Mars-küldetés megvalósítása. A leválasztott elemekből (mint a légi járművekkel kapcsolatos kutatás) külön ügynökséget kell létrehozni.

Piaci résztvevők: Egyszerűvé, észszerűvé és kiszámíthatóvá kell tenni a világűrre vonatkozó állami szabályozást, amely jelenleg inkább csak fut a menet közben felmerülő problémák után. Ehhez anyagilag is biztosítani kell a szabályzó testületek működését. Az ügynökségeknek pedig be kell tartatniuk a nem-tradicionális űrtevékenységeket a nemzetközi egyezményekkel, ehhez megfelelő jogosítványokkal kell ellátni őket (ehhez tudni kell, hogy Bridenstine sűrűn hangoztatja az űrszemét problémáját, és hogy a piaci szereplők nem törődnek annak veszélyeivel). Az új és áttörő kereskedelmi alapon létrehozott technológiákat számba kell venni az állami küldetéseknél.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!