- Azért hívattam magát, Pilisi kartárs, mert a fülembe jutott, hogy maga tegnap reggel meglehetősen furcsa beszélgetést folytatott Mecsekivel, a beosztottjával. Elmondaná, miről beszéltek?
- Készséggel, csoportvezető kartárs. Mecseki bejött hozzám, és vitatta egy intézkedésem helyes voltát. Erre megmagyaráztam, hogy én a felettese vagyok neki, az intézkedéseimért én vállalom a felelősséget, tehát akármennyit is vitatkozhatunk, a végén amúgy is csak nekem lehet igazam.
- És ezt ön helyes álláspontnak tartja, Pilisi kartárs?
- Igen. Úgy vélem, hogy túl sok időt fecsérlünk el látszatvitákra, holott eleve bizonyos, hogy annak lesz igaza, aki magasabb beosztásban van.
- Ez nagyon vitatható nézet, Pilisi kartárs. Sőt. Azt is mondhatnám, hogy antidemokratikus nézet, ha erősebb kifejezéseket akarnék használni. Nem gondolja?
- Nincs kizárva, csoportvezető kartárs. Lehet. Sőt. Ha ön mondja, egészen biztosan.
- Nahát. És most távozhat. Köszönöm.

*

- És erre maga mit mondott Börzsönyi kartárs?
- Megmagyaráztam Pilisinek, hogy azért, mert ő a felettese Mecsekinek, még korántsem biztos, hogy neki van igaza.
- Szóval, ön úgy véli, hogyha Pilisi kiad egy utasítást, akkor utána még meg kell vitatnia a dolgot Mecsekivel?
- Én ezt nem mondtam, főcsoportvezető kartárs. Csak azt mondtam, hogy nem mindig annak van igaza, aki magasabb beosztásban van. Egyébként Pilisi is elismerte, hogy igazam van.
- Nyilvánvalóan azért, mert maga a felettese neki.
- Nincs kizárva, főcsoportvezető kartárs.
- Ugye. Ebből a példából is láthatja, hogy mindig annak van igaza, aki magasabb beosztásban van.
- Legyen szabad megjegyeznem…
- Tudom, hogy mit akar mondani. Azt, hogy Pilisinek Mecsekivel szemben nem volt igaza, noha a felettese neki, magának azonban Pilisivel szemben igaza volt, de nem azért, mert a felettese neki, hanem azért mert kettejük közül maga képviselte a helyes nézetet. Igaz?
- Szórul szóra. Hogyan tetszett kitalálni, főcsoportvezető kartárs?
- Mert jól ismerem a maga helytelen gondolkodásmódját. Maga régi híve az egyenlősdinek, Börzsönyi kartárs. Ez nem helyes. Vegye tudomásul, hogy a felesleges viták igenis kerülendők. Aki felel az intézkedésért, annak joga van dönteni az intézkedés helyessége felől. Meghallgathatja a beosztottja véleményét, de vitatkoznia nem kell. Pilisinek tehát igaza volt, és csak dicséret illetheti, amiért helyes álláspontját volt bátorsága leszögezni. Én legalábbis így látom a dolgot, Börzsönyi kartárs.
- Őszintén szólva, most már én is így látom, főcsoportvezető kartárs.
- Nahát. És most távozhat. Köszönöm.

*

- Mondja, Mátrai kartárs, hogyan jutott eszébe ez az őrültség? Maga, aki főcsoportvezető, éppen maga akarja visszaplántálni hozzánk a személyi kultuszt? Hogyan mondhatta Börzsönyinek, hogy a beosztottjával senki sem köteles vitatkozni?
- Úgy éreztem, hogy ez a helyes álláspont, osztályvezető kartárs.
- Hát mi egy felettes? Atyaisten? Csalhatatlan? Mint a páva? Még hogy egy felettessel nem lehet vitatkozni! Ilyet mondani!
- Kérem, osz…
- Itt nincs min vitatkozni, Bakonyi kartárs.
- Kérem, osztályve…
- Mindenkivel lehet vitatkozni. Ebben a kérdésben vitának nincs helye!
- Kérem, osztályvezető kartárs, csak azt akarom mondani, hogy önnek teljesen igaza van.
- Na, látja. Tehát nem mindig a felettesnek van igaza ugyebár.
- Bizony nem mindig. De most önnek van igaza.
- Meggyőztem?
- Meg tetszett győzni, osztályvezető kartárs.
- Na, látja, ezért hasznos minden vita, igaz?
- Igaz.
- Nahát. És most távozhat. Köszönöm.

1962, Tabi László

Előzmény: Egy személyes bejegyzés