Szombaton majd egész nap esett az eső. Bolond az, aki ilyenkor gyalog indul el a városba a családjával, vagy nincs autója. Nos mi autóval mentünk, a városközpontban le is parkoltunk. Igaz a átmeneti parkolásra volt lehetőség, és nem is volt közvetlenül közel a célunkhoz kb 20 méter, de ennyi idő alatt mégsem ázunk el. Vagy mégis?
A célépület előtt úttest, gyalogos átkelővel, forgalomlassító szigettel kiépítve. Friss, alig egy éves, de már kijárt aszfalton összgyűlt a csapadék. Én még keresek a kocsinak egy jobb parkolási helyet, a feleségem a két kisgyermekemmel próbálkozik a járdán megtenni azt a húsz métert, ami a biztonsághoz kell. Az úttesten autók, az autókban mélázó, telefonáló, merengő emberek. Tepernek és közben csapják fel a vizet. Az egyik ilyen kocsi telibe is kapta a családom. A feleségem iszonyú tehetetlenül toporzékolni kezd, és aki ezt vele megtette, észre sem vette, hogy mi történt. Bemenekülnek az épületbe, és bennem is megindul a méreg, mert közvetlenül utánuk egy kisteherautó kb 3 m-rel messzebb tud fröcskölni, kb a bejáratig, majd jönnek újabb és újabb versnyzők és próbálják megdönteni a kisteherautó távolsági csúcsát. Kb 10-15 autót figyeltem meg. Elvétve volt egy-egy, aki nem csapta fel a vizet.
Sokáig voltam gyalogos, és mindig zavart, hogy lefröcskölnek az autók. Majd autóm lett, és kezdetben én sem vettem észre a gyalogosokat. De minden autós potenciális gyalogos is, így engem is elért a végzetem, igaz hoszabb idő kellett hozzá, de újból beterítettek. Ekkor fogadtam meg, hogy lakott területen nem csak a sebességre, nem csak a táblákra, nem csak a jobbkezes utcákra figyelek, hanem az esőben küszködő gyalogosokra is. Az esőben egyébként is eléggé kiszolgáltatottak, de miattunk, autósok miatt méginkább azok.
Ha beülünk az autó kormánya mögé hajlamosak vagyunk elfeledkezni róluk, pedig mi is lehetnénk ott. Az az írásom nem titkolt célja az, hogy elgondolkozzunk ezen. Ha már egy potenciális autós figyelmesebbé lesz, már megérte.