Reszkess, audit lesz!

Reszkess, audit lesz!
Jönnek a németek, csehek, ezek-azok, és ellenőriznek mindent. Minden előírás betartandó, patika tisztaság, lehajtott fejek, alázatosan görnyedt tartás megkívántatik.

Nem értettem az első alkalommal sem, hogy ennek az egész cirkusznak mi értelme.
Ha eladó vagyok, érdekli a fenét, hogy mit kezdenek, hogy bánnak a vevők az áruval, ha kifizették. Ha vevő vagyok, érdekli a fenét, hogy a termék milyen körülmények közt készül, ha a minősége kifogástalan, és megéri megvenni.
Habár érthető a dolog, ha hihetünk a szóbeszédnek.
Jó kis kaják, tömött zseb az ára annak, hogy megmaradjon a termék a cég gyártói profiljában.
Már csak az a kérdés, hogy hova vinnék a cuccot gyártatni, ha olcsóbban és jobban senki nem csinálná meg...

Már írtam a bolondságról, a magaméról viszont még nem. Itt az ideje.

Akkor még nem voltam köszörűs, én is a meleget okádó gépek kiszolgálója voltam. A tevékenység egyszerű.
Megnyomjuk a gombot, kijön a Mariska, megnyomjuk a Mariskát, kijön a gomb, kezdhetjük elölről. Nem! Már megint bolond vagyok?
Szóval megnyomjuk a gombot, indul a gépezet. 200 atmoszférával zár a hidraulika, befröccsen a gumi, felveszi a formát, és megsül szépen. Teszi ezt általában 180 C°-on. Idővel, ami 2-3 perc, kinyit a szerkezet, függőlegesen eltávolodnak egymástól a szerszámlapok, lehet kiszedni a kész terméket. Van vagy 40 centi hézag a lapok közt jó esetben. Mélyre kell nyúlni, sok vulkanizálónak még a homloka is viseli a nyomát. Dupla cérnakesztyű elengedhetetlen, mint ahogy a karvédő, vagy hosszú ujjú ing is.
Hogy a köztes időben ne unatkozzon a melós, a fölösleges gumitörmeléket, úgynevezett sorját le kell cibálni a termékről.
Mire végez, minden kezdődik elölről.

Nos, épp azon örömben volt részem, hogy kicsit ráérősebb gépet kaptam. 3 és fél percig sütögette a "pecsenyéjét", viszont 200 C°-on. Zsizsi, mondaná anyuka, ha piciny gyermeke ólálkodna arrafelé.

Nem piciny gyermek, hanem egy sötét öltönyös úr, nem ólálkodott, hanem határozott léptekkel jött a géphez. Nem hozzám, akkor még nem...
Akkor szedtem ki a tűzforró szilikon terméket egy karton dobozba, letettem a munkapultra, kifúvattam sűrített levegővel a szerszámot, aztán megnyomtam a bűvös indító gombot: melózz!
Perdültem, hogy sorjázzak, erre mit látok? A sötét öltönyös úr, aki bizonyára sok iskolát elvégzett, épp visszadobja a dobozba az egyik terméket, és valami ilyesmit nyihog, hogy "sájsze".
Talán azt akarta kifejezni egy szóval, hogy nem gondolta volna, miszerint forró lehet a gépből frissen kiszedett füstölgő-gőzölgő cucc, és nem érti a jól látható feliratot a szerszámon, hogy "HOT PART!"

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!