Hétfő: Munka és kutatás

Sokáig aludtam. Felkeltem, megnéztem a „nagy átverős” témát, melybe nemhogy Zalta, de senki más sem írt. Sebaj. Bújtam a PH és HWSW fórumokat valamint az aprónetet, hátha felbukkan a kártyám. Sehol semmi. Talán saját használatra csalta ki tőlem. Közben dolgoztam egy fordítós-szerkesztős munkán, amiért 25k-t ígértek. Talán tudok venni ennyiből egy egyszerűbb videókártyát. Fel kellett készülnöm a legrosszabbra… Meló, netezés, meló, netezés egész nap. Egyszer csak feltűnt, hogy a képernyőn kb. 4-5, egymástól 5cm-re lévő halványkék, 3cm szélességű vertikális sávok találhatók, onnantól folyamatosan ezekre a hibákra fókuszált a szemem. Haver küldött vicces videókat, amiket megnéztem, de a videólejátszás is erősen „pöttyözött”. Többször ellenőriztem Roland postafiókját, semmi válasz. Nem akartam elijeszteni az illetőt, ezért nem csináltam cirkuszt a fórumon. Nem árultam el, mennyit tudtam – kezdetektől fogva kivárásra játszottam. Korán lefeküdtem, nem volt kedvem szar géppel dolgozni.

Kedd: Március 15., Nemzeti Ünnep

Voltam már jobban is így ünnepekkor. Létrehoztam egy topicot a Hardver Piacon, amelyben garanciális VGA-t kerestem max. 25k-ig. Nem álltam meg, hogy ne utaljak a 9800pro-m sorsára. Témájukat tekintve főként OFF hozzászólások születtek a „csalós” és a „VGA kártya keresős” fórumba egyaránt. A többség együttérzéséről biztosított, de azért feltűntek az okosok is, akik szinte engem hibáztattak, csak mert vakon bíztam egy vadidegenben. Felvettem a kapcsolatot egy ismerősömmel, megadtam neki a rendelkezésemre álló adatokat. Estére meglett az eredmény: az 1985-ben született, 8. keres S. András lakcíme. A Matáv online tudakozóból játszi könnyedséggel megkaptam a címhez tartozó telefonszámot. Későre járt; Apám megígérte, hogy másnap felhívja a számot (engem felismert volna).

Szerda: Leaving Hope

Reggel óta nagyon izgatott voltam! Vajon hogy fog S. András reagálni, ha Apám udvariasan kérdőre vonja telefonon? Mi lesz a következő lépés, ha kiderül, ő az? 11 óra körül hívott Apám: beszélt a gyerekkel, de nem nagyon tudta, miről van szó. Mindenre készségesen válaszolt, nem úgy tűnt, hogy vaj van a füle mögött. Elkeseredtem. Rádöbbentem, fals adatokat adott meg, már Sipa néven is. Egyetlen reményem a Tóth Roland nevű fiktív diákmatrica-dealer maradt. Megnéztem a postafiókot, bár igazából ekkor már nem hittem benne, hogy írni fog. Azonban a sors ismét felcsillantotta előttem a reményt: az ál S. András még kedden este írt, hogy még mindig érdekelné diákmatrica! Felszökött az adrenalin szintem. Ideges lettem, hogy tegnap este miért nem néztem meg az e-maileket, most lehet, hogy emiatt szerez máshonnan diákmatricát! Lenyugtattam magam, s a válaszlevélben biztosítottam, hogy legkésőbb pénteken meglesz a két diákmatrica, amit kért és hogy hétvégén akár át is veheti.

Szerda: Casting Roland Tóth

A fő gondom az volt, hogy ki legyen Tóth Roland? Én ugyebár nem lehettem, mert biztos emlékszik rám. Apám is kipipálva, hisz egyrészt közel 50, és lerí róla, hogy egyenruhás (történetesen katona). B. nem bír rá elég fenyegető hatást gyakorolni, ha baj van és a színlelés sem erős oldala. Aztán eszembe jutott P., akit szintén egy fórumon ismertem meg bő fél éve és ez alatt az idő alatt többször is beszéltünk. Ismertem annyira, hogy tudtam, tetszene neki a feladat, főleg, ha igazságosztásról van szó. P.-ről tudni kell, hogy 2 méter magas és jópár éve kondizik, így csupán megjelenése kellőképp fenyegető tud lenni. Ráadásul pesti. Felvázoltam neki, mi a szitu, és szerencsémre igent mondott Tóth Roland szerepére. Ezen kívül szólt barátjának, G.-nek, aki még nála is szélesebb hústorony, ágyú nagyságú karokkal. A dolgok tehát kezdtek határozottan jól alakulni!

folytatás: [link]