Retro vendégszereplők
Retro vendégszereplők
Elérkezettnek láttam az időt, hogy a korábban készült Retro tesztemet felújítsam, hiszen a GeForce és Radeon széria előtti modellek teljesítményének összehasonlítása is érdekes téma. Ezeket a kártyákat külön kategóriába soroltam, és úgy döntöttem, hogy az ATI és NVIDIA típusain kívül kor más népszerű gyártói is helyet kapnak a cikk ezen részében. Erre egyrészt azért volt szükség, mert a korabeli ATI modellek még elég vérszegény teljesítményt nyújtottak, így az NVIDIA borítékolható fölénye miatt nem sok érdekességet tartogatott volna a teszt, másrészt pedig akkoriban még egyáltalán nem csak kétszereplős volt a VGA piac, mint manapság, hanem több nagy érdemű, ám mára feledésbe merült gyártó is meghatározó szerepet játszott az erőviszonyok alakulásában.
Gondolom senkinek nem kell bemutatnom a legendás 3dfx-et, hiszen ők hozták elérhető közelségbe a 3D gyorsítást a PC-s felhasználók számára, és sokáig az NVIDIA első számú kihívójának számítottak. Már a kezdetekkor sem készítettek technológiailag túlságosan fejlett modelleket, a Voodoo 1-es és 2-es 3D gyorsító társkártyák mégis hatalmas népszerűségre tettek szert. Ennek egyik legfőbb oka a gyártó saját, Glide névre hallgato API-ja volt, hiszen a korabeli játékok többsége csak ezt a felületet támogatta, így csak 3dfx kártyákkal volt játszható.
Később a Voodoo 3-as kártyák még sebesség tekintetében versenyképesnek bizonyultak az NVIDIA TNT2-es modelljei ellen, ám a képminőség terén már erős lemaradásban voltak, ami főleg a legelső Voodoo kártya óta öröklődő igen alacsony, 256x256 pixeles textúrafelbontásnak, és a 32 bites színmélységben való renderelés hiányának volt köszönhető. Ezt a problémát a VSA-100 architektúrával próbálták orvosolni, ám túl későn reagáltak a piac igényeire, és az akkortájt bevezetésre került Hardware-es T&L funkciót sem támogatták, így a gyengécske Voodoo 4, és túlságosan drága Voodoo 5 kártyák nem váltak sikeres termékké.
A kizárólag a játékosok igényeit kiszolgáló 3dfx hirtelen elvesztette vásárlóbázisát, és versenyképes termékek híján a bevételek drasztikus mértékben lecsökkentek, így a csődeljárást elkerülendő 2000 végén eladták a céget az NVIDIA-nak. Szomorú pillanat volt ez, hiszen egy legendás gyártó tűnt el a süllyesztőben, és a VGA piac innentől lényegében kétszereplőssé vált: a már magabiztos előnyre szert tett NVIDIA-val csak a feltörekvő ATI tudta tartani a lépést.
Voodoo Graphics (A-Trend)
GPU: 500 nm SST1 (1 pipe x 1 TMU) @ 45 MHz
MEM: 4 MB 128-bit EDO @ 45 MHz
Megjelenés: 1996. Q3
Az első Voodoo kártya egy 3D gyorsító társkártya volt, vagyis egy hagyományos, 2D kép előállítására alkalmas videokártyát is igényelt maga mellé, melynek jelét egy külső átkötőkábel továbbította. A Voodoo csak 3D módban kapcsolt be, és a játék befejeztével visszaadta a vezérlést a VGA-nak. Felépítése igen egyszerű: két fő chipből áll, melyből az egyik a Frame Buffer, a másik pedig a TMU egység. Ezek 2-2 MB memóriával rendelkeznek, melyekkel 64 bites memóriabuszon kommunikálnak, így jön létre az összességében 128 bites memóriavezérlő. A felbontás maximum 640x480 lehetett (bár egyes források szerint 800x600 is elérhető volt, de a gyakorlatban sosem sikerült ezen a felbontáson működésre bírnom a Voodoo kártyákat), a színmélység pedig 16 bites.
Szép fekete nyákra épül a német A-Trend által készített Voodoo kártya. A legtöbb társához hasonlóan nem kapott hűtőbordákat, de léteztek passzív bordával szerelt Voodoo-k is, ezek azonban valószínűleg a silányabb tápfeszültség szabályozás miatt jobban is melegedtek. Láthatjuk a két fő 3dfx logós chipet, melyek közül a felső a TMU egység, az alsó pedig a Frame Buffer. A harmadik, nagyobb méretű lapka a RAMDAC-ot rejti. Jobb oldalon találjuk a 4 MB memóriát alkotó, összesen 8 db EDO RAM modult. A kártya két video csatlakozóval is rendelkezik: a felsőre a monitort, az alsóra pedig a külső átkötőkábelt kell csatlakoztatni, mely a VGA kártya jelét továbbítja.
Voodoo Rush (Intergraph)
GPU: 500 nm SST1 (1 pipe x 1 TMU) @ 45 MHz
MEM: 6 MB 128-bit EDO @ 45 MHz
Megjelenés: 1997.
A Voodoo Rush lényegében nem volt más, mint egy Voodoo 1 és egy 2D vezérlő egyetlen kártyára integrálva. A hatalmas méretű monstrumok nem lettek túlságosan sikeresek, ami egyrészt az Alliance Semiconductor (illetve bizonyos olcsóbb modelleken Macronix) gyártmányú 2D vezérlő gyenge minőségének, másrészt a kártya az eredeti Voodoo-nál lassabb és bizonytalanabb működésének volt köszönhető.
Hatalmas méretű nyákra épül a Voodoo Rush, melyet itt a professzionális VGA-k piacáról ismert Intergraph gyártmányában láthatunk. Jobb oldalon a két 3dfx chip, bal oldalt pedig az Alliance Semiconductor ProMotion AT25 típusú 2D vezérlő látható. Emellett TV kimenetet is kapott a kártya, ami ebben az időben még hatalmas luxusnak számított. A 6 MB memóriából 2 MB a 2D vezérlőhöz, 4 MB pedig a Voodoo-hoz tartozik.
Voodoo 2 (Provideo)
GPU: 350 nm SST96 (1 pipe x 2 TMU) @ 90 MHz
MEM: 12 MB 192-bit EDO @ 90 MHz
Megjelenés: 1998. Q2
A második Voodoo sok technikai újítást nem tartalmazott, hiszen lényegében az eredeti koncepció továbbfejlesztése volt. Ennek megfelelően továbbra is 3D gyorsító társkártyaként funkcionált. A gyártástechnológia fejlődésével magasabb órajelek elérésére volt lehetőség, emellett pedig megjelent egy második TMU egység is, ami jótékony hatással volt a teljesítményre. Ezzel párhuzamosan a memória 12 MB-ra nőtt, és a memóriabusz is 192 bitesre szélesedett, hiszen a Frame Buffer és a TMU egységek egyenként 4-4 MB, 64 bites buszon kommunikáló memóriával gazdálkodhattak.
Léteznek olcsóbb, 8 MB-os változatok is, ahol a textúramemória csak 2 MB volt TMU egységenként. A Voodoo 2-es kártyák érdekessége az SLI rendszer, melynek segítségével két kártya tudott együtt dolgozni, elméletben duplázva a teljesítményt. A megoldás egyszerű váltott soros renderelést takart (a páros sorokat az egyik, míg a páratlan sorokat a másik kártya számolta ki), valamin ezáltal elérhetővé vált az 1024x768-as felbontás a játékok alatt.
Gyönyörű kék színű kártyák a Provideo Voodoo 2-esek, melyek véleményem szerint a legszebbek ebben a kategóriában. Láthatjuk az immár 3 db fő 3dfx chipet, és a továbbra is különálló RAMDAC-ot, valamint a rengeteg EDO RAM modult, melyek fele a hátoldalra került. A nyák bal felső sarkában az SLI csatlakozót találjuk, mely lényegében egy egyszerű floppy csatlakozó, így némi barkácsolással floppy kábelből is lehetett SLI kábelt készíteni. Ez azért volt fontos, mert az eredeti SLI kábelek, melyeket elméletileg minden Voodoo 2-es kártyához mellékeltek, rejtélyes módon eltűntek az évek folyamán, és manapság sokkal nehezebb beszerezni egy ilyen kábelt, mint 2 db Voodoo 2-es kártyát.
Voodoo Banshee (Powercolor)
GPU: 350 nm Banshee (1 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 16 MB 128-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 1998. Q3
A Banshee volt a 3dfx első olyan fejlesztése, melyben a 2D és 3D vezérlőt, valamint a RAMDAC-ot egyetlen magba integrálták, így hatalmas mérföldkőnek számít a gyártó történetében. A 3D architektúra lényegében egy Voodoo 2-est takar, melyből az egyik TMU egységet száműzték. Az így keletkező teljesítményveszteséget magasabb órajelekkel, 16 MB memóriával, és AGP csatlakozóval próbálták ellensúlyozni.
A Powercolor EvilQueen névre hallgató Banshee kártyája nagyrészt a referencia felépítést követi, így elsősorban a hűtése miatt érdekes. A ventilátor kerete ugyanis különös módon csak a két felfogató sarkon van meg, a másik kettőn hiányzik. Nem arról van szó, hogy a másik kettő letört volna, hanem gyárilag is ilyen volt. Ezzel az érdekes dizájnelemmel próbálták feldobni a korabeli videokártyák egységesen unalmas kinézetét.
Voodoo 3 2000 (STB Systems)
GPU: 250 nm Avenger (1 pipe x 2 TMU) @ 143 MHz
MEM: 16 MB 128-bit SDR @ 143 MHz
Megjelenés: 1999. Q2
A harmadik Voodoo generáció lényegében egy továbbfejlesztett Banshee-nak tekinthető, így inkább a cégben bekövetkezett változások miatt érdekes. A 3dfx felvásárolta az STB Systems üzemeit, és innentől kezdve saját maguk állították elő a kártyáikat. Ezzel párhuzamosan a cég logója is megújult, jelezve az új filozófiát, mellyel elsősorban a minőséget akarták növelni. Tény, hogy ez jól sikerült, hiszen a Voodoo 3-as kártyák különösen hosszú életű, megbízható darabok lettek.
A legkisebb elterjedt Voodoo 3-as modell a 143 MHz-es órajeleken járó 2000-es típusnevű változat volt. Külsőleg a kisebb méretű, ragasztott fekete hűtőborda különbözteti meg nagyobb testvérétől, emellett általában TV kimenetet nem kapott (de ez nem örök érvényű szabály, ugyanis létezett TV kimenetes Voodoo 3 2000, és TV kimenet nélküli Voodoo 3 3000 is).
Voodoo 3 3000 (STB Systems)
GPU: 250 nm Avenger (1 pipe x 2 TMU) @ 166 MHz
MEM: 16 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 1999. Q2
A középső Voodoo 3-as modell emelt órajelei miatt nagyobb teljesítményre volt képes, ám ennek ellenére még mindig kedvező áron volt kapható, így népszerű és elterjedt változatnak számít.
A 3000-es modell kívülről elsősorban a nagyobb méretű, szürke színű, rézstiftekkel rögzített (ám még mindig a chipre ragasztott) hűtőbordában különbözik kisebb testvérétől. Emellett TV kimenetet is kapott, mely S-Video csatlakozóval szolgál. A kártya igencsak át tud melegedni üzem közben, ám ez nem árt az élettartamának, hiszen a Voodoo 3-as kártyák nagy része még ma is működik.
Voodoo 3 3500 (STB Systems)
GPU: 250 nm Avenger (1 pipe x 2 TMU) @ 183 MHz
MEM: 16 MB 128-bit SDR @ 183 MHz
Megjelenés: 1999. Q3
Íme a harmadik Voodoo generáció csúcsmodellje, a Voodoo 3 3500. Nemcsak a széria legmagasabb (183 MHz-es) órajelei teszik különlegessé, hanem a ráintegrált TV tuner is, melynek a kor színvonalához mérten nagyon szép képe volt. Ezzel együtt természetesen a kártya ára is drasztikusan megugrott, így már nem sokan engedhették meg maguknak ezt az exkluzív modellt.
A legnagyobb Voodoo 3-as amellett, hogy magasabb órajeleken jár, mint "hagyományos" társai, egy TV tunert is kapott. Ettől igencsak túlzsúfolt lett a kártya, a hűtőbordából ki is kellett vágni egy darabot, hogy a Samsung tuner elférjen, valamint a 8 RAM modulból 2 a kártya hátoldalára szorult. A rengeteg Video ki-bemenet csatlakozója nem fért el a tuner mellett a kártyán, ezért a tervezők egy speciális aljzatot készítettek, melyre egy másfél centi vastag kábel csatlakozik, amit a gyűjtők a "pumpa" becenévvel illetnek. Ebből ágazik le a D-Sub csatlakozó a monitornak, és az RCA, S-Video valamint hang ki-bemenetek. Az egész kábel nagyon merev és nehéz, sok bosszúságot okoz használat közben, ráadásul enélkül nem is lehet üzembe helyezni a kártyát, vagyis ha ez a tartozék nincs meg, akkor maga a kártya is értéktelen.
Voodoo 4 4500 (STB Systems)
GPU: 250 nm Napalm (2 pipe x 1 TMU) @ 166 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 2000. Q3
2000 második felében jelent meg a VSA-100 architektúra, amely egy sereg újítást hozott. A legfontosabb ezek közül, hogy már a 32 bites színmélységben való renderelést is támogatott, sőt a textúrafelbontást is megemelték az ekkor már alapkövetelménynek számító 2048x2048 pixelre. Emellett a VSA-100 chipek fejlett Antialiasing támogatással rendelkeztek, ami a képminőséget jelentősen javította. Az eddigi 1x2-es (Pipline x TMU) felépítés helyett immár a fejlettebb 2x1-es elrendezést is bevezették. De a legnagyobb különlegesség mégiscsak az volt, hogy a chipet úgy tervezték, hogy több darabot összekötve azok precíz munkamegosztással tudjanak együtt dolgozni.
A 3dfx a többchipes felépítésben látta a 3D gyorsítók jövőjét, ám ez komoly hiba volt, mert a helyes irányvonalat (akkor még legalábbis) nem ez jelentette. Újdonságai mellett pedig a VSA-100-nak rengeteg hiányossága is volt. A legfontosabb, hogy nem volt képes Hardware-es T&L megvalósítására, így a tomboló DirectX 7-es őrületben csak a régebbi DirectX 6-ot támogatta. Hiába vezették be a 2x1-es felépítést, amikor az nVidia már 2x2-es felépítésű megoldásokat készített.
Ezen kívül SDRAM memóriákkal dolgozott, míg a konkurencia kártyái már rég a dupla akkora sávszélességet biztosító DDR modulokat használták. És végül a Voodoo 3-nál is használt 0.25 micronos gyártástechnolódgia miatt az órajelét sem sikerült 166 MHz fölé tornászni, ráadásul az előállítás költsége is magas volt. A Voodoo 4 4500-as modell 1 db VSA-100 chipet használ, a tesztből kiderül, hogy ez mire lesz elég a mezőnyben.
Íme az eredeti, 3dfx referencia Voodoo 4-es. Ez a leggyakoribb változat, bár érdekes módon hazánkban a Powercolor féle L alakú változat az elterjedtebb. A kártya méretes nyáka épül. A GPU ugyanazt a hűtést kapta, mint a Voodoo 5 kártyák, a golyóscsapágyas ventilátor is megegyezik. Látható, hogy a memóriamodulok között előkészítettek még 4 db helyet, a Voodoo 4-nek a tervek szerint ugyanis létezett volna 64 MB-os változata is, ám ennek megvalósítását később elvetették. A TV-Out és DVI csatlakozók helyét is előkészítették, ám ezek sem kerültek fel a kártyára. A modell érdekessége, hogy ez az egyetlen 3dfx kártya, mely 1.5V-os AGP foglalatban is elindul, erre utal a két bevágás az AGP csatlakozón.
Voodoo 5 5500 (STB Systems)
GPU: 2x 250 nm Napalm (2 pipe x 1 TMU) @ 166 MHz
MEM: 2x 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 2000. Q2
Végül íme a legendás Voodoo 5 5500, a 3dfx legerősebb kereskedelmi forgalomba került kártyája. 2 db VSA-100 chip dolgozik rajta, 2x32 MB memória társaságában. Külön tápcsatlakozót igényel, és mérete az ősi VLB buszos kártyákéval vetekszik, ennek megfelelően az ára is igen magas volt. A 3dfx-nél terveztek még egy 4 db VSA-100 chipet használó monstrumot is kiadni, Voodoo 5 6000 néven, amely már külső tápegységet kapott volna, és mérete folytán a legtöbb korabeli PC házba be sem lehetett volna szerelni. Sajnos az a kártya már nem kerülhetett forgalomba, mert a 3dfx csődbe ment, örökre lezárva egy sokak számára kedves korszakot.
Bár az AGP-s változat a leggyakoribb Voodoo 5-ös modell, azért így is igazi ritkaságnak számít, és a gyűjtők azonnal lecsapnak a felbukkanó példányokra a használtpiacon. A kártya hatalmas nyákra épül. Jobb oldalt jól elkülöníthetően a tápellátásért felelős alkatrészek találhatók, és itt van a molex tápcsatlakozó is, melynek bekötése nélkül a kártya nem indul. A 2 db VSA-100 chip apró bordát, és jó minőségű, golyóscsapágyas, fordulatszám visszajelzős AAVID márkájú ventilátort kapott. Fölöttük 4 db memóriamodul látható, és ugyanennyit találunk a kártya hátoldalán is. A nyákon hatalmas üres felületek láthatók, vagyis tervezésekor nem a költséghatékonyság volt az elsődleges szempont. A kimenetek között mindössze egyetlen árva D-Sub csatlakozót találunk, vagyis a kor színvonalához, és árkategóriájához mérten a Voodoo 5 5500 egy meglehetősen gyenge felszereltségű kártyának számított.
Az S3 modellek szintén sokak kedvelt kártyái voltak régebben, bár a cég elsődleges profilja, és főbb sikerei nem a 3D-s korszakhoz kötődnek. A Trio és Virge kártyáknak ugyan léteztek 3D gyorsításra képes változatai, ám meglehetősen lassan és bugosan működtek ilyen körülmények között, így inkább a jó 2D-s képminőség, és a kedvező ár volt sikerük elsődleges titka. Később a Savage 3D, majd Savage 4 modellek már versenyképesebb megoldásnak számítottak, és bár 64 bites memóriabuszuk miatt a felsőkategória küzdelmébe nem tudtak beleszólni, de kedvező áruk, és szép képminőségük miatt mégis közkedvelt modellek lettek.
A cég első korszakának bukását a Savage 2000-es modell sikertelensége okozta, mely elsőként támogatott volna Hardware-es T&L-t, ám ezt a funkciót a hibás megvalósítás okán később le kellett tiltani, és teljesítményben sem érte el a kártya az NVIDIA GeForce, vagy az ATI Radeon modellek szintjét. Fontos megjegyezni, hogy a retro tesztemben az S3 Savage kártyák valamilyen okból kifolyólag nagyon gyengén szerepeltek. Ennél azért többre képesek, így messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni az eredményükből, inkább csak érdekesség szinten szerepelnek a cikkben.
Trio 3D (Axle)
GPU: Trio (1 pipe x 1 TMU) @ 90 MHz
MEM: 4 MB 64-bit SDR @ 90 MHz
Az S3 Trio kártyák utolsó változata jelképes 3D gyorsítással is rendelkezett, ám elsősorban nem emiatt lett sikeres. Szép 2D képminősége és olcsó ára miatt főleg OEM gépekben és olcsóbb, nem játékra szánt otthoni számítógépekben találkozhattunk vele, de előszeretettel alkalmazták szerverek képmegjelenítőjeként is.
Ez az S3 Trio 3D kártya meglehetősen kompakt méretű nyákra épül, melyen a vezérlőchipen és a 2 db SGRAM memóriamodulon kívül nem sok alkatrész található. Ennek ellenére letisztult, normális minőségű darabnak tűnik, mely ellátja feladatát. A hátoldalon még maradt két üresen álló memóriahely, vagyis akár 8 MB-os változat is készülhetett ebből a kártyából.
Trio Virge GX2 (Colormax)
GPU: Virge (1 pipe x 1 TMU) @ 66 MHz
MEM: 4 MB 64-bit SDR @ 100 MHz
A Virge széria GX2-es jelzésű modellje szintén képes volt némi 3D-s gyorsításra, ám a Trio-hoz hasonlóan nem volt túl acélos megoldás. Eltérő információkat találtam arról, hogy melyik modell készült hamarabb, sok helyen a Trio 3D-t írják újabbnak, de modernebb, BGA-s tokozása miatt nekem a Virge tűnik a későbbi modellnek.
A képeken egy Colormax VA-357 típusú Virge GX2-es kártya látható, mely jól felszerelt példánynak mondható, hiszen TV kimenetet is kapott. Emellett jó minőségű, rendezett nyákjával tűnik ki. A 4 MB memóriát SGRAM modulok alkotják.
Savage 3D (Aztech)
GPU: 250 nm Savage (1 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 8 MB 64-bit SDR @ 125 MHz
Megjelenés: 1998.
Az első Savage kártya már kifejezetten 3D-s gyorsításhoz készült, és nem is volt teljesen alkalmatlan rá, bár az alább látható példányt sajnos nem sikerült beüzemelnem a teszthez.
Igazi low-end, rossz minőségű példány az Aztech Savage 3D kártyája, melynek sötétzöld nyákján olcsó alkatrészeket találunk. A Savage chipet egy zöld színű, gyengén felragasztott borda hűti, mely többször leesett a tesztek alatt. A beüzemelése sajnos nem járt sikerrel, hiszen a 3DMark 99-en kívül semmilyen 3D-s program nem indult el rajta, így valószínűleg valami fizikai hibája lehet, mert ennél az első generációs Savage többre képes.
Savage 4 (Diamond)
GPU: 250 nm Savage4 (1 pipe x 2 TMU) @ 125 MHz
MEM: 32 MB 64-bit SDR @ 143 MHz
Megjelenés: 1999.
A Savage 4 már egy versenyképes megoldásnak számított a maga korában. Bár memóriabusza csak 64 bites volt, ezáltal csak a gyengébb TNT2-es és Voodoo 3-as modellekkel tudta felvenni a versenyt, de jó képminősége és alacsony ára miatt sokan kedvelték. Sajnos a csapnivaló drivertámogatás miatt a tesztem nem igazán szemlélteti a valós teljesítményét.
A Diamond Stealth III S540 típusú Savage 4-es kártya az egyik legjobb minőségű ilyen modell volt. Egyszerű fekete hűtőbordájukkal, és a kelleténél semmivel sem bonyolultabb nyákjukkal a Diamond kártyái nem vonzzák magukra a tekintetet, de szinte örök életű megoldásnak számítanak, és a maguk idejében a software-es támogatásuk is kiemelkedő volt.
Savage 2000 (Diamond)
GPU: 180 nm Savage2000 (2 pipe x 2 TMU) @ 125 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
Megjelenés: 1999.
A Savage 2000 lett volna az S3 első Hardware-es T&L-t támogató modellje, ám a hibás megvalósítás miatt ez a funkció letiltásra került a driverben. Ennek ellenére izmosabb modell elődjénél, hiszen már két pipeline-nal gazdálkodhat, és a memóriabusz is 128 bitesre szélesedett. Sajnos számomra érthetetlen okokból ez a kártya sem tudta magát kifutni rendesen a tesztemben, ezért aki a valós teljesítményére kíváncsi, az olvassa el Yutani mester cikkét, melyben az első generációs GeForce és Radeon kártyákkal hasonlítja össze az S3 megoldását.
A Diamond Viper II a legelterjedtebb Savage 2000-es kártya, hiszen az S3 sokáig exkluzív szerződésben állt a gyártóval ezeknek a modelleknek a készítésére. Látható, hogy a hűtőborda mérete megnőtt az elődhöz képest, valamint a 128 bites memóriabusz miatt a memóriamodulok elrendezése is változott, és egy részük a kártya hátoldalára került. Emellett megjelent a TV kimenet is a kártya szolgáltatásai között, vagyis a kor színvonalának megfelelő felszereltségű modellről beszélhetünk.
A Matrox kártyáinak elsődleges célja nem a jó 3D-s teljesítmény, hanem a makulátlan képminőség és a többmonitoros megjelenítés volt. Ennek ellenére korábban komolyan vették a 3D-s versenyt is, hiszen a G400-as modelljük még olyan teljesítményt nyújtott, amivel komolyan számolniuk kellett a konkurenseknek. Sajnos a később megjelenő G450-es és G550-es típusoknál már áttértek a 64 bites memóriavezérlőre, ami igencsak rossz hatással volt a teljesítményre, így a játékosok látóköréből teljesen kikerültek a Matrox modellek. Később még megjelent a DirectX 8-as Parhelia, mely 256 bites memóriabuszával nem nyújtott rossz teljesítményt, ám igen magas ára miatt nem lett közkedvelt játékos kártya. A cikkemben már nem szerepel, hiszen specifikációit tekintve kilóg a retro kategóriából.
G200
GPU: 350 nm Eclipse (1 pipe x 1 TMU) @ 105 MHz
MEM: 8 MB 64-bit SDR @ 140 MHz
Első Matrox kártyánk a cikkben a G200-as modell, mely 8 MB memóriával és egyetlen pixel pipeline-nal rendelkezett.
A G200-as kártya kis méretű nyákra épül. A vezérlőchip még nem igényelt hűtőbordát. A 8 MB memória 2 db SGRAM modulból áll, de egy bővítőkártyát fogadó foglalatot is elhelyeztek mellettük, melynek segítségével 16 MB-ra növelhető a fedélzeti tár.
G400
GPU: 250 nm Toucan (2 pipe x 1 TMU) @ 125 MHz
MEM: 32 MB 128-bit SDR @ 166 MHz
A G400-as modell a legbíztatóbb specifikációkkal rendelkező Matrox kártya, hiszen dupla pipeline-jával és 128 bites memóriabuszával fel tudta venni a versenyt korabeli ellenfeleivel, a TNT2-es és Voodoo 3-as kártyákkal.
Ránézésre is látszik, hogy a G400-as már egy komolyabb modell, hiszen a vezérlőchip méretes hűtőbordát kapott, a 32 MB memóriát pedig már 8 db SGRAM modul alkotja. TV kimenetet nem kapott a kártya, és a második monitorcsatlakozó megjelenésére is várni kellett még.
G450
GPU: 180 nm Condor (2 pipe x 1 TMU) @ 66 MHz
MEM: 16 MB 64-bit SDR @ 166 MHz
A Matrox G450-es típus legfontosabb újdonsága az volt, hogy egy második RAMDAC beépítésével két monitor kezelésére is képes volt, így jött létre a népszerű Dual Head szolgáltatás. Sajnos a 3D teljesítményt már nem helyezték előtérbe, hiszen a memóriabusz 64 bitesre csökkent. Ugyan több forrásból is azt olvastam, hogy ez nem probléma, hiszen DDR memóriamodulokat kapott a kártya, de az általam szerzett példány, ezt megcáfolandó, SDR modulokkal volt szerelve. Emellett a vezérlőchip órajele is nagyon alacsony, így összességében egy elég harmatos teljesítményű modellről van szó.
Egyszerű, de igényes felépítésű kártya a Matrox G450 Dual Head, melynek legfontosabb szolgáltatása a 2 db D-Sub monitorcsatlakozó. A hűtőborda mérete ezúttal kisebb, mint a G400-as modellen látható, de ez nem is csoda, hiszen az órajel is nagy mértékben csökkent. Érdekes megoldás a borda lamellái közé hajtott csavar, mely egy kábelen keresztül a nyákkal van összeköttetésben, ennek értelmére még nem jöttem rá.
G550
GPU: 180 nm Condor (2 pipe x 1 TMU) @ 133 MHz
MEM: 32 MB 64-bit DDR @ 333 MHz
A G550-es modell újítása a DVI csatlakozó bevezetése volt, emellett pedig a DDR memóriamodulok használatát emelhetjük ki, melyek sajnos továbbra is 64 bites memóriabuszra csatlakoznak.
A G550-es modell alacsony profilú nyákra épül, ám az ilyen gépek tulajdonosainak a D-Sub csatlakozóról (és ezzel együtt a dupla monitor kezeléséről) le kell mondaniuk. A kártya felépítése igényes, a felszerelt alkatrészek pedig jó minőségűek. A hűtőborda még mindig kisebb, mint a G400-asé volt, és ezúttal eltávolítható a vezérlőchipről. A 32 MB memóriát 2 db DDR-SGRAM modul alkotja. TV kimenetet ez a kártya sem kapott, úgy látszik ezt a szolgáltatást nem tartották fontosnak a Matrox mérnökei.
A manapság inkább a mobil GPU-k területén tevékenykedő PowerVR korábban PC-s 3D gyorsítókat is készített. Legelső próbálkozásaik még különálló társkártyák voltak, és nem lettek túl sikeresek, a Kyro modellekkel azonban érdemes foglalkozni. Eddig sosem volt dolgom ilyen kártyákkal, de mindig érdeklődve figyeltem őket, amikor felbukkantak a használtpiacon. Mivel egyáltalán nem illettek a profilomba, ezért sosem szereztem be őket, most azonban ezt is sikerült végre pótolni.
A két, egymástól csak órajelükben különböző modell igen pozitív benyomást tett rám. Driver problémáknak és kompatibilitási gondoknak nyoma sincs, képminőségbeli problémákkal se találkoztam, és ahhoz képest, hogy csak DirectX 6-osak (tehát Hardware-es T&L-t nem tudnak), a sebességük is egész jó, a driver pedig szimpatikus felületű, és sokféle beállítási lehetőséget nyújt. A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy viszonylag későn jelentek meg, amikor az ATI és az NVIDIA már DirectX 8-as modelleket is kínált, így évjáratukat tekintve kissé kilógnak a cikk retro részéből, ám specifikációik alapján mégis ide soroltam őket.
Ezek a kártyák egy érdekes, úgynevezett "tile based" architektúrára épülnek, mely röviden annyit jelent, hogy a jelenet takarásban lévő részeit eleve nem renderelik ki, a kész képet pedig 32x16 pixeles részegységekből (tile-okból) rakják össze, a chipben erre a célra kialakított bufferekben. A technológia hatékonysága eléggé változó, ahogy az a tesztek eredményéből is ki fog derülni.
Kyro (Hercules)
GPU: 250 nm STG4000 (2 pipe x 1 TMU) @ 115 MHz
MEM: 64 MB 128-bit SDR @ 115 MHz
Megjelenés: 2000.
Az első Kyro kártya az STG4000 kódnevű fejlesztésre épül, és nagyobb testvérénél alacsonyabb órajeleken dolgozik.
A Hercules Kyro kártyája szép kék színű nyákra épül, melyen példás rendben sorakoznak az alkatrészek. A hűtést egy kis méretű "pogácsaszaggató" bordára, és egy közepes méretű ventilátorra bízták, körülötte pedig a 8 db memóriamodul sorakozik. A kártya TV kimenettel is szolgál, mely RCA és S-Video csatlakozókat is kapott, DVI aljzatot azonban nem találunk a kimenetek között.
Kyro 2 (Hercules)
GPU: 180 nm STG4500 (2 pipe x 1 TMU) @ 175 MHz
MEM: 64 MB 128-bit SDR @ 175 MHz
Megjelenés: 2001.
A második Kyro modell a fejlettebb gyártástechnológia miatt magasabb órajelen dolgozik, ám egyéb különbség nincs a kisebb testvéréhez képest.
Kyro 2-esből szintén egy Hercules modellre sikerült szert tennem, mely sokkal komolyabb kártyának tűnik elődjénél. A nyák mérete megnőtt, bár az alkatrészek mennyisége ezt nem teszi indokolttá. A memóriamodulok közelebb húzódnak a Kyro chiphez, és egy részük a hátoldalra került. Érdekes módon a chip tokozása is megnőtt, pedig a memóriabusz változatlanul 128 bites. A hűtés megegyezik az első Kyro-n használt megoldással. A kimenetek közül eltűnt az RCA csatlakozó, és helyét a DVI port előkészítése vette át, de ezt a csatlakozót nem szerelték fel erre a kártyára.
A vezető processzorgyártó korábban VGA kártyák előállításával is megpróbálkozott, mérsékelt sikerrel. Az i740-es modell főként alaklapokra integrált formában terjedt el, de különálló kártyaként is találkozhatunk vele.
i740 (Hercules)
GPU: 350 nm i740 (1 pipe x 1 TMU) @ 66 MHz
MEM: 8 MB 64-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 1998.
Az i740-es modell különlegessége, hogy a textúrákat a rendszermemóriában tárolja, így a 8 MB fedélzeti tár ellenére nagyobb felbontású textúrákat képes kezelni. Ennek ellenére nem volt túlságosan sikeres modell, hiszen teljesítménye csak az NVIDIA Riva 128-as kártyák ellenében volt versenyképes.
A Hercules Terminator 2x/i modell elnevezése alapján nagy teljesítményű kártyára gondolnánk, ám az i740-es nem fog lenyűgözni minket a sebességével. Ennek ellenére a kártya minőségi felépítésű, hiszen a vezérlőchipet egy eltávolítható passzív borda hűti, és a fölötte lévő feszültségszabályzó FET is kapott egy méretes hűtőbordát. A 8 MB memóriát 4 db TSOP tokozású modul alkotja, de a nyák szemmel láthatólag SGRAM modulok fogadására is fel van készítve. A kimeneti oldalon többféle TV csatlakozó előkészítését is látjuk, de ezeket nem szerelték fel a kártyára.
Az elsősorban chipsetgyártóként elhíresült SiS egy korabeli, kis teljesítményű modelljét is beválogattam a tesztbe.
6326 (AOpen)
GPU: 6326 (1 pipe x 1 TMU) @ 83 MHz
MEM: 4 MB 64-bit SDR @ 83 MHz
Megjelenés: 1998.
A SiS 6326-os modell igencsak gyenge teljesítményű típus volt, mely nem volt képes felvenni a versenyt az NVIDIA Riva 128-assal, és OpenGL támogatással sem rendelkezett.
A képeken egy AOpen PA50 típusú kártya látható. A SiS 6326-os chipre egy aprócska hűtőbordát is helyeztek, mely eltávolítható, ám hővezető paszta nem került alá. Dicséretet érdemel a TV kimenet, és ennyiben nagyjából ki is merülnek azok a tulajdonságok, melyek alapján javasolni lehet egy ilyen kártyát az integrált VGA kiváltására.
A Trident Microsystems viszonylag jó nevű és elterjedt VGA gyártó volt az ISA/VESA időszakban, ám az AGP-s, 3D-s korszakra már kifogyott a lendületük.
3D Image 9750 (Daytona)
GPU: 9750 (1 pipe x 1 TMU) @ 100 MHz
MEM: 4 MB 64-bit SDR @ 100 MHz
Megjelenés: 1997.
A cikkhez beszerzett 3D Image 9750-es modell alig nyújt nagyobb teljesítményt, mint az S3 Trio és Virge kártyái.
A képeken látható kártyát a Daytona gyártotta, és meglepően korrekt darabnak tűnik, pedig ez a gyártó a későbbiekben a Palittal egyesülve ontotta magából a gyengébbnél gyengébb minőségű kártyákat. A Trident 3D Image 9750-es chip nem igényel hűtést. A 4 MB memóriát 4 db SGRAM modul alkotja. A nyák TV kimenetek kezelésére is fel van készítve, ám ezeket nem szerelték fel a kártyára.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
