ASUS MyPal A620 - egy régi barát

  • (f)
  • (p)
Bemutató – Írta: | 2013-11-03 11:00

10 éves Pocket PC - ebben még volt anyag? Nem használhatatlan, de mindenre van ugye újabb, szebb, jobb...

Kulcsszavak: . Pocket PCWindows mobilepda

[ Új teszt ]

Bevezető, specifikációk

2003-at írunk. Megkezdődik az iraki háború, odavész a Columbia űrsikló teljes legénységével, a Nokia nagy úr a mobilok piacán, nálam PC fronton a 9600XT és a Barton a menő. Már szinte elfelejtettük a Y2K körüli mizériát, viccként sem merül fel. Az iPhone első generációja még valahol Steve Jobs tudatalattijának mélyén leledzik csak talán, de a telefonok már okosodnak. Monokróm kijelző még akad újonnan megjelent olcsó mobilokban... Pedig a Pocket PC szépen halad előre, a Windows CE alapokon megjelent Pocket PC 2000 már időközben Windows Mobile 2003-má fejlődött.

A fentiek nagy része engem nem érdekelt. Viszont remélem, hogy nektek is jó év volt! Minden időmet kitöltötte az érettségi, a szerelem és a játék. Ilyen alja - azóta méltán elfeledett -, időrabló programok, mint pl. a C&C:Generals, Warcraft III, CoD, GTA:Vie City, NFS:Underground. 18 évesnek lenni, azt gondolván, hogy most aztán magunk alá gyűrjük a világot.

Ősszel pedig az ASUS piacra dobta mai kis nosztalgikus bemutatónk alanyát, a MyPal A620 Pocket PC-t. A maga korában határozottan gyors processzort, kellő mennyiségű RAM-ot, elégséges tárhelyet és megfelelő bővíthetőségi lehetőséget, valamint kommunikációs eszközöket kínált - egy csúcsmodelltől ez el is várható. Az itt bemutatott darab egy A620U, mely más verziókkal ellentétben nem tartalmaz Bluetooth-modult, így használata egy "kicsit" kevésbé kalauzol a wireless freedom meseországába.

Forrás: Mobilarena.hu

Akkor nézzük tényszerűen, mit takar az ezüstös műanyag külső:

Méretek: 76,8 x 125 x 13,3 mm
Processzor: Intel XScale PXA255 (400MHz, 64+2 KB cache)
Grafikus chip: ATi Imageon 100
Memória: 64 MB RAM (~58 elérhető), 32 MB ROM
Kijelző: 3,5”-os, 240 x 320 pixel, 65536 színű transzflektív TFT
Akkumulátor: 1300 mAh Li-ion (nem cserélhető)
Operációs rendszer: Windows Mobile 2003 for Pocket PC

Csatlakozási, bővítési, kommunikációs lehetőségek:

- CompactFlash kártyahely (tárhely, Wi-Fi, GPS)
- USB 1.1, egyedi csatlakozó, dokkolóval
- Infravörös port (4 MB/s FIR)
- mono mikrofon
- mono hangszóró
- stereo hangkimenet: 3,5 mm TRS (gy.k.: kis jack)

Egy barokkos külső

Mai szemmel már meglehetősen elfáradt a design, de legalább az Apple nem perel majd visszamenőleg, hisz ez nem egy szokásos hasáb lekerekített sarkokkal, az alsó részének adtak egy finom ívet, mely ergonómiai előnyöket nem hordoz, viszont nélküle már nagyon tirpák képet mutatna a kis Pocket PC. A felületén látható karcokért, sérülésekért ezúton is elnézést kérek; nem voltam az az igazi tokban hordós, rendes gazdi, néha a hátizsák legnagyobb, ömlesztős rekeszében hordtam szegényt. Azaz szinte mindig, amióta hozzám került, de korához képest így is remekül fest. Tegyük hozzá, hogy 2 éves gyermekem áldásos hatása is érte, így vehetjük 15 évesnek szegény készüléket.

De tudok fotózni, anyám sírna ha látná.

Az előlapon van minden lényegi nyomkodni való, a mikrofon, a zajkeltő és természetesen maga az érintőképernyő is (gondolom, most mindenki nagyon meglepődött, de megvárom, amíg magatokhoz vesztek némi alprazolámot). A kijelző méretéből (3,5") és felbontásából (241 x 320) adódó képi világ olyan érzetet kelt, mintha a Minecrafttal raktuk volna össze a grafikus felületet. A háttérvilágítás, az egész egyszerűen brutálisan erős, viszont ezt nem kell kihasználni, mivel kikapcsolt háttérvilágítással napfényben is olvasható.

A betekintési szögnek a csillogó felület szab határt, mintsem a színek átfordulása (értsd: ha bármi világít a közelben, nem látsz semmit). Bal oldalt felül a bekapcsológomb, melynek hosszan tartó lenyomásával kikapcsolható a háttérvilágítás az éppen futó alkalmazások megszakítása nélkül; jobbra fenn pedig a kedves magnókazetta ikon felett a diktafont aktiváló (pontosabban a jegyzetek hangrögzítő üzemmódjára váltó) billentyű található.

Just a sexy back

Hátul a CF takarólemeze, melyet meg se kell mozdítani kártyacseréhez. A reset gomb is itt bujkál, megnyomásához a stylusra van szükség. Megjegyzem, eddig még csak egyszer nyomtam meg, hogy megnézzem, egyáltalán működik-e.

Silver desert

Bal oldalán a stylus recés vége azért kikandikál, így könnyű kivenni. Ezzel már egy mondattal többet írtam róla, mint amennyit érdemes.

Balra át!

Itt található az infra, mely alapbeállításban be van kapcsolva, figyeli a lehetséges kapcsolatokat. Meg is lepett, amikor a laptopom elé raktam le, az meg közölte, hogy ni, itt egy PPC, mivel etessük? Az oldal nagyszerű élét törik meg a töltést visszajelző alsó (sárga), valamint annak befejeztéről értesítő felső (zöld) LED-ek, melyek átnyúlnak az előlapra.

Hát ez mindennek a teteje!

CF kártya (fő a változatosság), audio kimenet, stylus, az előlapról átnyúló gombok.

Ez már nagyon alja.

A dokkoló és a töltő csatlakozóján kívül semmi érdemleges.

Az összeszerelés és az anyaghasználat példás. Nem lehet csavargatni, nem nyikorog, nem recseg, a gombok még mindig egyértelműen, finoman kattannak. Most fogjatok meg egy ZTE Blade-et, és csavargassátok meg finoman: reccs, ropp, világvége. Hová lettél, hová levél, oh lelkem ifjúsága...

Blue screen of boredom

Kár, hogy nem a jó kis zöld dombocska.

A gyári háttér, nos, kék. Hála a magasságosnak, azért a háttérkép szabadon választható, valamint el vagyunk látva egy Spiral fantázianevű Today Screennel is - ez gyakorlatilag az arculatot meghatározó téma megfelelője, de túl sok mindent azért nem befolyásol. Emlékeztetőül: 2003-at írunk!

Az előlapon található direkt gombokkal a következő programokat érhetjük el, a gombok sorrendjében, balról jobbra haladva: ASUS Settings, Calendar, Contact List, Tasks.

Egy felesleges képleírást olvashattál.

Az ASUS Settings segítségével részletesen testre szabhatjuk a gyári Settings menüből el nem érhető paramétereket, mint pl. az energiatakarékossági üzemmódok, a háttérvilágítás fényereje, hangfelvételi és -lejátszási beállítások, stb. A Calendar naptársága remélem nem lep meg senkit, a Contact List szépen behúzza az Outlookról a tárolt névjegyeket, míg a Tasks egy jól használható emlékeztető riasztással.

Ez itt mellettem mindig hazudik. Nem is, mert ő hazudik mindig.

Dolgozni vágyó őrülteknek, akik szerint a "Jó munkát!" kifejezés nem oximoron, de legalább erős szitok, van Pocket Word és Excel is. Előbbi jegyzettömbminőségben jelenít meg bármit, de leginkább olvashatatlan minden; utóbbival bármit lehet kezdeni, csak normálisan dolgozni nem. Bevinni rajta bármit, ami számítást igényel, legyen akár az csak egy egyszerű SUM parancs, nem egyszerű. Mondanám, hogy erősen mazochista hajlamokat igényel, de az költői túlzás lenne. Legalább vannak.

Én kérek elnézést.

Van Notes, azaz jegyzet is, melybe többek közt akár szép kézírásunkkal véshetjük fel az arra érdemesnek ítélt információt. Legnagyobb haszna számomra eddig az volt, hogy 5 percnél valamivel hosszabb ideig le tudta foglalni nagyobbik fiamat.

Roham!

Az akkumulátortöltöttséget érdekesen kezeli a szoftver. Már kb. 40 %-os töltöttségi szinten jelez nekünk, hogy merülőben az akkumulátor. A figyelmeztetést ignorálva, aktívan tovább használva a készüléket ezután még kb. fél óránk van, mielőtt megszakítaná az mp3 lejátszást azzal, hogy erre most már bizony nincs elég energia (helyezzen be egy új ZPM-et). Itt már kapunk egy kritikus töltöttségi szint üzenetet is, majd végül beindul a biztonsági mentés (már amennyiben bekapcsoltuk, mert alapból minek is lenne aktiválva), és leáll a készülék. Csicsikálj csak, öreg harcos.

Itt kell megjegyeznem, hogy a töltő egy DELTA Electronics gyártmány, 5 V, 2 A. Nem is töltődik a készülék simán USB-re dugva. A táp maga nem melegszik vészesen, a kábele pedig elég masszív, minőségi darab, nem a mobil szegmensben szokásos hajszálvékony rettenet.

Entertain me!

Rendben, próbáljunk meg szörfözni egy kicsit az internet feneketlen bugyrainak vérhabos hullámain. Ezt még csak véletlen sem próbáltam meg a Pocket Internet Explorerrel. Kemény csóka vagyok, otthon nincs tűzfal a laposon, mégis DMZ-be raktam, de ez már nekem is sok. Inkább régi kedvencemet, a már több telefonomon is vendégeskedő Opera Minit hívtam segítségül.

Ezt az oldalt messze kerüljétek! Mert ez a jóság forrása!

Nos, elég érdekes úgy böngészni bármit is, hogy a Pocket PC a dokkolóban áll, hiszen a PC internet -hozzáférését használja az USB porton keresztül. Nem kényelmes, de legalább van valami diszkrét bája, mint a teljesen értelmetlen, de kicsi és kedves (ez most mehet a szótárba a cuki meghatározásaként) dolgoknak általában. A böngészés maga a mobil oldalakon kényelmes, mai szemmel sem vészesen lassú, a normál oldalak megjelenítése is elfogadható.

Halott ügy. Mégpedig ezért.

A YouTube az felejtős. Legalábbis én nem voltam hajlandó megoldást keresni, megnyitottam a mobil oldalt, rákattintottam pár véletlenszerűen kiválasztott videóra, de rendre a fenti képek fogadtak. Ez van, mivel a CF aljzatba illeszthető Wi-Fi modul nélkül amúgy se lehet vele PC-től elszakadva netezni, a kérdést nem erőltettem tovább.

Van Messenger is, működik, de a kötöttség miatt szintén nem sok értelme van szegénynek.

Kínai tv-szerelő? Képvan Hangnincs.

Én főleg MP3 lejátszására használom a kis MyPalt, amihez a Media Player is tökéletesen megfelel számomra. Egyfelől az 512 MB-os CF kártyára amúgy se lehet túl sok anyagot elhelyezni, másfelől nem szeretek rengeteg számot, albumot, előadót keverni. Nem tartozok azok közé, akik letöltenek 3 megatonna zenét, aztán a nagy részüket meg se hallgatják soha. Egész albumokat hallgatok végig, többször is, tudom, maradi dolog. Kicsit olyan, mint amikor még nem ömlött a tengernyi anyag az ölünkbe, és bizony rommá hallgattuk a magnót, majd a CD-t is. Minden esetre az a két-három album, ami van, kitart egy hétig, munkába menet szépen végighallgatható.

A hangzásról mélyreható véleményt nem tudok nyilvánítani, mert most csak egy Beats by Dr. Tré Dre "agybadugós" fülesem van, ami mindenből basszussal telített, cicergéssel tarkított, rendes közepek nélküli rémálmot csinál. A hang feldolgozása, lejátszása 16 biten történik, ami nem - a mai alaplapokban is minimumnak számító - marketingszagú 24 bit/96 kHz, de ennek ellenére semmi szégyenkeznivalója nincs. Amúgy is, MP3, busz, zaj, kis füles, nem fogunk belehalni, ha nem olyan pajkos az a zongora...

Hangosnak elég hangos, itt még nem volt mindenféle egészségmegóvó korlátozás, de a hangerő állítása mókás. A rendszer hangerőállítása logaritmikus, ráadásul nagy lépésekkel, így az csak egy irányadónak használható. Finoman a Media Playerben kell beállítani, de ott csak akkor változtat, ha már felengedtem a csúszkát.

Van még képmegjelenítő is, mely akár diavetítést is képes csiholni képeinkből. Eme brutális, letaglózó feature után nehéz lesz bármi újat mutatni, de kísérletet teszek rá, jöhetnek a játékok.

Furcsa játék ez az élet

Játékra gyárilag két dologra vagyunk kárhoztatva: az egyik az elpusztíthatatlan, a forever alone Pasziánsz; a másik a Jawbreaker, egy másik klasszikus, színes bogyók eltüntetésén alapul. Ez a kettő már mentett meg mosó- és tisztálkodószerek rendkívül izgalmas címkéinek olvasgatásától (khm).

Viszont szerencsére erre a platformra is portoltak olyan játékokat, melyek igazi mérföldkőnek számítanak. Jelen esetben ezek a DOOM és az X-COM:ENEMY UNKNOWN, mely utóbbi Pocket UFO néven fut. Gyermekkorom kedvencei, anno hatalmas, orkánhangú táppal üzemelő, fél asztalt elfoglaló PC küldte a monokróm ionágyúra a képet, és ültünk előttük megszépült emlékű órákat. Most pedig egészen máshol ülve, a kezemben elférő picike kis gép futtatja őket, melynek teljesítménye messze felülmúlja azt a kort. Eddig valahogy nem ütött szíven a techno-sokk, de ez azért legalábbis elgondolkodásra kényszerített.

Hell yeah!

Pukk-pukk.

Remélem, hogy nem kell senkinek bemutatni. Elég legyen annyi, hogy tökéletesen fut, a gombokkal kellően irányítható (én sose játszottam ezt a játékot egérrel), hibába nem futottam bele, talán csak annyi, hogy cheatelni nem sikerült. Nagyon megörültem neki, amikor megtaláltam, majd telepítettem.

Király Mária alhonvéd-helyettes bevetésre készül. Ennyi rookie-val, sötétben...

Nos, az UFO-t viszont rendesebben megdolgozták a SMK Software munkatársai. Sajnos a csodás introt nem tartalmazza, de cserébe változtattak néhány dolgon. Ellátták többek között új háttérképekkel, földgömbbel, pár plusz gombbal a menüben, melyet kicsit átrendeztek. A körökre osztott harc képernyőjén is finomítottak kicsit, használhatóbb lett a dolog. Ez egy olyan játék, melybe rengeteg időt tettem anno, a Steamen meg is vásároltam nemrég. Rémálmaim voltak tőle akkoriban, de nagyon a szívemhez nőtt. Okozott is némi lábzsibbadást a telepítést követő néhány napban.

Kivezető

A Titanicra is sokan vettek jegyet.

Ami még kimaradt: az általam használt Windows 7 rendben felismerte, telepítette az általa szükségesnek ítélt drivereket, majd felkért a szinkronizálás részletes beállítására. Kellemes meglepetés, nem vártam. Persze azon túl, hogy a Pocket PC és a memóriakártya tartalmát Windows Intézőben tallózzuk, valamint a telepített programokat kezeljük (vagy akár újakat telepítsünk), túl sok lehetőségünk nincs. Frissíteni nem lehet sajnos.

Röviden, tömören ennyit tud egy 10 éves konstrukció. Nem használhatatlan, de mindenre van ugye újabb, szebb, jobb, modernebb. Mégis, a hangulata az erre fogékonyakat magával ragadja, a nosztalgiafaktor kimagasló, nyilván ez is kell a pozitív élményekhez. Elnézzük neki, hogy megöregedett, kicsit sete-suta, de azt, amit régen tudott, ma is 100 %-on teljesíti.

Most kezdődik a Dallas, mindjárt jön Jocky már

Ehhez persze kellett a Microsoft .NET CF 3.5-ös frissítése, mellyel sok újabb (nem tíz, csak 5-7 éves) program futtatása is lehetővé vált. Márpedig aki keres, az talál; rengeteg hasznos és haszontalan letölteni való áll rendelkezésre: szerepjátékosoknak kockadobó, e-book olvasó, periódusos rendszer, rengeteg jobb-rosszabb játék, az infrához tv-távirányító, és lehetne tovább sorolni még sokáig.

Részemről csak annyi biztos, hogy használom, amíg csak lehet. Biztosítja számomra a zenét a lassan beköszöntő hűvös, ködös reggeleken, észben tartja, amit én nem tudok. Lehetne mindezt mobillal is, de amennyit telefonálok, így is töltőn kell tartanom; továbbá szeretem a céleszközöket - buta dolog, telefonnal telefonálni, elismerem.

Sic transit gloria mundi.