Egy barokkos külső

Mai szemmel már meglehetősen elfáradt a design, de legalább az Apple nem perel majd visszamenőleg, hisz ez nem egy szokásos hasáb lekerekített sarkokkal, az alsó részének adtak egy finom ívet, mely ergonómiai előnyöket nem hordoz, viszont nélküle már nagyon tirpák képet mutatna a kis Pocket PC. A felületén látható karcokért, sérülésekért ezúton is elnézést kérek; nem voltam az az igazi tokban hordós, rendes gazdi, néha a hátizsák legnagyobb, ömlesztős rekeszében hordtam szegényt. Azaz szinte mindig, amióta hozzám került, de korához képest így is remekül fest. Tegyük hozzá, hogy 2 éves gyermekem áldásos hatása is érte, így vehetjük 15 évesnek szegény készüléket.

Az előlapon van minden lényegi nyomkodni való, a mikrofon, a zajkeltő és természetesen maga az érintőképernyő is (gondolom, most mindenki nagyon meglepődött, de megvárom, amíg magatokhoz vesztek némi alprazolámot). A kijelző méretéből (3,5") és felbontásából (241 x 320) adódó képi világ olyan érzetet kelt, mintha a Minecrafttal raktuk volna össze a grafikus felületet. A háttérvilágítás, az egész egyszerűen brutálisan erős, viszont ezt nem kell kihasználni, mivel kikapcsolt háttérvilágítással napfényben is olvasható.

A betekintési szögnek a csillogó felület szab határt, mintsem a színek átfordulása (értsd: ha bármi világít a közelben, nem látsz semmit). Bal oldalt felül a bekapcsológomb, melynek hosszan tartó lenyomásával kikapcsolható a háttérvilágítás az éppen futó alkalmazások megszakítása nélkül; jobbra fenn pedig a kedves magnókazetta ikon felett a diktafont aktiváló (pontosabban a jegyzetek hangrögzítő üzemmódjára váltó) billentyű található.

Hátul a CF takarólemeze, melyet meg se kell mozdítani kártyacseréhez. A reset gomb is itt bujkál, megnyomásához a stylusra van szükség. Megjegyzem, eddig még csak egyszer nyomtam meg, hogy megnézzem, egyáltalán működik-e.

Bal oldalán a stylus recés vége azért kikandikál, így könnyű kivenni. Ezzel már egy mondattal többet írtam róla, mint amennyit érdemes.

Itt található az infra, mely alapbeállításban be van kapcsolva, figyeli a lehetséges kapcsolatokat. Meg is lepett, amikor a laptopom elé raktam le, az meg közölte, hogy ni, itt egy PPC, mivel etessük? Az oldal nagyszerű élét törik meg a töltést visszajelző alsó (sárga), valamint annak befejeztéről értesítő felső (zöld) LED-ek, melyek átnyúlnak az előlapra.

CF kártya (fő a változatosság), audio kimenet, stylus, az előlapról átnyúló gombok.

A dokkoló és a töltő csatlakozóján kívül semmi érdemleges.

Az összeszerelés és az anyaghasználat példás. Nem lehet csavargatni, nem nyikorog, nem recseg, a gombok még mindig egyértelműen, finoman kattannak. Most fogjatok meg egy ZTE Blade-et, és csavargassátok meg finoman: reccs, ropp, világvége. Hová lettél, hová levél, oh lelkem ifjúsága...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!