2024. április 18., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Arany, meg hal, meg kívánság...

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Élete elején járt. Volt munkája, a bérére sem panaszkodhatott, de valami hiányzott az életéből.

[ ÚJ TESZT ]

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy srác...

Munkás élete elején járt. Volt munkája, a bérére sem panaszkodhatott, de valami hiányzott az életéből. Mindig a csodatévő aranyhal járt a fejében. Érdekes módon a tündérben nem hitt, pedig ő is három kívánságot teljesít.
Nem is akart a srác igazából nagy dolgokat kívánni, csak arra vágyott, hogy bekerülhessen ő is a mesék világába.

Kijárt pecázni, de a többiek csodálkozására mindig visszadobta a kifogott zsákmányt.
Teltek az évek, és rájött, hogy ez az út nem járható. Eladta a pecaszerkót, és az árán vett akváriumot minden hozzávalóval, és egy aranyhalat. Otthon sietve berendezte a halacska új lakóhelyét. Óvatosan bele is tette az aranyló halacskát, aztán csak ült mellette, és várta, hátha megszólítja. Napokig tartott a türelemjáték, aztán rájött, hogy nem az igazit vette meg.
Vett még egyet, aztán még egyet...

Barátai lassan magára hagyták, nem tudtak megküzdeni a szenvedélyével. Tele volt már aranyhallal a lakása. Időnként elajándékozott néhányat, amelyikről tutira tudta, hogy nem az igazi. Így ismerkedett meg a szomszéd srác távoli rokonával, aki nemrég költözött oda.
Egyre sürübben járt át hozzá a lány. Dolgos volt, így az elhanyagolt lakás kezdett otthonossá válni.

A srác már ott tartott, hogy kétségbe esésében kiveri az egyik aranyhalból azt a nyomorult három kívánságot, de a lány szelíden kivette a kezéből, és visszatette a vízbe.
Ült a srác megtörten, szemében csalódottság. Vígasztalta a lány szeretettel, búgó hangja zsongítóan hatott.

Telt múlt az idő. Összeházasodtak, és nyitottak egy aranyhalra specializált boltocskát. Egyetlen párt azért megtartottak, akik érdekes módon egyetlen utódnak adtak életet.
Jól ment az üzlet, boldogok voltak egymással, és anyu pocijában már mocorgott a pici.

Egy este ültek a félhomályban egymás kezét fogva, és nézték a fickándozó arany csöppséget.
Elgondolkodott a srác. Rájött, hogy nem is kell neki semmiféle mesterséges csoda, hisz' mit is kívánhatna még, ami boldogabbá teszi? A feleségéhez fordult, hogy megcsókolja.

Azt már csak egy villanásra látta a szeme sarkából, hogy rákacsintott a halacska...

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.