2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Ajándékot kaptam...

  • (f)
  • (p)
Írta: |

... és alig bírtam hazahozni. Nagyjából mindenki tisztában van az egészségügy helyzetével,...

[ ÚJ TESZT ]

... és alig bírtam hazahozni.

Nagyjából mindenki tisztában van az egészségügy helyzetével, legalábbis nagy vonalakban. Kevés a pénz a szintentartásra, fejlesztésre, de kevés a fizetés is azoknak, akiket itt foglalkoztatnak. Ezek között vannak, akik már nyugdíj előtt állnak és nem akarnak már mással foglalkozni, mások még messze vannak a nyugdíjtól, de az eddigi 20, munkával eltöltött év alatt csak ezzel foglalkozott és nem ért máshoz; és vannak a hivatástudatból itt dolgozók, akiket nem érdekli a pénz, csak az, hogy másokon segíthessenek. Nekik (és közülük elsősorban egynek, bár nem vagyok biztos benne, hogy olvassa) szeretnék ezen írásban tisztelegni.

Tegnap reggel bevittem az asszonyt dolgozni - ügyeletes labortechnikus volt tegnap. Hazafelé jövet bevásároltam, majd elvégeztem az itthoni teendőket - porszívózás, mosás, főzés. Délután fél 3-ra megéheztem, így az ebédet is elkészítettem magamnak, majd ennek végeztével szunyókáltam kicsit. Fél 5 körül késztetést éreztem némi anyagcserére, de amikor onnan felálltam, emberi szavakkal le nem írható fájdalom hasított a jobb vesém tájékába - ezt csak az tudja, aki átélt már ilyet. Nagy nehezen bevergődtem az ágyra és próbálkoztam valamilyen kevésbé fájdalmas pózba helyezkedni, kevés sikerrel - a legjobb még a "büdösbogár" pozíció volt, akkor fájt a legkevésbé. Közben nagy nehezen tudtam beszélni asszonnyal, aki javasolta az ügyelet kihívását. Anyósom is hívott és mondta, hogy fél órán belül nálunk lesz. A fél óra csakugyan félóra volt, de mire felért hozzánk, addigra a fájdalom teljesen eltűnt, mintha csak rossz álom lett volna. Anyósom megnyugodva ment a dolgára, majd amikor kiért az ügyeletes orvos, néhányszor finoman rásózott a veséim tájékára - de semmi. Javaslatot tett bizonyos gyógyszerek beszerzésére és alkalmazására, valamint arra, hogy ha megint előfordul, menjünk egyből az Üllői úti Urológiai Klinikára. A továbbiakban tünetmentes voltam, de a biztonság kedvéért egy családtagot beállítottunk ügyeletbe, végszükség esetére. Háromnegyed 12 tájékán lefeküdtem aludni, de éjfél után 20 perccel arra ébredtem, hogy a helyzet rosszabb, mint félután. Bevettem egy Algopyrint, de mivel nem használt, felhívtam az "ügyeletes" rokont. Berongyoltunk az Üllőire, de ott mintha valami akciófilmbe csöppentünk volna; szirénázó, villogó rendőrautók mindenfelé, itt-ott néhány Ford Tranzit méretű csapatszállító. Mivel a pontos címet nem ismertük, ezért megálltunk egy taxi mellett - ő fejből nyomta: "Üllői út 78!". Lehet, hogy már neki is volt szerencsétlensége találkozni hasonló problémával?

Elébb az I. Sebészeti Klinikánál álltunk meg, ahol útbaigazítottak minket az Urológia felé. Amikor ott bebocsátást nyertünk, az orvos 1 perc alatt leért és nekiállt vizsgálódni. Részleteket nem írok, annyit azonban igen, hogy előadtam neki a nap történéseit és meglehetősen álmos volta ellenére (ekkor már hajnali 2 körül volt) meghallgatott (nem kérdezte, miért nem délután mentem be), valamint mindig elmondta, mit csinál. Az ultrahangos vizsgálat azt mutatta, hogy homokszerű vesekövem van (ez nem hivatalos megnevezés), ez okozza a fájdalmat; elmondta, hogy bent tartanak éjszakára, majd ha pozitív fejlemények történnek, akár a délelőtt folyamán haza is mehetek. Ekkor került elő az az éjszakás nővér, akit egyelőre fel nem foghatok... Nem fogom fel, honnan van ennyi energiája, nem fogom fel, honnan van ennyi embersége...

Elsőre bekötöttek egy Nos-pa - Algopyrin infúziót, hogy csökkenjen a fájdalmam. Ez azonban nem bizonyult olyan egyszerűnek, mint ahogy hallatszik. Ugye ilyenkor keresnek az ember alkarján egy olyan vénát, amibe bele lehet tenni a kanült. Nah, ez nálam nem volt egyszerű, ugyanis a tegnapi nap folyamán keveset ittam, valamint indulás előtt összefutottam róka komával is... A nővér azonban nem türelmetlenkedett, nagyjából 20 percig kereste a megfelelő helyet és minden egyes alkalommal bocsánatot kért, amikor nekiállta paskolni az alkaromat, valamint akkor is, amikor megszúrt, holott nyilvánvalóan az én érdekemben történt a dolog. Miután elindult az infúzió, leült a mellettem lévő - üres - ágyra és szóval tartott, amíg lefolyt. Megtehette volna, hogy simán ott hagy és egy kicsit lepihen, de neki fontosabb volt az én ellátásom, mint a saját pihenése. Mesélt egy hajnali negyed 4-kor ébredő feketerigóról, aki éppen akkor kezdett el trillázni az udvaron; fejből vágta a foci-eb eredményeit, Forma-1-es rajongó :) Amikor lefolyott a "minden cseppje kincs" infúzióm, bekötött egy sima sóoldatot, majd mivel az várhatóan 1 óra múlva fejeződik be, biztatott, hogy próbáljak egy kicsit pihenni. Mivel infúzió még sosem volt rajtam eddig és kb. 3 éves koromban feküdtem utoljára kórházban, természetesen nem nagyon ment a dolog. A nővér időnként bejött, megnézte, hogy minden rendben van-e velem, takarót hozott, amikor fáztam és szükség idején ellátott egy "kacsával" is, mivel az infúzió még be volt kötve. Néhány perccel később hozott egy kicsi, ragasztószalaggal lezárt fecskendőt, amiben ott tartózkodott az egyik "tettes" - egy darabka kő a vesémből. Továbbra is bejött időnként megnézni, majd az infúzió befejeztével biztatott egy kis pihenésre. Hajnali 5 után behozta a lázmérőt, majd odaadta a telefonomat, hogy fel tudjam hívni a páromat, aki két épülettel arrébb nem aludt fél 3 óta, amikoris megtudta, hogy a szomszédban fekszem. Amikor a nővér elvitte a lázmérőt, mosolyogva közölte, hogy nincs semmi probléma a hőmérsékletemmel. Addicionális információ, hogy az éjszaka folyamán még 2 alkalommal kellett dolgomat végeznem és mindegyiknél mosolyogva közölte, hogy már semmi nyoma egyéb "tetteseknek". Reggel 7 után - amikor megjött a váltása - elköszönt, én pedig bántam, hogy csodás személyiségéből nem kaphatok többet.

Az utóbbi időben elég gyakran csalódtam emberekben; nem csak a "vezetőinkben" - akik államunkat irányítják, de az utcán is gyakran kijutott a negatív élményekből. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül alakultak így e nap eseményei, hiszen ezek vezettek el lelki helyreállításomhoz ezen az alsónémedi asszonyon keresztül, akitől több emberséget csak a páromtól kaptam.

Köszönöm ezt az ajándékot!

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.