Bevezető

Tavaly belekóstoltunk, csipegettünk Mljet szépségeiből, idén úgy döntöttünk, hogy harapunk egy
hatalmasat a képzeletbeli üdülési tortából, és kerek egy hónapot töltünk a szigeten. A mesterterv az volt, hogy bizony minden részletét, szegletét felfedezzük, bejárjuk, lefényképezzük, videón rögzítjük, és az így felhalmozott élményanyagból táplálkozunk a következő nyaralásig. Elöljáróban már most el kell mondanom, hogy csúnyán eltaknyolt az elképzelésünk. A talán egyeseknek hosszúnak tetsző 30 nap kevésnek bizonyult mindezekhez. Szándékom szerint a mostani élménybeszámoló Saplunara, Okuklje részletes, és talán a nemzeti park érintőleges bemutatására fog és tud vállalkozni.

Hatalmas digitális tartalom gyűlt össze, a többi tájegység, település írásbeli kedvcsináló tálalása (talán) egy másik alkalommal fog megtörténni. Nem célom lexikális adatokkal fárasztani a nyájas olvasót, inkább a több kép, kevesebb rizsa lesz a mottója az írásnak. Akinek felkeltette az érdeklődését a hely, az nézzen utána a történetének és a nyers földrajzi és egyéb tényeknek. A szépreményű családom jómagamból, asszonypajtásból, és a kiemelt családtag státuszban leledző, szeretve imádott országos cimborám kis blökimből áll (Brendifej nevet kapta a kutya keresztségben és Beagle a fajtája.:) ). Őkelme hozzánk hasonlóan Adria rajongó, lelkes felfedező, és vízimádó. Fontos szempont volt, hogy olyan települést válasszunk, ahol legális formában kedvére úszkálhat és rohangálhat a strandokon. Saplunara kiválóan megfelel ezen szempontoknak, hiszen mindhárom homokos strandján szívesen látottak / engedélyezettek a blökik.

Az utazás :

Ausztriai éjjel 1 órás indulás, végig a szlovén, horvát autópályán Bosznián keresztül, Neum-ban a város végi INA kútnál feltankoltunk roppant olcsón (benzin, cigi, alkohol). A határokon nem volt gond, pedig jócskán átléptük az engedélyezett mennyiségeket, de szinte bele sem néztek az okmányainkba, és intettek, hogy tovább. A cél az volt, hogy elérjük a 10:15-ös kompot, és előtte még Ston-ban az OTP-ben tudjunk kunát váltani. Itt egyből jöjjön is egy tanács. Nagyon nem érdemes a szigeten pénzt váltani, mert gyalázatos árfolyam van a szárazföldhöz képest. Bank nincs és csak pár helyi postahivatalban foglalkoznak a témával.
Fél tízre befutottunk Prapratno kompkikötőjébe, ahol meglepően sokan voltak.

Elképzelhetetlenül sok arca, kékje van az Adriának, még ennyi év után is tudunk álmélkodni a látványon.
(Pelješac-félsziget, Dél-Dalmácia szigetei)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!