Bevezetés

(Fontos megjegyeznem, hogy a cikk a szakdolgozatom releváns részeinek tartalmából áll, így nem egyezik meg azzal. A forrásokat feltüntettem az utolsó oldalon)

Az adózási rendszerek a történelem évezredei folyamán úgy alakultak ki, hogy a többnyire fizikai és részben szellemi árukat, szolgáltatásokat méltányosan és ott adóztassák, ahol azok készültek, vagy gazdát cseréltek. Az árucikkek áramlása látható volt a hatóságok számára így az adóelkerülés, adóoptimalizálás igen nehéz, szinte kivitelezhetetlen volt. A 20. század azonban gyökeres változást hozott az adózás terén mely mögött két fő okot azonosíthatunk: a globalizációt és a digitális gazdaság megjelenését. Ez előbbi létrehozott olyan multi- majd szupranacionális vállalatokat, amelyek számtalan telephellyel rendelkeznek, így a különböző transzferárazási és egyéb jövedelemrepatriálási módszerekkel ott mutatják ki a nyereséget ahol alacsony az adókulcs. A digitális gazdaság megjelenésével pedig az áruk mozgása végérvényesen követhetetlenné vált a hatóságok számára.

Az amerikai dotcom cégek üstökös-szerű felemelkedése új vállalati formát honosított meg, a látható terméket nem, vagy alig előállító, de bárhol, bármikor és olykor bármennyi szolgáltatást láthatatlanul nyújtó vállalatét, amelyik nem köti le a tőkéjét a termelés számára, így elképzelhetetlen mennyiségű készpénzzel rendelkezik. Ezen készpénz folyamnak azonban olyan csatornát épít, amely messze kerül az adófizetési kötelezettségeket előíró törvények szellemétől, sőt azok betű szerinti teljesítése a szabályok pontos követése gyakorlatilag teljes adómentességet biztosít. (Lakatos, 2017)

A nemzetközi adóelkerülés mára már olyan mértékeket öltött, hogy az így kieső adóbevételek komolyan éreztetik a hatásukat a károkat elszenvedő országokban. Bár később részletesen fogom tárgyalni a károk mértékét azonban, hogy érezhető legyen a probléma súlya, már itt is szót ejtek a sarokszámokról. Egy 2017-es tanulmány szerint, melyet a Koppenhágai egyetemen publikáltak, csak 2015-ben 600 milliárd dollárt utaltak a multinacionális vállalatok a különböző adóparadicsomokba. Ez az összes profitjuk megközelítőleg 45 százaléka. Az éves kár, vagyis a sehol be nem fizetett adó mértéke eléri a 200 milliárd dollárt. (Torslov et. al., 2017) Összehasonlításképp, Magyarország 2016-os GDP-je 125,8 milliárd dollár volt. (World Bank adatbázis)

A fenti számok jól mutatják, hogy e vállalatok éves szinten egy közepes méretű gazdasággal rendelkező ország éves GDP-jét tüntetik el, ami a gazdasági következmények mellett igen súlyos erkölcsi és morális kérdéseket is felvet. A világ jövedelmi és fejlettségi szempontból már kettészakadt. A GDP/foglalkoztatott eloszlás sűrűségfüggvénye a 2000-es évektől két móduszúvá vált – Twin-Peaks jelenség – mely azt jelenti, hogy a világban kialakulóban van a szegény és a gazdag országok klubja, a közepesen fejlettek csoportja pedig egyre inkább eltűnik. (Dombi, 2018) Az adóelkerülések a legtöbb esetben a fejlődő, szegény országokat érintik így ezen óriás cégek tovább mélyítik a szakadékot a két pólus között.

Ezt a jelenséget a nemzetközi szervezetek és maguk a nemzetállamok is felismerték és a 2000-es évektől kezdődően egyre több egyezmény és vizsgálóbizottság született, hogy megakadályozzák az adózás ilyen mértékű kikerülését. Ilyen kezdeményezés például a G20-ak által megalapított Tax Base Erosion and Profit Shifting (BEPS) Action Plan, mely főleg a dotcom cégeket vette célkeresztbe. Ezen egyezmények és bizottságok munkáját azonban nagyban hátráltatja, hogy pont a döntéshozók közül kerülnek ki azok, akik sokszor a legnagyobb hasznot húzzák a nagy vállalatok adóelkerüléséből. Számos lehallgatott telefonbeszélgetés, kiszivárgott levelezés, valamint hangfelvétel tesz tanúbizonyságot, hogy a szóban forgó vállalatok a döntéshozók megvásárlásával tudnak olyan feltételeket kiharcolni maguknak, hogy végeredményben legálisan, az adott ország jogszabályait tiszteletben tartva tudják eltüntetni az adózandó jövedelmüket.

Látható, hogy a kör bezárult. Pont azok nem érdekeltek bármilyen érdemi lépést tenni a dotcom vállalatok megadóztatásában, akik egyébként erre képesek lennének. És akkor még nem említettem azt a hasznosságot, amit egy adóparadicsom ország nyer egy ilyen ügyleten. Az elemzésem későbbi részében részletesen is beszélek az adóparadicsomok gazdasági mutatóiról, de itt annyit megemlítek, hogy a legtöbb ilyen ország a világ gazdasági élmezőnyébe tartozik. Ez is azt eredményezi, hogy megéri az adóparadicsomot működtetni, azaz itt nem mással, mint a közlegelők problémájával állunk szemben.
Az egyedüli lehetséges megoldás egy olyan globális adóharmonizáció lenne, melyben a világ összes országa részt venne és a szabályokat kivétel nélkül betartanák. Erre azonban nem sok esély van főleg a felsorolt okok miatt, valamint az eltérő nemzeti adópolitikák harmonizációja is szinte lehetetlen feladat lenne. Ugyanakkor be fogom mutatni azokat a módszereket, melyekkel elméleti síkon meg lehet akadályozni az adózandó jövedelem eltüntetését.

A vizsgált probléma globális és mind morális, mind gazdasági értelemben fajsúlyos és egyre inkább azzá válik. Elemzésem célja az, hogy ezt az égető problémát bemutassam, kezdve az adózás alapjaitól, az adóelkerülés gyakorlati módszertanán át, a károk felméréséig valamint a lehetséges megoldási forgatókönyvek bemutatásáig. Azt kívánom, hogy az olvasó a cikk elolvasása után tisztában legyen a nemzetközi adózás főbb fogalmaival, megértse a problémát, magyarázatot kapjon a hogyanra, lássa az okozott kárt, és gondolatébresztőnek lássa a legrelevánsabb megoldási javaslatokat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!