2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A szovjet / orosz űrhajózás múltja XXII. rész

Az ISS visszanyesése, az űrturizmus fellendülése és a legjobb esetben is felemás év az orosz űripar számára.

[ ÚJ TESZT ]

A Szojuz TMA bemutatkozása


A Szojuz TMA-1 végleges induló személyzete: Jurij Loncsakov, Szergej Zaljotyin és De Winne


A Szojuz TMA-1 személyzete az indulás előtti szokásos köszöntőbeszédek közben

A Szojuz TMA-1 eredetileg október 28-án indult volna, ám október 15-én egy súlyos baleset történt a pleszetszki kozmodrómban: egy Szojuz-U típusú hordozórakéta vitte volna fel az európai, egyesült államokbeli, kanadai, japán és indonéziai tudományos eszközökkel töltött Foton-M műholdat, ám az emelkedés közben, mintegy 200 méteres magasságban leállt majd leszakadt az egyik (a Blok D jelű) gyorsítórakéta. A leszakadt gyorsítórakéta az indítóállásra, a többi rész némileg arrébb ért földet, lángba borítva a környéket, az előkészítő épület ablakai betörték, és az üvegszilánkok, illetve a törmelék több kiskatonát megsebesítettek, egyiküket olyan súlyosan, hogy életét vesztette. A vizsgálat szerint „idegen anyag” került a hidrogén-peroxid pumpába, ez okozta a gyorsítórakéta leállását és végül a katasztrófát. Miután a hiba megismétlődésének lehetőségét kizárták, zöld utat kapott a Szojuz indítása.


A Szojuz TMA-1 a bedokkolása előtt


Az ISS 5. alapszemélyzete és a Szojuz váltószemélyzete pózol a Zvezdában


De Winne a Zvezda modulban lévő Rasztyenyija-2 mini-üvegházzal

Az űrhajó november elsején kötött ki az űrállomáson, a baráti köszöntések után De Winne különféle tudományos kísérletekbe kezdett (növénytermesztés, Föld-megfigyelés, illetve orvosi kísérletek), és a két Szojuzban kicserélték az ülésbetéteket. A vendégek több, mint nyolc napig maradtak, majd De Winne tudományos eredményeit bepakolták a Szojuz TM-34-be, elköszöntek az űrállomás lakóitól, és végül november 10-én leszálltak Kazahsztán sztyeppéin.


A Szojuz TM-34-el sikeresen földet érő De Winne, Zaljotyin és Loncsakov a népes mentőcsapattal pózol

A Szojuz TMA-1 / Szojuz TM-34 váltáskor az eredmények jól sikerültek, és az ESA örömmel további űrhajóváltásokhoz szerződött le az Enyergijával, hogy így, ha csak rövid ideig is, de szinte végig tudományos munkát végezhessenek az űrállomás fedélzetén. Viszont a csúszások miatt az STS-113 késése kellemetlen problémákra világított rá: Peggy Whiston csípősen jelezte, hogy szigorúan be kell osztaniuk ivóvizüket, mivel az űrrepülőgép pótolná a fontos készleteket.


Az Endeavour személyzete az STS-113-as úton: Paul S. Lockhart, Michael E. Lopez-Alegria (hátul, balra), John B. Herrington (hátul, jobbra) és James D. Wetherbee


Az ISS hatodik alapszemélyzete: Donald R. Pettit, Kenneth D. Bowersox és Nyikolaj M. Budarin

2002 végére még egy űrrepülőgépút volt ütemezve, amely az STS-112 által felvitt S1 rácselem tükörképét, a P1 rácselemet viszi fel, valamint az űrállomás alapszemélyzetének váltását hajtja végre. A P1 ugyanúgy 13,7 méter hosszú, cirka 14 tonnás elem, rajta egy CETA sínkocsival és a hűtőrendszerhez szükséges radiátorok platformjával. Az STS-113 úton az Endeavour parancsnoka James D. Wetherbee, pilótája Paul S. Lockhart, kutatás-felelős, űrhajósai pedig Michael E. Lopez-Alegria és John Herrington, mindannyian a NASA kötelékéből. Az odaúton az ISS hatodik alapszemélyzetét viszik, Kenneth D. Bowersox ISS parancsnok (NASA), illetve Donald R. Pettit (NASA) és Nyikolaj Mihajlovics Budarin (Roszaviakoszmosz) űrhajósok. Látható, hogy az ISS 5. esetében megbolydult szokásjogra (feltehetően amiatt, mert Peggy Whitsont nem akarták parancsnoknak az orosz oldalról elfogadni) „válaszaként” ez esetben amerikai parancsnok volt a hatodik alapszemélyzetnél, noha a NASA két űrhajóst adott a háromból.


Az STS-113 személyzete középen (piros pulóverben), illetve az ISS ötödik (jobbra) és hatodik (balra) személyzete az űrállomás protokoll-fotóján...


Herrington és Lopez-Alegria az első űrsétán, a P1 rácselem mellett lebegve, a kép közepén látható a második CETA sínkocsi

Az Endeavour november 24-én indult, és nem egészen két nappal később dokkolt be az űrállomásra, ahol ekkor viszont még csak a protokoll-feladatokra kerítettek sort. A következő nap kezdődött az STS-112 űrhajósai által is végrehajtott feladat: kiemelni a raktérből a rács szegmenst, a helyére illeszteni, hogy aztán az űrrepülőgép két küldetés-felelőse, ez úttal Michael Lopez-Alegria és John Herrington űrsétára induljon, és rögzítse az új elemet, illetve rajta utazó második CETA sínkocsi rögzítéseit kioldják, majd az alapvető energia- és adatkapcsolatért felelős kábeleket összekössék.


A második űrséta a P1 rácselemen végzett munkához

A következő napon a két alapszemélyzet közötti váltásra került sor, Whitson, Korzun és Trescsov az űrrepülőgépre költözött át, míg Bowersox, Pettit és Budarin az űrállomásra. Az átadás-átvétel mellett logisztikai feladatokat is végrehajtottak, többek között vizet és további ellátmányokat pakoltak át az Endeavourről az ISS fedélzetére. November 28-án Lopez-Alegria és Herrington ismét űrsétára indult, hogy egyfelől további vezetékeket kössenek össze, valamint leoldották és áthelyezték a második CETA sínkocsit a P1-ről az S1 rácselemre, hogy a Mobil Transzport a CanadArm2 robotkarral együtt a P1 végéig el tudjon futni a sínrendszeren. Egy nap pihenő jött, ahol újabb logisztikai feladatok mellett néhány kisebb tudományos kísérletet is végrehajtottak az űrállomás és az űrrepülőgép fedélzetén, majd november 30-án a harmadik űrsétára is sor került, ahol elsődlegesen a hűtőrendszer ammónia-vezetékeinek rögzítésére használt SPD-ket (Spool Positioning Device) helyezték ki a P1-re, illetve a hűtőrendszer elemeit szabadították ki a tárolási helyükről. A sikeres űrséta utáni még egy napon a fedélzeten végrehajtott feladatoké volt a főszerep.


A P1 rácsmodullal kibővült ISS az Endeavour fedélzetéről fotózva


A MEPSI-1A és 1B nano-műholdak kibocsátásuk után, a DARPA által pénzelt projekt az űrbéli nano-műholdak nyomkövetésének lehetőségeit vizsgálta

Az űrrepülőgép az ötödik alapszemélyzettel kibővülve december másodikán elköszönt Bowersoxéktól, és lekapcsolódott, majd elindult visszafelé, a Földre. Eredetileg még két napot töltöttek volna a világűrben keringve, mialatt például két kábellel összekötött mikro-műholdat állítottak volna pályára, ám a floridai rossz időjárás miatt végül további három nappal hosszabbították meg a küldetésüket, és csak december 7-én szállt le az Endeavour a Kennedy űrközpont kifutójára.


Budarin, Bowersox és Pettit a Zvezdában pózolnak 2002. december 19-én

A naptárban 2002 lassan lezárult, az orosz űrprogram számára pedig legjobb esetben is felemásan lehetett az évet megítélni. Alapvetően a legtöbb téren sikerült működésben tartani az emberes űrprogramot, ami az ISS köré épült ki, az űrturizmus is egyre jobb megítélés alá esett, és az akkori jelek szerint, legalábbis rövid távon komoly lehetőségekkel kecsegtettek az ilyen irányú tervek. Jelentkezőkben nem volt hiány, de ugyanakkor egyre többször derült ki, hogy kellő financiális háttér nélkül ültek tárgyalóasztalhoz az aspiránsok. A Szojuz TMA sikeres(nek tűnő) bemutatkozása és az ISS egyre látványosabb kiépülése mellett pedig az Európai Unió űrügynöksége felől egyre több téren az együttműködés lehetőségei merültek fel, új távlatokat nyitva az orosz űripar képviselőinek – de erről a következő részben...

Folytatása következik...

Főbb források:
Astronautix.com
Russianspaceweb.com
SpaceFacts.de
b14643.de
History.Nasa.Gov

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.