2024. április 19., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A szovjet / orosz űrhajózás múltja XI. rész

Az első magyar űrhajós és a többi "baráti ország" űrhajósainak repülése, valamint a Szaljut-6 további sorsa.

[ ÚJ TESZT ]

Szaljut-6, utolsó felvonás

Az 1977 szeptemberében elindított Szaljut-6 űrállomást eredetileg 18-24 hónapos élettartamra tervezték, ehhez képest már a harmadik éve keringett a világűrben, vagyis ekkorra már bőven túlteljesítette az elvártakat. Az ekkor éppen rádokkolt Progressz-11 távirányítással átfejtette a bendőjében hozott hajtóanyagot az űrállomás tartályaiba, és megemelte az űrállomás pályáját. A Szojuz T már tesztelve volt ember nélkül és emberrel a fedélzetén is, de a háromfős személyzettel való űrrepülés még hátra volt – erre a feladatra Leonyid Gyenyiszovics Kizim, Gennagyij Mihajlovics Sztrekalov és Oleg Grigorjevics Makarov lett a kiválasztott személyzet. Eredetileg még nem más, mint Konsztantyin Feoktyisztov, a Voszhod-1 űrhajósa és a Vosztok / Voszhod / Szojuz űrhajók egyik főtervezője lett volna az egyik űrhajós-mérnök, mégpedig részben azért, mert az ekkor 54 éves Feoktyisztov lehetett volna a legidősebb űrben járt ember (az ekkori rekorder az amerikai Stafford volt, az Apollo-Szojuz Tesztprogramban végrehajtott repüléskor 51 évesként) de végül egészségügyi okokból lecserélték Makarovra.


A Szojuz T-3 személyzete a földön

A három űrhajós november 27-én indult Bajkonurból, majd egy nappal később dokkolt be az űrállomásra. Az űrhajósok dolga elsődlegesen az űrállomás karbantartása volt: lecserélték a hidraulikus pumpákat, a telemetrikai rendszer elektronikáját, a fedélzeti irányító számítógépet, illetve több kisebb elektromos problémát kezeltek helyileg. Ezek mellett azért hajtottak végre kísérleteket a Szplav és Krisztall kohókkal, az Oázis biológiai tesztlaborral, illetve végeztek földmegfigyeléseket, végeztek a Progressz-11 kipakolásával, illetve feltöltötték hulladékkal, majd leválasztották. December 10-én dolguk végeztével visszaköltöztek a Szojuz T-3-ba.


Szavanih és Kovaljonok a kiképzés alatt

A Szaljut-6 ugyanakkor még nem fejezte be feladatát, egy utolsó tartós személyzet és két Interkozmosz látogató-személyzet útja volt hátra. A Szojuz T-4 noha képes lett volna 3 főt felvinni, mivel a Szaljut-6 eredetileg 2 fő tartós otthonának volt felkészítve, illetve ugye másfélszer annyi ellátmányra lenne szükség, így az a döntés született, hogy csak kétfős lesz az utolsó küldetés. A legénység Vlagyimir Vasziljevics Kovaljonok, aki már két űrrepülést tudott maga mögött, társa pedig Viktor Petrovics Szavinih. Útjuk már nem készült rekordokat döntögetni, így a szükséges ellátmányt előre felvitte a Progressz-12, amely egyben az utolsó teherűrhajó volt, amelyik a Szaljut-6-ot szolgálta ki. A Szojuz T-4 1981. március 12-én indult a világűrbe, egy nappal később pedig dokkolt az űrállomáshoz. Az űrhajósokra a korábbi személyzetekhez képest sok karbantartási feladat hárult, de először ki kellett üríteniük a már két hónapja rájuk váró teherűrhajót. Ennek végeztével, március 19-én leválasztották, és a szeméttel megpakolt Progressz a légkörben elégett.


A Szojuz-39 utasai: Dzsanyibekov és Gurragcsá

Az első Interkozmosz-látogatók a Szojuz-39 fedélzetén március 23-án érkeztek. Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov társa az első mongol űrhajós, Dzsugderdemidín Gurragcsá. Az elkövetkező napokban főleg Mongólia területére vonatkozó földmegfigyeléseket végeztek, illetve a kozmikus sugárzás vizsgálatával foglalkoztak, utóbbihoz több érzékelőt is telepítettek az űrállomásra. A feladatok között szerepelt az űrállomás ablakainak állapotát felmérése, illetve azok mikrometeoritok általi sérüléseinek vizsgálata.


Mikrometeorit sérülés a Szaljut-6 egyik ablakán

A Szplav és Krisztall kohó sem maradhattak ki, előbbiben tiszta olvadt ón és ólom szétválását, utóbbiban vanádium-pentoxid kristályok növekedését vizsgálták. Végrehajtottak még hologramokkal kapcsolatos teszteket is, sőt, holografikus képek továbbításával is kísérleteztek. Egy hét után a látogató-személyzet elköszönt, majd űrhajójukkal visszatértek a Földre. Kovaljonok és Szavinih visszatért az állomás karbantartásához, a fizikai állapotuk megőrzését szolgáló testedzéshez, illetve különféle folytatólagos tudományos kísérletek végrehajtásához.


Popov és Prunariu, a Szojuz-40 személyzete

Május 14-én indult a Földről az első Interkozmosz-etap utolsó csapata, Leonyid Ivanovics Popov és társa a román Dumitru Prunariu. Románia esete némileg furcsa volt, noha az Interkozmosz programba az elején meghívást kaptak, menet közben látványosan hátra lettek sorolva, eleve a cirill ábécé-sorrend szerint utolsók lettek volna, de még a később meghívott Vietnam is megelőzte őket végül. Az általános vélekedés e kapcsán az, hogy a szovjet holdudvarból látványosan kilógó Nicolae Ceaușescu-rendszert "büntették" ilyen módon.


Popov, Prunariu és Szavinih a Szaljut-6 fedélzetén

Az űrállomáshoz május 15-én csatlakozó Szojuz-40 programja ettől még tökéletesen megfelelt a többi Interkozmosz-űrrepülésnek. Az űrhajósok több közös orvosi kísérletet, földmegfigyelést (ezúttal persze Romániára fókuszálva), anyagkísérleteket, és a Föld mágneses mezejével kapcsolatos kísérleteket hajtottak végre. Május 22-én az utolsó látogató-személyzet is elköszönt, majd a Szojuz-40-nel visszatért a Földre.


A Szojuz-40 a Szaljut-6-ról fotózva

A Szaljut-6 utolsó tartós személyzete sem maradt sokáig. Miután összekészültek, május 26-án beszálltak a Szojuz T-4-be (ez volt az egyetlen tartós Szaljut-küldetés, ahol nem volt űrhajócsere), majd visszatértek a Földre – ahogy a Szojuz T-3, úgy ők is az űrállomáshoz csatlakoztatva hagyták a Szojuz orbitális modulját. Kovaljonokék összesen 74 napot és 17 órát töltöttek el a világűrben, noha szervezetüket komolyabban nem viselte meg az út, az űrállomás állapota azért komoly kihívások elé állította őket. Itt pedig nem csak a romló műszaki állapotra kell gondolni (ideértve azt, hogy az ablakok egy részén konkrétan alig lehetett átlátni), de az űrállomás falain ételmaradékok és folyadékok foltjai éktelenkedtek, a bemélyedésekben és zugokban a hulladékok apró szemcséi elkezdett felgyülemleni és az egész állomás levegője olyan volt, mintha egy "vén autóban" lennének. Ezzel együtt is a Szaljut-6 kétségkívül mérföldkő volt a szovjet űrprogramban, nem csak nyitottabbá, emberközelibbé tette a világűrt, de gyakorlatilag egy új lépcsőfok volt a későbbi űrállomás-programokhoz, fontos tapasztalatokat nyújtott a hosszabb idejű világűrben tartózkodás terén.


A Szaljut-6 és a Szojuz T-4 összedokkolva, a világűrből fényképezve

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.