A TKSz űrrepülések, amiről keveset regélnek....
Egy korai, tesztelésre használt VA kapszula
Az űrállomás azonban még itt sem fejezte be a munkát. Csakhogy itt most erősen vissza kell menjünk az időben. Ugyebár a Cselomej-tervezőiroda még az Almaz-program keretében egy "saját" űrhajót is megálmodott, a TKSz-t. A TKSz fejlesztése ha lassan is, de haladt a maga medrében, és 1976-ban elkészültek a VA visszatérő kapszulával annyira, hogy tesztelhessék. "Természetesen" a tervezőirodák közötti rossz kapcsolat miatt az iroda a saját Proton hordozórakétájára bízta az tesztrepüléseket, dehát a Proton cirka 20 tonnát tudott felvinni, a VA viszont alig 6-7,2 tonna indításra készen. Hát akkor párosával is indítjuk őket – volt a felkiáltás. A páros indításoknál viszont csak a felső kapszula kap SzASz mentőtornyot. A következő tesztrepülésekre került sor:
Egy VA kapszulákat hordozó Proton előkészítése, és a két VA kapszula elhelyezkedése az orrán
1976. december 15.: Egy Proton orrán két VA modult (#009P és #009L) állítanak pályára Kozmosz-881 és 882 jelöléssel. A két modul külön-külön tér vissza. Sikeres mindkét repülés.
Egy komplett TKSz űrhajó végszereléskor
1977. július 17.: Egy Proton orrán egy komplett TKSz űrhajót indítanak a világűrbe Kozmosz-929 jelöléssel, 201 napig kering a Föld körül, majd a VA modul leválik, és sikeresen visszatér a Földre.
1977. augusztus 5.: Egy Proton orrán ismét a világűr felé indul a #009P és #009L gyártási számú VA kapszula, de az indítás után 40 másodperccel a Proton meghibásodik, a #009P, amelyik elől van és kapott SzASz mentőtornyot megmentésre kerül, a #009L viszont a hordozórakétával együtt megsemmisül.
1978. március 30.: Két VA kapszula (#009A/P2 és #009A/2) indul a világűrbe, Kozmosz-997 és 998 jelöléssel, külön-külön térnek vissza, sikeresen.
1979. április 20.: Ismét két VA kapszula indulna az űrbe, a #008 tesztváltozat mellett a "széria", emberek szállítására is alkalmas #103-as mellett. Az indítóálláson viszont a Proton meghibásodása miatt működésbe lép a mentőrendszer, de csak az elől lévő #008-as kapszulát menti meg, ugye. A jelölésük Kozmosz-1096 és 1097 lett volna.
1979. május 22.: Mindössze egy hónappal később két "széria" VA modul (#102P és #102L) indul a világűrbe, Kozmosz-1100 és 1101 jelöléssel. Külön-külön sikeresen visszatérnek.
Egy sikeresen visszatért VA kapszula
Azt már ebből is látni lehet, hogy a TKSz program bizony minden nehézség ellenére haladt a megvalósulás felé. A VA kapszula önmagában nem volt alkalmas az OPSz / DOSz űrállomás kiszolgálására, vagy az OPSz űrállomással együtt lehetett indítani, vagy az FGB modullal együtt, teljes értékű TKSz űrhajóként. De akár a teljes űrhajót űrállomás-kiszolgálásra, akár a VA-t önálló űrrepülésre még fel lehetett volna használni, amit a tervezőiroda szeretett is volna – csakhogy a Proton megbízhatatlanságára hivatkozva ebből nem lett semmi. A Proton ugyan valóban nem érte el az R-7 család megbízhatóságát, de annyira rossz sem volt, hogy emiatt esélyt se adjanak neki. Esélyesen az NPO Enyergija tervező-iroda hatásosan bevédte magát, hogy az amúgy igen jó képességű TKSz ne jelentsen veszélyt a Szojuz űrhajó számára. A még 1960-as évek végén elkezdett TKSz-program viszont több, immár gyakorlatilag kész és letesztelt űrhajóval bírt, amivel valamit kezdeni lehetne....
A TKSz felépítése, kékkel jelölve a VA modul, pirossal az FGB modul,
zölddel jelölve mindkettőn belül a túlnyomásos részeket
Így kerültek képbe, mint "bővítő-modulok" a DOSz űrállomások számára. A TKSz ugye két modulból áll, az FGB modul lakóteret és hajtóműveket biztosít, a VA pedig a személyzet visszatérését teszi lehetővé. Az FGB felhasználható lenne arra, hogy az űrállomás személyzetének extra életteret nyújtson, a VA szerepe ugyan nem volt ekkor még tisztázott, de ha embert úgy sem szállít, akkor akár 500 kg hasznos terhet visszahozhat a Földre – ne feledjük, hogy a Szojuz alig 50 kg-ot volt képes visszahozni az űrhajósok mellett, a Progressz pedig semmit. Az elgondolást először persze tesztelni kell, így hát 1981. április 25-én egy Proton K orrán elindul a második teljes értékű TKSz a világűrbe a Kozmosz-1267 néven, majd a Szaljut-6 elülső dokkolóportjára csatlakozott. Az elkövetkező időben az FGB hajtóműveivel több pályaemelő manővert is végrehajtottak, majd a VA kapszula május 24-én lekapcsolódott, és sikeresen visszatért a Földre. A teszt bizonyította, hogy az űrállomás több modulból álló bővítése teljesen járható út, így pedig nagyobb űrállomásokat lehet építeni.
A Szaljut-6 / Kozmosz-1267 még több, mint egy évet keringett a világűrben, 1982. július 29-én irányítottan visszavezették a légkörbe, és az űrállomás elégett a légkörben. Ezzel végleg lezárult az űrállomás élete, de közben már az utódja is fent keringett...
Folytatása következik....
Főbb források:
Astronautix.com
Russianspaceweb.com
SpaceFacts.de
b14643.de
