Az a szomorú szeptember 1...

Az előző oldalon azt nézegettük, mi vár a kereskedelmi rakétaindítás piacára, ha a SpaceX nem csökkenti a tempót. Mintha a sors akarná ezt gonosz módon megcáfolni, úgy jött a hír, hogy a szeptember 3-án indulni szándékozó huszonkilencedik Falcon 9 felrobbant. Tette mindezt egy normálisnak tekinthető statikus hajtóműteszt közben. Úgy, hogy az AMOS-6 műhold, a hasznos teher, amit magával vitt volna, már az orrán volt.

A baleset, melynek kezdete 1:11-nél látható

A statikus hajtóműtesztek feladata a rakétahajtóművek, az üzemanyag-rendszer és a kiszolgáló rendszerek ellenőrzése. Gyakorlatilag feltöltik üzemanyaggal a rakétát, majd begyújtják az első fokozat hajtóműveit, miközben a rakétát az indítóállás rögzítő elemei a helyén tartják. A cél, hogy megbizonyosodjanak, hogy minden rendben működik. Ezek után leengedik az üzemanyagot, a rakétát visszaviszik az összeszerelő csarnokban, majd ráhelyezik a hasznos terhet már magába foglaló orr-részt.

Itt láthatunk egy "hagyományos" statikus hajtóműtesztet, most májusban, a JCSAT-14 indítása előtt - ahol a műhold még nem volt a rakéta szerelve

Legalábbis így működött eddig. Mert a SpaceX az eljárás felgyorsítása végett úgy döntött, hogy a rakétát teljesen összeszerelve állítja az indítóállásra, és így hajtja végre a hajtóműtesztet. A cél az, hogy a teljes indítási eljárás időtartamából bő egy napot megspóroljon.

Ez elsőre nevetségesnek tűnik, de ha belegondolunk, hogy az új eljárásnál L-13 nap (indítás előtt 13 nappal), mikor a rakéta beérkezik az összeszerelő csarnokba, és L-5 nap, mikor a rakétát és hasznos terhet összeszerelik, az nem egy hosszú idő. Úgy, hogy hajdan L-30 volt a rakéta beérkezése. Vagyis alig pár év alatt felére csökkentették az időt. Hozzá kell tenni, hogy a csarnokban egyszerre csak egy rakétával tudnak foglalkozni, tehát amíg az előző rakéta nem indult el, addig a következő nem is érkezhet be.

A Falcon 9 indítás előtti ütemterve (forrás: Falcon 9 felhasználói kézikönyv 2.0-ás verzió)

Most nézzük meg, hogy hány Falcon 9 indítás volt eddig Floridából:

2010: 2 indítás
2011: nem volt F9 indítás
2012: 2 indítás
2013: 2 indítás (további egy volt a Vandenberg légibázisról)
2014: 6 indítás
2015: 7 indítás (ebből egy sikertelen, a SpaceX CRS-7-es, ezen kívül volt még egy a Vandenberg légibázisról)
2016 eddig: 7 indítás, a szeptember 3-i lett volna a nyolcadik (további egy indítás volt a Vandenberg légibázisról)

2016 hátralévő tervezett a baleset előtt: 6 indítás (további 3 indítás a Vandenberg légibázisról)

Látható, hogy a SpaceX egyre nagyobb sebességre kapcsol, és ha tartani akarja az ütemtervet, akkor gyorsítani kell az indítási eljárást, hovatovább, míg korábban a floridai indításoknál csak a Space Launch Complex-40 (SLC-40) indítóállást használták, de 2014-ben a SpaceX előre látva az egyre nagyobb igényt, kibérelte 20 évre a szomszédos SLC-39A indítóállást is, és már fel is épített hozzá egy külön összeszerelő csarnokot (az első indítást innen novemberre tervezték). A harmadik indítóállásuk a kaliforniai Vandenberg légibázison található, innen már többször is indítottak, továbbá 2014-ben elkezdték építeni a Dél-Texasban, a mexikói határ melletti Boca Chica város mellett egy magántulajdonú indítóállást, amely viszont csak 2018-tól áll majd rendelkezésre.

Az AMOS-6 és rögös elő- és még rögösebb utóélete

Az AMOS-6 az izraeli Spacecom cég geostacionárius pályára szánt kommunikációs műholdja, amely a 2003-ban pályára állított AMOS-2-t váltja majd, és a Föld felett, nyugati 4°-os pozíciót foglalta volna. Az AMOS-2 tervezett élettartama 13 év, tehát idén már erősen indokolt volt a cseréje, sőt, az AMOS-6 eredetileg 2015 év végén indult volna. Az AMOS-6 költsége 200 millió dollár volt, és további mintegy 85 millió dollárba kerül az indítás költsége, illetve a biztosítása és az első éves üzemeltetése. Mivel a Falcon 9 FT listaára 56 millió dollár körül mozgott a szerződés aláírásakor, lehet látni, hogy bizony az izraeli vállalat is vélhetően magas, 22-25 millió dolláros biztosítási díjat fizetett (biztosítás értéke 285 millió dollár volt).

A Spacecom azt is bejelentette, hogy az Eutelsat és a Facebook-hoz tartozó Internet.org 2021-ig szóló szolgáltatási szerződést között vele az afrikai és európai kommunikációs szolgáltatásra, 95 millió dollár értékben.

Viszont az AMOS-6 indítása először 2016 elejére csúszott, majd 2016 közepére (május-július), ebből június végén lett augusztus 22., végül augusztus 17-én jelentették be, hogy szeptember 3. lesz az indítás dátuma. A Spacecom kétszeres szorításban is volt, egyfelől az AMOS-2 élettartama, másodszor pedig amiatt, hogy ha 2017 január elsején nem lesz kész a műhold a szolgáltatás beindítására, akkor elbukhatja a 95 millió dolláros megbízását. Hogy a műhold biznisz nem egyszerű élet, arra az is jó példa, hogy az AMOS-5 műhold, amit 2011-ben bocsátottak fel egy orosz Proton rakétával, 2015 novemberében elnémult.

Hogy mi az igazi tragédia a Spacecom számára? Hát az, hogy a 285 millió biztosítási díjra nem jogosultak, lévén az a hírek szerint csak az indítás pillanatától élt volna.

A Spacecom a műholdat gyártó IAI cégtől mintegy 173 millió dolláros, a SpaceX-től pedig mintegy 50 millió dolláros kompenzációra tart igényt. Utóbbi esetben lehetséges, hogy egy új Falcon 9 rakéta-indítást kapnak pénzbeli kompenzáció helyett. Ez ugyanakkor aligha kárpótolja a műhold pusztulása miatt biztosan elveszett Facebook és EutalSat megbízásért...

Mi történhetett?

A baleset végleges vizsgálatának lezárultáig nincs hivatalos álláspont, de azt az eddigiekből is le lehet szűrni, hogy a már folyékony oxigénnel feltöltött rakétába éppen az üzemanyagot, az RP-1 jelű finomított kerozint tankolták, mikor a robbanás bekövetkezett. Ennek helye a rakéta második fokozatának tetején található folyékony oxigén (LOX) tartály, amely ekkor már tele volt mélyhűtött oxigénnel.

A robbanás előtti, és a robbanás pillanata

Az első hivatalos forrásból származó hírek az indítóállás hibáját hozták fel, nem a rakétáét. Ez annyiban jó hír, hogy ha valóban így van, akkor a rakétát nem kell vizsgálni, csak az indítóállást és/vagy a feltöltési eljárást kell megváltoztatni. Az előbbi úgy is szükségszerű, hiszen megrongálódott a balesetben.

A legnépszerűbb magyarázat szerint az indítóálláson az üzemanyag kiszabadulhatott valahogy (rossz rögzítése a csatlakozónak, egy rossz tömítés valahol a vezeték végénél, stb.), és ez találkozhatott folyékony oxigénnel. A magyarázat alapja az, hogy az indítótoronyban a vezetékekben maradhatott folyékony oxigén, illetve üzemanyag is volt ugyebár a feltöltés alatt. Korábban is volt példa, hogy az indításkor a feltöltéshez használt csővezetékekben lévő üzemanyag berobbant:

A második Falcon 9 indítás, érdemes megfigyelni 1:05-nél az indítótoronynál látható robbanást

Természetesen ez csak egy a lehetséges forgatókönyvek közül, hiszen a találgatások a hidrazin-robbanástól kezdve (az erősen korrozív hidrazin üzemanyag a műhold hajtóműveiben találhatóak, amivel a GTO pályáról a GEO pályára való pályamódosításokat végrehajtja) a tavalyi balesetet okozó, a második fokozat folyékony-oxigén tartály-merevítő hibájáig mindenféle.

Elon Musk is kissé tanácstalan tűnik, Twitterbejegyzése alapján nem várható gyors megoldás, egy másik twitter bejegyzéséből is ez olvasható ki, melyben arról ír, hogy a hajtóművek nem működtek, és a tűz illetve a robbanás környékén nem volt látható hőforrás. Egy halk 'bang' hallható az US Launchreport által készült videón (ez volt belinkelve fentebb), ám ennek forrása nem feltétlenül köthető az indítóálláshoz.

Milyen várható hatásai lesznek?

Fél napon belül a NASA, a SES és az Iridium cég is megerősítette, hogy bíznak a SpaceX-ben, és nem ingott meg a bizalmuk bennük.

Igazából a balesetek sajnos mindennapos elemei az űrhajózásnak, az Ariane 5 például valóban a legmegbízhatóbb rakéta, de rögtön az első indítása kudarc volt, ahogy később 14.-dik is. Azóta viszont eltelt csaknem 14 év és sikeresen teljesítette a feladatát további 73 rakéta. Nem valószínű, hogy a SpaceX-et alapjaiban megrendítené a mostani baleset, ugyanakkor komoly következményei lesznek - az első Falcon Heavy hordozórakéta indítása már így is fél év csúszásban van, októberben már az első valóban komolyabb hasznos terhet kellett volna a világűrbe vinnie (az amerikai védelmi minisztérium egy 5 tonnás radar-műholdat és több kisebb műholdat szándékozna a Falcon Heavy-vel felvinni, hogy tesztelje a Falcon Heavy rakétát és a SpaceX-et, mint katonai célú műholdindítási szolgáltatót). Hasonlóan komoly probléma, hogy idén még 6 indítás lett volna csak Floridából és hiába "ugorhat be" az SLC-39A indítóállás, még a feltehetően hamarosan helyreállított SLC-40-el együtt sem lesznek képesek kiszolgálni az idei tervezett indításokat. Arról már nem is szólva, hogy összesen 41 indítás várakozik, és fog most feltehetően a baleset miatt csúszni.

Érdekes kérdés, hogy visszatérnek-e ahhoz az eljáráshoz, hogy a statikus hajtóműtesztet a műhold nélkül hajtják végre - erre feltehetően most egy ideig az lesz a válasz, hogy igen. Legalábbis egy ideig, mert a biztosító társaságok és a műhold tulajdonosok számára a mégoly kicsi, de nem szükségszerű kockázat is plusz kockázat. Avagy a biztosító társaságok belevehetik a szerződésbe, hogy az eljárás növeli a biztosítási díjat...

A konkurencia pedig örülhet, hiszen a SpaceX balesete feléjük terelheti az aggódó piaci szereplőket, és van egy olyan üzenete, mely szerint nem éri meg az alacsonyabb árért bevállalni a nagyobb kockázatot - kimondani nyíltan ezt mégse fogják, ugyanis ők is tisztában vannak vele, hogy bármikor belefuthatnak ők is efféle helyzetbe...