2024. április 24., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Modding rovat

A soha nem nyugvó flex ódája 2. rész

Az új átalakítás alapja egy, már önmagában is gyönyörű Chieftec DA-01W ház lett.

[ ÚJ TESZT ]

Plexiségek 25 négyzetméteren

Próbáltam annyira letisztult házat alkotni, amennyire ez csak lehetséges. Ennek fényében a plexi lemezeket is ragasztottam, hogy ne legyenek csavarfejek, amik rontják az összképet. Ez alól csak az előlap lett kivétel, mivel a tervezés során ezt a borítást levehetőre agyaltam ki, a későbbi szereléseket könnyítendő. Persze az is közbejátszott, hogy szeretem a fekete-arany párosítást.

A plexi lapokkal meggyűlt a bajom, mivel először dolgoztam velük. Rengeteg ellentmondásos véleménnyel találkozni a neten a vágással kapcsolatban, kinek ez vált be, kinek az. Én több mindent is kipróbáltam.
Például vezetőléc mellett tapétakéssel (sniccer) bevagdostam egyenesen a lapot, majd az él mellett alátámasztva egy határozott mozdulattal letörni a maradékot. Ez egész jól működött, de kitöredezett az él, amit csiszolószalaggal egész tűrhető módon lehetett orvosolni, mégis úgy éreztem, nem ez lesz a járható út.
Természetesen előkerült a dekopir is, de még kis fogú lappal sem tudtam nagyon szép eredményt elérni, tegyük hozzá nem új lap volt, és elég vékony volt a plexi is (2 mm), tehát tudta "gyűrni", aminek szintén kitöredezett él lett a vége. Kukáztam ezt a megoldást is.

Utolsó mentsvárként a sikítóhoz nyúltam, minek hangja mindig úgy megnyugtat és amitől mindig tudom, hogy van helyem a világban. Valakihez a szellemek beszélnek, hozzám a flex, a hangok is azt mondták a fejemben, hogy ez normális.

Szinte mindenki lebeszélt a korongcsiszolóról mondván, hogy majd hogy olvad a lemez, milyen rossz lesz vele dolgozni és majd összeforr a vágás mögött a hőtől, meg ilyenek. Nem hitegetek senkit, ez így van. Olvad, összeragad, büdös is, mégis ezzel értem el a legszebb vágásokat. A szokásos vékony, fémhez való koronggal operáltam, amennyire lehet egyenesen és gyorsan vágva az anyagot. Tényleg megolvadt és néha össze is forrt az anyag, de ilyenkor egy "hogydögölnélmeghátezértváglakszétterohadék" eleresztése mellett újra végig mentem a résen. Ekkor az anyag, meglátva a szememben izzó gyilkos vágyakat, már nem mert ellenkezni. Az olvadt részeket pedig még teljes kihűlés előtt szépen le lehet "törögetni" a szélekről (VIGYÁZAT nagyon forró tud lenni), majd egy kis csiszolás és kész is a tökéletes vágás.

Említettem, hogy a nagyoló vágásokat a cégre bíztam. Hát egy valamiben nem kellett csalódnom, tényleg nagyoló vágást csináltak. A leadott méretek utáni vágások még véletlenül sem voltak mm pontosak, de legalább a jobbik fajtából származtak, vagyis egyik vágott hossz sem volt rövidebb, mindegyik pár mm-el nagyobb volt. Most biztos sokan gondolják, hogy hát ennek örülni kéne, nem hőbörögni, de amikor az ember eltervez valamit és mondjuk a terv szerint be akar illeszteni egy elemet a rendszerbe, ami ráadásul relatíve nehezen megmunkálható plexi, hát elég kellemetlen tud lenni plusz 2 mm.

Pár próba vágás után úgy döntöttem, hogy nem kísérletezem 1-2 mm lefaragásával, látva az első otthoni vágásaim minőségét, így inkább hagytam egy kis vállat az előlapnak. Hatalmas szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyformán "rosszak" voltak az előlapi lemezek, így passzoltak.

Fontos, hogy a munka végeztéig, ameddig csak elhúzható ez a lépés, addig hagyjuk rajta a plexin a gyári fóliát, ezzel nagyon sok bosszankodástól meg tudjuk kímélni magunkat, nem is beszélve arról, hogy mennyire megkönnyíti a fólia a méretek, fúrási pontok feljelölését.
Én egészen a felragasztásig így is tettem, akkor is csak arról az oldalról húztam le a fóliát, amit ragasztottam, vagy később, mondjuk felcsavarozás után már nem lett volna könnyű hozzáférni. Ezen a képen látható, hogy még a fúrás idejére sem vettem le a védőréteget, csak amikor már a tényleges csavarozás következett.

A szoba mindeközben valahogy így nézhetett ki. Menyasszonyom legnagyobb megelégedésére (legalábbis ezt olvastam ki abból a két gyönyörű szeméből - remélem olvassa a cikket). Nem mondom, hogy büszke vagyok arra, hogy mindezt a lakásban kellett véghezvinnem, de a kényszer (is) nagy úr. Mióta nem tudok a műhelyemben dolgozni megtanultam jó pár dologról lemondani. Ennek estek áldozatul az első oldalon is látható terv egyes részei is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.