Bevezetés

Kedves PH olvasók, fórumozók, számítástechnika iránt érdeklődők!

Nem is olyan régen jelentkeztem, mikor egy Asus R9 390 költözött a számítógépházamba. Itt található meg az írásom, és talán érdemes is lesz belenézni, már csak az újabb tesztelések miatt is: ASUS R9 390 STRIX 8GB teszt
A cikk nagyon jól sikerült, számos pozitív véleményt olvashattam tőletek, melyet ezúton is szeretnék ismételten megköszönni! De az idő nem áll meg, a felkínálkozó lehetőségeknek, továbbá cégemnek köszönhetően először csábulásba, majd ámulatba estem, így két-három hétig a különféle hardver elemekkel foglalkozó topikok rendszeres és olykor idegesítő látogatója lettem.

És mivel ennek következtében az elmúlt hónapban jelentős átalakuláson esett át számítógépem, ennek örömére ismét jelentkezek nem is egy, hanem rögvest két cikkel. Az egyikben maga a platformváltás, és különböző komponensek bemutatása lesz a főszereplő pár teszttel, méréssel kiegészítve, a második pedig új lakhelyüket, a Raijintek Aeneas számítógépházat fogja elétek tárni a szintén új tápegységgel, és egy Enermax ventilátorral megtoldva.
Ez utóbbi írás megtalálható itt: Raijintek Aeneas házbemutató

Jelen írás keretében a már időszerű platformváltásomat fogom lépésről-lépésre elmesélni, annak minden előnyével, és tapasztalataival együtt. Mikor szükség lesz rá, akkor mérések, és tesztek eredményeivel fogtok találkozni, és az összehasonlítási alap a régi, de nem is olyan gyenge számítógépem lesz. A legvégén pedig felvázolom a következtetéseimet, melyek lehet, hogy olyan meglepőek lesznek, mint Luke Skywalker tekintete, mikor rádöbben apai vonatkozására.

Még mielőtt bárki azt hinné, nyertem a lottón, nem így történt. Pusztán elkezdtem számolgatni, hogy mitévő legyek, hogyan oldjam meg a fejlesztést? Vásároljak a régi 1155-ös alaplapba egy használt i7 processzort, és maradjak a DDR3 vonalon, vagy inkább adjam el a régi alkatrészeket még relatíve jó áron, és kiegészítve némi pénzmaggal, váltsak egy tokozással előre?
Utóbbi mellett döntöttem. Ennek egyik oka az volt, hogy valóban értelmes áron tudtam eladni a korábbi PC komponenseket, a másik, hogy a rendszer magja, az alaplap már öt éves volt, így valóban szükségszerű volt az újítás. Azt már előre láttam, hogy az i7 továbbra is álom marad ebben az esetben, de bíztam az Intel mérnökeiben. Előre szólok, hogy a teljesítménybeli változás nem eget verő, de más aspektusból nézve meg mégis előnyös. De ezt majd a legvégén.

Azt is elismerem, hogy az idő az informatika világában sebes tempóban halad, jó, ha három-négy évre tud az ember előre gondolkodni. VGA esetén meg még ennyi időnk sincs... Persze mindig jönnek új videokártyák, nagyobb memóriák, újabb és gyorsabb adattárolók, és lehet toldozni egy adott konfigurációt, de egyszer eljön a pillanat, mikor mindez már nem elég, áldozatokat, pontosabban költekezést vonz maga után. És nálam eljött eme jeles pillanat. Most talán három évre terveztem, és nagyon remélem, hogy jól döntöttem, de ezt majd csak az egyedüli állandó, az idő fogja eldönteni. Azt is fontos megemlíteni, hogy nyilván nem a még több fps volt a cél, hiszen az 1155-ös rendszer is kellően gyors volt játékokban a nemrég vásárolt R9 390-nek köszönhetően. De olyan módon szerettem volna váltani, ha már így döntöttem, amely a lehető legtovább kiszolgál majd kisebb-nagyobb bővítésekkel, beruházásokkal.

A cikk legvégén bemutatok még három kiegészítő terméket is, amolyan hardver-mustra feelinggel. Remélem, hogy az ott bemutatott eszközök is elnyerik a Prohardver közönségének tetszését!

Minden eszköz bemutatása után feltüntetem a jelenlegi hozzávetőleges árakat, amiből kiderül, hogy erősen törekedtem a költséghatékonyságra úgy, hogy közben az ár/érték mutató ne szenvedjen csorbát!

És most lássuk ezeket az új, és remélhetőleg sokáig üzembiztosan működő egységeket szépen, sorban, következzen a platformváltás lépésről-lépésre.

INTEL 535 SSD

Régóta áhított első szerzeményem egy SSD meghajtó, méghozzá az Intel 535-ös darabja. Természetesen Sata AHCI protokollt használ a 6 Gbps csatlakozó felületen, mely BIOS beállítása használat előtt kötelező! 16nm-es MLC Nand Flash memóriachipeket rejt magában, melyek kellően gyors írással / olvasással ajándékoznak meg minket. A gyártó szerint 540/540 MB/s szekvenciális olvasási és írási sebességre képes.

Alább látható az én mérésem a Diskmark programmal:

Nem vagyok szakértője a programnak, de mint látható, a két teszt két igen eltérő eredményt produkált. Mindkét esetben a PC bekapcsolása után indítottam el a tesztet, de fórumtársak megnyugtattak, hogy teljesen rendben vannak az értékek, viszont a háttérben futó folyamatok beleszólhatnak a tesztbe, ezért a különbség.

Az SSD roppant kis súllyal bír, a gyártó oldala szerint nincs 80 gramm! Személyes vélemény: nagyon könnyű. Én a 120GB-os változat mellett döntöttem, mivel a játékok hagyományos merevlemezeken hancúroznak, és ez a méret a rendszernek és az egyéb felhasználói programoknak bőven elegendő. Fogyasztása kellemesnek mondható, nem ő lesz az áramzabáló a gépben, az biztos.

Felmerülhet a kérdés, miért pont ezt választottam? Nos, egyfelől a PH szakemberei ajánlották, másfelől az öt év garancia is meggyőzött. Továbbá többek javaslatára az MLC felé hajlottam. Mivel nem voltam még járatos benne, ezért utánajártam pár dolognak, amit meg is osztanék e helyütt.

A kezdetek kezdetén megjelentek az SLC, majd később az MLC, manapság pedig a TLC alapú SSD meghajtók. Az alapvető különbség, hogy az SLC cellánként egy bitet, míg az MLC cellánként két bitet képes tárolni. Így következik a pofon egyszerű tény: a TLC típus három bitet tárol el egy cellájában. Ez érthető. Azonban van egy aggasztó pont: mégpedig a cellák használtságának a foka. Minél több bitről van szó, annál pontosabb kiolvasásra / értékelésre, és így nagyobb feszültségre van szükség. Alább egy idézet egy szakmai cikkből, hátha jobban elképzeljük:

„A nagyjából mindössze 10 nanométer vastagságú szilícium-dioxid réteg minden egyes programozási ciklussal veszít képességeiből, a kötések lazulni kezdenek, amitől az elektronok idővel bent rekedhetnek. Ezzel a szilícium-dioxid töltése lassan megváltozik, aminek egyenes következménye, hogy a bitek programozáshoz szükséges feszültségek határai eltolódnak. Ezt követően a cellák törléséhez már nagyobb feszültségre lesz szükség, ami csak további olaj a tűzre. A folyamat legvégén óhatatlan lesz az adott cella használatának mellőzése, azaz teljes kizárása.”

Fentiek alapján a fórumtársak véleménye adott volt: az MLC SSD élettartama hosszabb lehet, míg a TLC alapúaknál nincs meghatározott ilyen számadat. Ami biztos, hogy labormérésekkel alátámasztva a jelenlegi álláspont az, hogy a TLC az elődjéhez képest hozzávetőlegesen harmadannyi programozási ciklust tud majd átélni. Ha csak egyszerű szavakkal kéne jellemezni, akkor az az MLC már jól bevált, szavatossága hosszabb távra szól, és mindez az Intel esetében megspékelve öt év garanciával!

Fentiek figyelembevételével az Intel terméke a Különösen Ajánlott kategóriába esik nálam. Sebessége elképesztő, mind az operációs rendszer betöltése, majd annak használata villámgyors. Hogy csak egy példát hozzak: van a mindenki által ismert Lemezkarbantartó. Ennek elindítása után az adatok beolvasása a régi gépemen akár fél percig is eltartott. Most mindez 3-4 másodpercre redukálódott. Ugyanez vonatkozik a közismert WinDirStat programra is. Azt hiszem, ehhez nem is kell hozzáfűzni semmit.

Jelenlegi ára: 16-18.000 Forint

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!