A gép, ami velem együtt nőtt fel
2015 környékén jutottam el oda, hogy a jó öreg Phenom II X925 már inkább fék volt, mint motor. Új platformról persze szó sem lehetett: középiskolás zsebbel az a kategória volt, hogy „abból veszel, ami a pénztárcád és a meglévő vas enged”. Maradt tehát az egyetlen épkézláb fejlesztési út: FX‑re váltani, mindent meghagyni, amit csak lehet.
Előre szólók, egy dolog nem volt soha a gépházban. Kábel management. Amíg a hőfok rendben van, addig ezzel nem foglalkoztam.
Hirdetés
Az első lépés egy AMD FX‑8350 volt, alatta az Asus M5A99X EVO R2.0 lappal, mellette egy 120 GB‑os Kingston V300 SSD, egy 1 TB‑os WD Blue, egy GTX 550 Ti és 2×8 GB Kingston HyperX 1600 MHz memória. Papíron semmi extra, gyakorlatban viszont pont azt tudta, amire akkor szükségem volt. Net, YouTube, infóérettségire gyakorlás, koca játék – Minecraft, UT2004, L4D2, Sanctum 2 – minden ment rajta, ahogy kellett. Fapad? Persze. De egy csóró középiskolás szemszögéből ez inkább „józanul összerakott, működő setup” volt, nem pedig kompromisszumhegy.
Az igazi második felvonás az egyetemi évek alatt, nagyjából 2016–2018 között kezdődött. A GTX 550 Ti helyét GTX 1050 Ti vette át, a memória pedig bővült újabb 2×8 GB‑tal, mert 16 GB egy idő után egyszerűen szűknek bizonyult. Így álltunk meg 32 GB RAM‑nál, ami akkoriban már tényleg „kimaxolt FX‑rig” érzést adott. Vagy legalábbis azt hittem. Emellé került be az 5,25”-ös helyre egy hotswap 6×2,5” SSD/HDD rack, mert otthon szépen gyűltek a családból levedlett SSD‑k, és vétek lett volna őket a fiókban rohasztani. A gép szerepe is változott: a játékok mellé (Detroit, Factorio, CS:GO) beérkeztek a CAD/CAM feladatok és szimulációk is, szóval az FX lassan nem csak gamer‑kályha, hanem félprofi munkaállomás lett.
SSD-knek tökéletes foglalatok.
2020‑tól Budapesten indult az MSc, de igazán 2021 januárjától laktam tartósan a koliban. Itt kezdődött a gép életének endurance szakasza. A lustaságom, az ingyen áram és a covid együtt odáig vezetett, hogy a gép nagyjából egy éven át 0–24-ben ment. Részben kriptó, részben napi használat, részben pedig folyamatos háttérzene miatt – egy egyszemélyes, bezárt kollégiumi szobában zene nélkül elég hamar elkezd kattogni az ember agya. Ezt a periódust nyugodtan lehet a gép „Nürburgring 24h” időszakának nevezni: semmi finomkodás, csak kör, kör után, megállás nélkül, egészen 2022 közepe tájáig, amikor már albérletbe költöztem, dolgozó emberként.
Funkcionális káosz, tíz éve hiba nélkül
Narancs szárítás a folyamatos 200W-tól egész gyorsan ment koliban.
Aztán jött a kevésbé szép epizód: egy rosszul sikerült hűtőlevétel után a 8350 konkrétan a bordával együtt jött ki a foglalatból, és ennek megfelelően 3–4 pin is ott maradt, ahol nem kellett volna. Ezen a ponton nem nagyon volt miről vitatkozni: ha már úgyis cserélni kell, akkor legyen FX‑8370, és kész, aprón fillérekért.
2025‑ig viszonylag békeidő volt hardverfronton: a konfig tette a dolgát, nem nagyon volt miért piszkálni. Aztán szépen lassan elkezdtek gyűlni a jelek, hogy elfogy a tárhely, a GPU már nem az igazi, és amúgy is ott motoszkált bennem, hogy „lehetne ezzel még valamit kezdeni”. Ekkor jött a klasszikus „este eBay, olcsó, furcsa RAM‑ok, enterprise vasak nevetséges áron” fázis. Közben meg ott volt a terv, hogy a párommal a TV‑re kötve is szeretnénk kooperatív játékokat tolni – csak hát ehhez a régi GPU már karcsú volt. Ez It Takes Two, és Split Fiction alatt éreztem már hogy szükséges meglépni. Főleg látva a GPU könyörgését amikor Baldurs Gate-t próbáltam elindítani vele.
A sztori vége nagyjából adott volt: beszivárgott a gépbe egy enterprise kategóriás Fusion‑io ioDrive II 1,2 TB SSD (20k), mellé 64 GB (4×16 GB) dual‑rank DDR3 (4x12 Eur), a fronton pedig GTX 1080 8 GB (40k) vette át a stafétát új táp, és 120mm AIO mellett. Death Stranding, Baldur's Gate 3 már 4k, 30FPS fixálva. Cyberpunk 2077 4k (FSR 1.0), 30FPS-re fixálva. Nem FPS bajnok, de konzolszerű élmény 65"-on ágyból fekve HDR-ben? Megfelelő.
Fixálás jó ötlet volt, mert inkább mindig 30, mint ingadozó 60-42 tartomány.
Viszont egy dolog zavart. Az FX széri rákfenéje, a mikro akadások. Erre szerencsére tudtam a megoldást, így processzor sem maradt stockon: a tuning, az emelt NB és a feszesre húzott memória együttesen már tényleg azt az érzést adja, hogy ez a vas hiába szolgál már 10 éve, még van benne néhány további év.
Jelenlegi, AIO, GTX 1080, Fusion IO kártya.
Mivel a Fusion kártya szerverekbe való, ezért a hűtését az alsó, rá irányított fehér venti biztosítja.
A cikk 2. része az OC-t mutatja be, amit szín tisztán AI segítségével csináltam végig.
Továbbá software bencheket fog tartalmazni, Stock és OC állapotban, fogyasztási adatokkal, konnektorból mérve.
A 3. rész modern játékok tesztjét, Min Max Avg, min 0,1% stb adatokkal stb, hogy az OC mennyivel simább minimumokat eredményezett, és GTX 1080 "kihajtását" megvizsgáljam.
2. és 3. részhez ha van program amit szívesen látnátok, írjátok meg kommentben.
