Mint az aknamezőn
Ezerszer átgondolni mindent, óvatosan, okosan, folyamatosan rögtönözve kellett dolgozni, mert nagyon passzentos a cucc, rengeteg a kábel és a cső és nekem nem volt sok kedvem ki-be szerelgetni az alkatrészeket, miközben azon rettegtem, hogy az új fényezést megsértem valahol.
A legcsiklandósabb feladattal kezdtem: a fiókmechanizmust kellett a tetőbe úgy belerakni, hogy a gombok működjenek és a záródás is megfelelő legyen. A gombokat egy CD-ROM-ból szedtem ki, Dremellel kicsit megszabtam, és ragasztópisztollyal rögzítettem a tetőn, belülről. A fiók alapját és a mozgató mechanizmust egy egységként kell felcsavarni a tető konzoljaira, majd lehet játszani a fiókkal. A tető szögellése miatt a gomb felragasztása a kapcsolóra nem volt járható út. A feneség az, hogy ami kívülről egy szép nagy gomb, az belülről csak egy kb. 2 mm átmérőjű pöcök, amit fedésbe kell hozni a kapcsolók 4 mm széles nyomófelületével. Majd mélységében is be kell igazítani, hogy a gomb benyomásakor megtörténjen a kívánt esemény, de ne ragadjon benne a nyílásban, és ne is legyen folyamatosan lenyomott állapotban a kapcsoló. És ugye mindez mindkét oldalt, egyszerre. A pontos méréseknek hála, a bepozicionálás jóval könnyebben sikerült, mint vártam, a kevés rögzítési pont jó helyen volt, ez a rész pipa.
A fiók már nehezebb ügy volt. Kiderült, hogy hosszú, és a méretvételezésnél a fényezésre nem gondoltam - szorult. Vagyis az első néhány kísérlet alaposan felsértette a vadiúj bevonatot, de szerencsére csak az oldalán és az alján, ahol többnyire nem látszik. Sajnos a sín tengelye nem pont merőleges a két gomb középpontja közötti egyenesre - minimális az eltérés, de ha azt korrigálom, a gombok már nem működnek, így meg kicsit csálé a fiók, ami a kisebbik baj. Van pontatlanság épp elég máshol is: a vízhőmérséklet mérő 2 mm-vel keskenyebb a gyári adatnál, ahogy az elvileg 5.25"-ös kütyük se pont szabvány méretűek: valamelyik keskenyebb, valamelyik alacsonyabb egy pár millivel, emiatt picit hézagos a ház, nem pontosak az illesztések.
Nagyobb gondot okozott az új videokártya. Az eredeti tervek szerint a HDD-k a radiátor mögé, a 3.5"-ös helyekbe kerültek volna, a szivattyú alattuk, középen, a padlólemezen lett volna. De így nem férnek el a VGA hűtő miatt: ettől féltem, amikor megláttam azt a batárt, hiszen a gyári HDD blokk is jócskán hosszabb a tervezettnél a hátul kanyarodó csövek és az előre meredő csatlakozók miatt.
Így kellene elférnie, az eredeti tervek szerint.
De láthatóan nem fér el. A blokk ütközésig ráhúzva a radira, az alaplap széle egyezik a tálcáéval.
És ez gáz. A szivattyúval tudok játszani akárhogy, a két hűtőblokkot is el tudom helyezni oldalára fordítva és a szélére kihúzva, de akkor nem lesz hely a másik két vinyónak. Jó, a rendszervinyót lecseréltem ugye, és az ICE pack-val együtt is csak 3.5"-es, tehát fel tudom rakni a FDD alá (Azt is minek? Mert 3 éve még fontosnak tűnt és vágattam neki helyet...), de mi legyen az ideiglenes file-ok tárolására szolgáló másik Raptorral? Ez komoly fejtörést okozott, és miután visszaraktam pár hűtőbordát a VGA-ra (ez a kétoldali ragasztó nem egy tartós dolog, ha fejjel lefelé lóg az illetékes tárgy) végül egy meglepően ésszerű döntést hoztam. Nem, nem azt, hogy kivágom a kukába az egész elszaladt árú, összegányolt, elavult ócskavasat. És nem is azt, hogy elég nekem a 3 HDD mert nem elég. Eszembe jutott, hogy terveztem beépíteni egy IDE-s RACK-et (régebben kettő is volt a gépben, de az egyiket beáldoztam a fiók oltárán). Most a másikon volt a sor: használ ma még valaki IDE RACK-et? Én már biztosan nem fogok, max SATA-sat, mert az jött a helyére. Nagyon ízléses, igényes (pontos mérettel), fém, meglepően olcsó és böhöm nagy. Annyira hosszú, hogy nem fér be az eredetileg tervezett helyére, vagyis legalulra. Egyáltalán sehova nem fér be, ahol a mögötte van az alaplap, így a legfelső rekeszbe került. Alatta a DVD, aztán a szivargyújtós pohártartó és a fiók. Nem épp a leglogikusabb sorrend, de sajnos nem rajtam múlt.
Az FDD és a rendszervinyó rögzítéséhez az eredetileg tervezett távtartók helyett elő kellett túrnom egy belső, 3.5"-es polcot, amit fel is csavaroztam. Persze nem fedte egymást semmiféle luk, szóval fúrni kellett, de ez a legkevesebb. A kis polcra csodásan besimult a két meghajtó, csak a ház elejét nem lehetett berakni, mert a radiátor csőcsatlakozói épp ott méltóztatnak kijönni, ahol az FDD polc van. Máshogy fordítani a radit nem lehet, mert akkor a HDD blokkokat üti. Létezett ugyan olyan pozíció, ahol elfért volna, de ahhoz meg a frissen fényezett előlapot kellett volna furkálnom. Végül maradtam a jó öreg Dremelnél és kivágtam a polcból a kérdéses részt, a csatlakozó felett épp elfér a HDD. Csak a vízcsövek szereléséhez ki kell venni, ami RAM-ok miatt csak az 5.25"-ös helyeken lévő kütyük (a fiók és a pohártartó) kivétele után lehetséges...
Csak bepaszíroztam valahogy. Még az is látszik, hogy az FDD tartóból ki kellett vágni egy darabot a cső számára.
A következő orbitális gond az áramlásmérővel adódott. A helyeződését már korábban kikotyogtam: a cső a valamikori Reset és On/off gombok helyén lép be/ki a házba/házból, és a kis polcon, az FDD alatt üldögél a bigyó. Így szem előtt van, és jól is néz ki. Még kis luk is van középen a kábele számára. Én úgy számoltam, hogy a 12/10-es cső épp csinosan rá fog fordulni törés nélkül. Hát meg ahogy azt Móricka elképzeli. Az áramlásmérőnek 1/2-es csatlakozó kell, vagyis konverter szükséges. Ami a csatlakozóval akkora, hogy a csőnek 1 cm marad befordulni, ami esélytelen. Vettem 2 90 fokos fordítót, de azokról meg lecsúszott a 10-es belű cső, ergó ott 8-ast kellett használni, mókás volt a normál csati 14 mm-es peremén átkínlódni a 8-as csövet. Régi emlékeket idézett, amikor még szűz lányokkal is volt esélyem összeszűrni a levet... Ábrándozás közben gyorsan visszaraktam pár hűtőbordát a VGA-ra. Tessék megnézni a képeket, ezen a ponton már nem olyan egyszerű ám az! Helyben bűvészkedni vele szinte lehetetlen (a nagy borda és a nyák között kb. 1 cm van), kivenni a VGA-t istenkísértés, de többnyire mégis így csináltam. Vicces, ha nyugton van a gép, nem esnek le, de ha birizgálom a kártyát, akkor 1-1 mindig elmegy vadászni...
Már csak a tartályt kell bekötni. A videokarin lefele lógó zöld bigyók az öngyilkos hajlamú RAM hűtők, a nagy fém borda meg a biztonsági hálót játssza nekik. Látható az egyik kicsit elfordítva, és kettő egymás mellett. Na, ott háromnak kéne lennie, a harmadikat a be nem kötött cső takarja, a csücske látható, amint a bordán hűsöl, merthogy épp le van esve...
A vízcsövek után jött az elektromos bekötés - itt VGA ki (magától értetődően rituális bordaragasztással), mert az USB köteg a kütyüből csak akkor ér el a helyére, ha a VGA alatt megy át és a maradék cirka 1 centi helyen nincs az a nőgyógyász, aki a nyolc drótot egyenként helyre rakja. Aztán a kártyák be és végül a táp.
Itt már be van kötve a tartály is. Az éles szemű megfigyelők láthatják, hogy egy VGA RAM borda megint leesett...
És utána már nem volt más hátra, mint a szivattyút rákötni egy AT-s tápra és feltölteni a rendszert.
Gondolom, a tapasztalt vizeseket nem lepi meg, hogy a próbafeltöltés előtti állapotot bemutató csinos kép készítése után 5 perccel már hangosan káromkodva vitézkedtem hűséges fegyverem, a felmosórongy segítségével. A tartály csatlakozóin elfáradtak a tömítések, nem gond, van másik.
Második feltöltés: még mindig szivárog, de új helyen, a tartály alatt, az oldalfal külső részén. Ez már sokkal nagyobb baj, azt jelenti, a tartály és a fal között, a hegesztés vízzárásával van gond. Jobb ötlet híján a jó öreg szocialista módszert kevertem az ilyen esetekben szokásos vatikáni eljárással: sok sziloplaszt a kérdéses helyekre és bősz imádkozás. Nem tudom, melyik volt a hatékonyabb, mindenesetre a szivárgás megszűnt.
A harmadik feltöltés már rendben volt. 1.1 liter vizet nyelt el a ház és megkezdődött a próbaüzem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
