A kínai ipar egyre jobban fejlődik és ezt bizony mindnyájunknak be kell látni. Persze a szokásos hibáikat megismétlik; az autóik ostya módjára törnek, a pólóikba még mindig smirgli keménységű címkéket varrnak, és a mobiltelefonjaikban még mindig átláthatatlan menürendszer van, idióta ikonokkal.

Ilyen ez a készülék is. Hozzám került egy nagyon profi Vertu Ascent Ti koppintás. A telefon esztétikailag tényleg a megtévesztésig hasonlít az eredeti készülékre. Ügyeltek az apró részletekre is - természetesen a költséghatékonyságot szem előtt tartva!
A készülék egy eléggé bőrnek látszó, de műbőrrel bevont fa dobozkában érkezett, meg belülről nagyon igényes flokkolt rekeszekkel van elválasztva.

A dobozban még megtalálható, egy USB-s töltő, egy USB kábel, egy nagyon Vertu-ra branding-elt, de rettenetesen gagyi sztereó füles, ugyancsak Vertu feliratos de teljesen kínai használati utasítás, két darab "Vertu" BLC-5V Nokia akkumulátor, a Vertu kulcs amivel a készülék nyitható, és egy elég furcsa tapintású szüttyő amiben a telefont a műszálas "Cerutti" öltönyünk zsebébe süllyeszthetjük.

Ha még eddig nem ébresztett gyanút bennünk a telefon eredete, miután levesszük az egyébként támadó fegyverként is használható akku fedlapot, láthatóvá válik, hogy ez készülék az eredeti Ascent-el szemben micro-SD kártyával bővíthető. Pedig itt is megtett mindent a gyártó, még a sorszámmal ellátott lemezkét is lemásolta ami az igazi készülékekben platinából van.

A telefont visszazárva, hasával az asztalra téve, megint jó mimikrit biztosít egy adományozási bálon a milliomosok között. Ezt biztosítják azok a részletek is amik az eredeti készüléket is érdekessé teszik:

- A kézzel varrott bőr felső rész ami itt is bőrből van. A matt titánium rész körül körbefutó krómozott csíkok, amik itt is krómozottak és fémből is vannak, de a készülék viszont nem titánium, de ugyancsak fémből van.

- A RADO órákból jól ismert karcolhatatlan kerámia betét, ami itt is elég kemény anyagból van (biztos nem kerámia) és a zafír kristályból készült kijelző előlap, ami itt csupán üveg de elég vastag, így biztosítva a kellő minőség érzetet.

- Nagyon különleges billentyűzet lekoppintásába viszont nagy energiákat fektettek bele; nemcsak, hogy fémből van és abból is két fajtából: a mattból és a krómozottból, hanem megkapta az érdekes még más telefonon nem látott prizmás világítást ami a lézer gravírozott homorú felületű gombokról veri vissza a fényt. Még a másolat telefonon is nagyon komolyan néz ki:

- Minden elemet csavarok tartanak össze, tehát nem fröccsöntött kamu csavarfejek, hanem ha kitekerjük őket, akkor bizony akár szét is esik a telefon.

Amin ennyit fáradoztak a "hardveresek" azt nagy lendülettel el is szúrták szoftver ügyileg. A készülék indításánál nagyon szépen megcsinált animáció fogad minket: a Vertu logó beúszik középre valami abroncs minta előtt (gyanítom, hogy az eredeti Ferrari készülék indul így), majd a pin kódot kéri a telefon.

És ekkor jön a totális döbbenet! Miután "leokéztuk" a számokat először egy nagy sárga bogyót kipipál pirossal a szoftver, majd egy elégedetten vigyorgó smiley jelenik meg néhány pillanatra ezzel is fokozva a sokkolást! (jó nehéz volt lekapni; vagy öt alkalommal is nekifutottam, de nem lehetett kihagynom ennek a bemutatását!)

Ezek után az ember nem sok jóra számít, de kellemes meglepetés éri; az alapképernyőn az igazi készülékből ismert Rolex-es óra fogad minket, a főmenüben meg viszonylag ízlésesen megrajzolt ikonok mutatják a további funkciókat: Mont Blanc toll, Rolex szerű vekker, egy Vertu telefon rajza, stb...

Az almenük mellett már nem bírtak magukkal; megjelennek a jól ismert számomra megfejthetetlen jelentésű kicsi ikonok a funkciók mellett és az sem tartotta vissza a telefont "angolosító" szoftvereseket, hogy néha nem fér ki a lefordított szöveg:

A készülék menü rendszerét nem részletezem, mert szintem minden MOBILARÉNA olvasó már az unalomig ismeri a kínai telefonok lelkivilágát. A szokásos fícsörök itt is megtalálhatók: USB-s meghajtó funkció, Webkamera funkció és USB-ről töltődik a készülék. Ha valaki még nem használt eredeti Vertu telefont, azt az első pér percben simán "becsapja" a készülék; van vagy "fél kiló" (mint az eredeti) nagyon össze van rakva, üveg a kijelző előlapja, bőr hátul és minden egyértelműen fém rajta. Miután ezt a telefont megismertem elmentem egy GSM-es cimborámhoz aki mondta, hogy egy Vertu Ascent van nála. Elmentem hozzá és odaadta a telefont. Egy darabig forgattam a kezembe, majd mondtam neki, hogy ez is ügyes hamisítvány. Teljesen kikészült és felháborodott, hogy ez eredeti 800 Euróért vette az egyik orosz barátjától. Aztán mikor bekapcsoltam láttam, hogy bizony az eredeti; sokkal finomabb rajzolatú kijelzője volt, a gombnyomásokra finoman rezdült egyet a készülék, és elementáris erővel ordított belőle az MP3 torzítás nélkül a Yamaha audio rendszerének köszönhetően. Viszont a házának az illesztései korántsem tükrözték egy milliós készülékkel szemben támasztott követelményeket és ez a telefon is rettenetes képeket csinált a fényképezőjével, a navi gombjáról meg már kopott a felhordott krómozás, hátsó bőr része már kifényesedett, a varrása itt-ott feslett. A menürendszere természetesen sokkal átgondoltabb volt, de még mindig van mit tanulniuk a nagy telefongyártóktól.
Be kell vallanom, hogy ezek tudatában, nincsen mit szégyenkeznie a kamu-Vertunak. A kivitelezése, a felhasznált anyagok minősége kiemelik még a neves gyártók készülékei közül is, a körítés hozzá megteremti a kellő exkluzivitást, és ha a szoftveres része nem lenne egy kicsit kiábrándító azt is mondhatnánk, hogy ezzel is lehet villantani akkorát mint amire az eredeti telefonok hivatottak.

KillHates