A legszexisebb férfi keresztnév



Olvastam egy felmérést a legkelendőbb, legnépszerűbb, leglegleg torzonborzabb keresztnevekről. Átlagban a Tamás a dobogós, utána a Zoltán, ami néha az élbolyba kerül majd a harmadik helyen az István van (Apám).

Fiam tegnap este bejön a műhelybe, és kérdezi mi a film címe?
-Nem mindegy? Válaszoltam. Ha érdekel ülj le és nézd, ha nem akkor nyomás aludni.
Persze nem szándékoztam végleg eltitkolni a film címét csak eszembe jutott egy emlék a katonaságról. Közel egy évig hallgattam őrszolgálatban olyan zenét a walkmanon, aminek nem ismertem az előadója nevét. De nagyon kellemes zene volt, a lelkemben ott hagyta a lenyomatát, mint keréknyom a földön. A mai napig hangról hangra eldúdolom.
Apám évek óta kísérletezik megtudni egy előadó nevét. Gyerekkorában volt egy sláger, fejből tudja. Találkozunk, 2-3 sör és rögtön előjön a téma, hogy nem ismered? Már sokszor kérdezte, de nem emlékszik rá, hogy kérdezte.
Esetlenül nekiáll fütyülni, szájszag, nyál fröccsen rám, elnézem neki, mert az Apám. Borostás képével próbál humorizálni és erőlteti a memóriáját, hogy fene egye meg itt van a nyelvemen és közben kissé kárhoztatja magát, hogy milyen hülye vagyok.
Pedig István. A harmadik legnépszerűbb férfi keresztnév.
Érdekes dolog a névválasztás. Olyasmi, amiről az érintett nem dönthet. A nevét más adja, nem Ő választja meg. Nekem a Zoltán tökéletesen megfelel, kedvelem. Bár kissé fájlalom, hogy: engem senki sem hív Zoltánnak...

Zoltán a keresztnevem, de sem a szüleim, sem más családtagjaim soha nem neveztek még a nevemen. Legalább is nem jellemző, mert nem emlékszem rá. Általános iskolás korom óta mindig volt rám ragasztott becenevem, aminek köszönhetően el lényegtelenült a keresztnevem.

Apám fiamnak hív, anyám is de néha azt mondja kicsi fiam. De semmi Zolikám vagy valami más egyéb.
A nejem apócnak hív, a fiam apának, a kisebbik fiam (másfél éves) ádá-nak.

Apósom nem szokott megszólítani, rögtön a témával nyit, de néha nagy ritkán egy fiammal kiegészíti.
De ha a nejemmel vagyok együtt, akkor általában úgy hangzik, hogy na szervusztok.

Általános iskolában bölény volt a becenevem, majd később Culi, Colos, Zsiráf, Jézus, Zvoló, Zvóla és Barna beceneveket aggattak rám. Később a családon belül Gugányó lettem, ami lerövidítve guga lett.

A mai napig gondban vagyok, hogy ha a telefont felveszem, akkor hogyan mutatkozzam be, mert tudnom kell ki milyen néven ismert meg. Ha azt mondom guga vagyok, akkor, hja szia Zvoló te vagy az? Ha azt mondom Zvoló, akkor hja te vagy az guga? Ha csak simán azt mondom höhhhnyeee, akkor egyből rám ismer mindenki

Szóval igazából Zoltán vagyok...

Gondolom sokan vagytok hasonló helyzetben.

Nehéz döntés a megfelelő keresztnév kiválasztása, egy életre szól. Születéstől a halálig és még utána is, mert mindenkinek van fejfája, amire odavésik a nevét.
Engem irritál ha valakik a születendő gyermek nevét divat irányzat alapján, vagy azért mert extravagáns adják meg.

Nemrég vásároltam egy telefont ajándékba és szükségem volt hozzá sim kártyára. Bementem a szolgáltatóhoz, sorban állás. Mikor a kijelzőn megjelent a sorszám már épp távozni akartam, de utolsó pillanat volt. A hölgy kirakott unottan elém 10db számot feltornyozva, hogy válasszak. A legfelsőt meg sem nézve mondtam, hogy ezt kérem. Teljesen elképedt, nem ehhez volt szokva. Általában órákig mérlegelnek, hogy ez? Ez? Nem...inkább...áhh ez, de azt se, mert na jó de akkor, hogy a most akkor mi legyen?

Nézett rám a hölgy elképedve, hogy biztos?
Melyik része nem érthető? Ez egy telefonszám, ezt kérem.

Mindkét terhességnél, szülésnél azt kértük, hogy ne mondják meg fiú vagy lány lesz. Azt a csekély örömet is ellopjuk magunktól, hogy az utolsó pillanatban derüljön ki? Az első (Levente) hatalmas öröm volt. Könnyezve tekertem haza hajnalban a kerékpáromon.
A második (Benjamin) még nagyobb volt. A nejem a szülő asztalon a könnyeivel küszködve mondta, hogy Apóca két fiad van...még most is elszorul a torkom. Rám volt bízva a feladat, hogy értesítsem a rokonokat. Anyámat hívtam először, de nem tudtam mondani semmit a telefonba. Csak sírtam és a könnyeimet nyeltem, hatalmas extázis, öröm. Anyám értette és csak annyit kérdezett „ugye fiú?”.
Benjamin, válaszoltam elcsuklott hangon.

Zvolenszki Zoltán vagyok. Az első fiam Levente, a második Benjámin.
Ha lányunk született volna, akkor az első Eszter, a második Hajnalka.

Mindegyik tökéletes név. Csak a családnévvel van egy kis gond. Nem Nagy, nem Kiss, Kovács, Hajdú, Szabó meg …

Zvolenszki, mindig betűznöm kell. Hivatalban is és telefonban. Szlovák név, Zólyomi-t jelent lefordítva. Lett volna lehetőség a magyarításra, de Apám iránti tiszteletből nem tettem. Jó nekem ez a név, vállalom a vele járó nehézségeket.

A nejem megígérte a most 11 éves fiamnak, hogy ha akarja, akkor magyarosíthatja a nevét, amire szeretné. Nekem sincs ellene kifogásom, de azért jól esne ha nem tenné. Az én vérem, ha én megtettem Apám iránti tiszteletből, akkor engem is megtisztelne vele.

Mikor Levente született még nem ismertem Istent, a Bibliát. Benjamin születésekor viszont igen.
Leventével a nejem járt folyamatos kontrollra és havi boríték a zsebbe a fődokinak. Pont a szüléskor azonban elutazott egy szigetre nyaralni, de nem közölte előre, hogy így lesz. A paraszolvenciát nyugodt lélekkel tette zsebre egész évben. Levente császármetszéssel született. 2 óránként más orvos váltotta egymást + a medikusok. A nejem epidurálásában nekem kellett segédkezni, mert nem volt ott senki.

Benjaminnál már határozottabb voltam. Nem járt kontrollra a nejem és nem kapott senki egy fillért sem. Mikor hajnalban ébresztett, hogy azt hiszem baj van, akkor a legközelebbi kórházba mentünk be, az Uzsoki.
Doki mindjárt mondta, hogy ez császár lesz...
Nejemnek intettem, hogy ne figyelj oda, Isten ahogy eltervezte, aképpen...
ja ha ragaszkodnak hozzá, akkor lesz vagy 48 óra a vajúdás...mondták epésen.
3 óra múlva megvolt a baba és úgy, ahogy Isten akarta, szülve, rendesen. S mint a legkisebbiknek dukál, Benjamin lett a neve. Volt egy pillanat, mikor a nejemnek annyira fájt, hogy felpattant a szülő asztalról, hogy Ő ezt nem csinálja tovább.
A szülésznő megkérdezte, hogy akkor mit csinál?
De megértő volt és segített neki.
Benjamint a kezembe adták és elkezdtem rögtön csitítgatni, hogy csicsíííííísssss.
A doki odajött és rám rivallt, hogy hagy hallassa csak a legény a hangját...
Abból tudják, hogy él és minden rendben, utána már én sem bántam, hogy üvölt.

Miután elcsendesültünk a szülésznő odajött és annyit mondott, hogy ha ezen az osztályon össze lehetne válogatni a legjobb csapatot, hát önök azt kapták, jó kezekben voltak...

Tamás, Zoltán, István...
Fejtörő, lehet rajta gondolkozni, akár a pizza étlapon, hogy milyen feltéttel.
Ott van például a Béla, a köztudat szerint szerencsétlen keresztnév, proli, paraszt, primkó. Pedig van Bélánk okos, elismert személyiség, sőt történelmi negyedik is.


Bibliai idézetek most nincsenek, helyette megpróbálok úgy írni, hogy a kezetekbe vegyétek.