Manapság egyre nagyobb divatja van itthon is a konzolozásnak. Lassan az e-pénisz alapvető növelésére szolgál, ha van otthon egy PS5-öd, vagy egy X-Series-X-ed. Ezzel együtt viszont van egy szűkebb közösség, aki szereti módosítani ezeket gépeket (még ha a jelenlegi csúcsgenerációt, azaz a PS5-öt és XSX-et még nem is lehet, csak a PS4-et és elődeit), hogy aláíratlan kódokat, kalózverziós programokat tudjon futtatni, feláldozva ezzel az online játék nyújtotta lehetőségeket.
Mindannyian tudjuk, hogy a videojáték-kalózkodás illegális, de mi a helyzet egy saját tulajdonú videojáték-konzol "jailbreakelésével"? A "jailbreaking" - más néven "modding, hacking vagy homebrewing" - a játékkonzolok módosítása nem hivatalos szoftverek futtatására. A legtöbb ember a "jailbreaking"-et a kalózkodással hozza összefüggésbe, mivel a modern játékkonzolok firmware-szintű biztonsági ellenőrzésekkel rendelkeznek, amelyek felismerik és megakadályozzák a kalózjátékok futtatását. De míg a kalózkodás egy olyan termék ellopását jelenti, ami nem a tiéd, a "jailbreak"-elés olyasmi, amit a személyes tulajdonoddal teszel, ezért biztos, hogy rendben van - igaz? Sajnos nem! A videojáték-konzolok ilyen szintű módosítása illegális. Miért is? Mert sokan tévesen azt feltételezik, hogy mivel az eszköz az ő tulajdonuk, szabadon azt csinálnak vele, amit akarnak. Az amerikai törvények azonban - bár a fizikai hardver a te tulajdonodban van - csak a rendszerben található kód használatát engedélyezik, a változtatásokat viszont nem. Emiatt egyértelmű különbségek vannak aközött, hogy mit tehetsz és mit nem tehetsz a játékhardvereddel.
Például teljesen legális a játékkonzolok fizikai átalakítása, amíg nem változtatod meg a konzol firmware kódját, és nem manipulálod azt valahogyan, illetve nem kerülöd meg a biztonsági intézkedéseket. A régi PlayStationt kibelezheted, és miniszámítógépet csinálhatsz belőle, vagy a Gamecube-ot átalakíthatod egy helyettesítő… akármivé. Ám az új konzolok esetében ez egy kicsit bonyolultabb, mivel a burkolat felnyitása érvénytelenítheti a garanciát, így azt buktad is abban a pillanatban, de ez nem illegális. Ami illegális, az a konzol chipkészletében lévő firmware és egyéb védett kódok megváltoztatása (vagy akár a hozzáférés). Ez sérti a Digital Millennium Copyright Act (DMCA) törvényt. Ez magában foglalja a harmadik féltől származó eszközök használatát a biztonsági védelmek megkerülésére, alternatív operációs rendszerek telepítését vagy bizonyos alkatrészek fizikai módosítását. Az is illegális, ha olyan modokat vagy exploitokat terjesztenek, amelyeket mások használhatnak. Hasonló megkülönböztetések léteznek a fizikai játékok esetében is: A lemez a tulajdonod, ám a ráírt kódot csupán licenszeled! Ez azt (is) jelenti, hogy a csak digitálisan letölthető játékok nem a tulajdonod; csak a licenszet vásárolod meg a szoftver személyes használatra történő eléréséhez. Ha a kód hirtelen már nem elérhető - mondjuk egy online áruház bezárása, vagy egy vállalat csődje miatt eltávolították a letölthető játékot-, akkor semmit sem tehetsz ellene, mivel a jogaid a licensszel együtt lejártak. Ezért néhányan talán elgondolkodtak azon, hogy ez hogyan érinti az emulációt, amely a játékkód futtatásához szoftvereket (vagy bizonyos esetekben harmadik féltől származó hardvert) használ a fizikai konzol helyett, de ez egy jogi szürke zóna, amelyhez nem találtam hiteles forrást a cikk készítésekor.
A lényeg a következő: a konzolok "jailbreak"-elése illegális, és a hardver tulajdonlása és a firmware/szoftver licenszelése közötti különbségek jogi alapot adnak a vállalatoknak a pereskedésre, különösen a kalózkodással kapcsolatos ügyekben.
Mi történik, ha feltörsz egy konzolt és lebuksz?
Attól függ. Ha egyéni firmware-t telepítesz, és kalózjátékokat játszol, vagy "homebrew" szoftvereket használsz egy aktívan támogatott rendszeren, például a Nintendo Switch-en vagy a PlayStation 4-en, a legvalószínűbb következmény a fiókod letiltása, és a rendszerben lévő játékokhoz való hozzáférésed visszavonása (a garancia érvénytelenítésével együtt). Mostanában viszont előfordult, hogy "kalózokat" és "moddereket" is letartóztattak, börtönbüntetésre kényszerítettek és hat számjegyű bírságokat fizettek pl. a Nintendónak és más vállalatoknak.
Az igazsághoz tartozik, hogy ezek szélsőséges esetek, amikor az elkövetők aktívan terjesztették az illegális firmware hackeket és/vagy kalózjátékokat. A régebbi konzolok "jailbreak"-elése kevésbé valószínű, hogy jogi vagy egyéb következményekkel jár, de még mindig illegális. Igen, még a régi PSP vagy Nintendo DS is. Ez persze feltételezi, hogy a felhasználók megfelelően hajtják végre a szükséges firmware hackeket, és nem végleg tönkreteszik az eszközeiket (brick) a fáradozásukért cserébe. Ám a "jailbreak"-elés nem csak a kalózkodásról szól. Bár technikailag illegális - és még a gépre nézve is kockázatos -, miért csinálják az emberek? Sokan azért, mert... „ingyenjáték”. Igen, az emberek gyakran azért törik fel a konzoljukat, hogy "virágbolti" játékokkal játszhassanak, de más okok is vannak arra, hogy egyedi firmware-t telepítsenek, vagy hozzáférjenek a konzol hardverszintű kódjához. Sok hobbijáték-fejlesztő "jailbreakel"-i konzolját például azért, hogy saját fejlesztésű alkalmazásokat és játékokat hozzon létre és telepítsen. Páran pedig azért, hogy némely játékhoz hozzá lehessen adni a magyar feliratot. Megemlítendő viszont, hogy a "jailbreak"-elés a játékok megőrzésének eszköze is! A videojátékokra sokan úgy tekintenek, mint egyedi művészeti médiumra, amelynek saját, megőrzésre érdemes történelme van. Egy bizonyos időn túl azonban a digitális áruházak megszűnnek, a szerverek leállnak, a szolgáltatások bezárnak - és az ezeken a szolgáltatásokon elérhető játékok örökre elveszhetnek. A Nintendo például nemrég bejelentette, hogy 2023 márciusában bezárja a 3DS és a Wii U eShop-okat és a Virtual Console boltokat. Hasonlóképpen a Sony is lassan bezárja a PlayStation 3 és a PlayStation Vita online áruházait.
Bár a régi konzolokon még lehet játszani a játékokkal, a lemezes verziókat már nehéz beszerezni. Valójában az összes retro játék ára az egekbe szökött az elmúlt években. De ha digitálisan nem lehet játékokat vásárolni, a fizikai példányok pedig ritkák és drágák, hogyan várják el a játékosok, hogy hozzáférjenek ezekhez a régebbi játékokhoz - nem is beszélve a mérföldkőnek számító példányok megőrzéséről? A videojáték-történészek (igen, vannak ilyenek) ezért gyakran támaszkodnak olyan jogilag szürke zónákra, mint az emuláció, a "homebrew" vagy akár a nyílt kalózkodás. És nem azért, mert bűnözők, akik óriásvállalatoknak akarnak "ártani", vagy szerzői jogvédelem alatt álló anyagokat lopnak és terjesztenek, hanem azért, mert értéket látnak a régi játékokban és konzolokban, amelyek egyébként feledésbe merülnének.
Amíg a nagy kiadók nem kezdik komolyan venni a megőrzést, mindig lesz valaki, aki visszafejti egy konzol firmware-ét vagy egy játék kódját, hogy javításokat telepítsen, rajongók által készített fordításokat illesszen be, vagy egyszerűen csak megtanulja, hogyan működik a régi technológia, hogy a régi játékok játszhatóak maradjanak. Igen, még akkor is, ha mindez nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is illegális.
