Egy gyors (költői) kérdés:

Miért van az, hogy egyesek, a legnagyobb sötétségben, képesek kivilágítatlanul biciklizni jóval a város/falu határán kívül?

Ma, miközben jövök a melóhelyre, csak a reflektor mentette meg a felelőtlen biciklis életét. Mocskos, rozzant vasparipa+szürke melósruha, az a már szürkületkor is nehezenészrevehető fajta. Mákja volt emberünknek (meg nekem is!) mert szemből épp nem jött autó, ezért refivel értem utol az út szélén tekerő Pistabá’-t és ki tudtam kerülni (talán 75-80km/h volt a sebességem) Ha szemben érkező kocsi lett volna...

Pár kilóméterrel odébb ugyanígy (kivilágítatlanul) lovaskocsi. (már meg sem lepődöm)

Tudom hogy falun nehéz az élet, de ennyire? Egy 300ft-os kínai 25féleképpen villogó lámpára (vagy ha mást nem, egy macskaszemre) sem futja?

Aztán meg én lennék a „mocskos gyilkos” autós, ha véletlenül elsodrom az illetőt. Engem vernének agyon a rokonok, engem vinnének fogdára a rendőrök.
Ha megállapítanák a vétlenségemet, akkor is ott maradna a lelkiismeret furdalás.

Bicikliseknek: LÁMPA!