2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A 2020-as hegyi-karabahi háború

Az alábbiakban Tölgyesi Beatrix elemzése olvasható, aki a NKE hadtudományi doktori hallgatója, a posztszovjet térség kutatója, műfordító.

[ ÚJ TESZT ]

3. Mi történt 1994 óta?

Befagyott konfliktus lévén, röviden szólva nem sok minden. Kisebb összecsapásokra, villongásokra került sor, az egyik legjelentősebb 2016-ban volt. A tűzszünetsértésekért a felek rendesen egymást okolták. A tulajdonképpeni Hegyi-Karabah területét körülvevő (vagyis az egykori Hegyi-Karabahi Autonóm Területen kívüli) azeri megyékből az örmény fél ütközőzónát csinált, az elmenekült azeriek helyére többnyire nem települt senki, ezek lakatlan területek maradtak a harcokban elpusztult infrastruktúrával. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 1992-ben, Franciaország, Oroszország és az Egyesült Államok elnökletével létrejött minszki csoportjának az volt a feladata, hogy kidolgozzon egy megoldást a megegyezésre.


A Minszki Csoport
Forrás: Euractiv

Ebben azonban semmi haladás nem történt, ugyanis mindkét fél makacsul ragaszkodott a saját feltételeihez: az örmények az összes örmény kézen lévő terület megtartásához (beleértve az ütközőzónának használt 7 azeri megyét), az azeriek pedig ahhoz, hogy csak Azerbajdzsán területi integritásának teljes visszaállításáról lehet szó. Az utóbbi időben Alijev azeri elnök többször is kifejezte elégedetlenségét a Minszki Csoporttal kapcsolatban, és értelmetlennek nevezte a békefolyamatban való részvételt, destruktívnak minősítette annak tevékenységét, mivel a status quo megerősítését szolgálja. Kritikájukat arra alapozták, hogy a három elnökségi ország mind jelentős örmény diaszpórával rendelkezik, így elfogultak Örményország iránt. Általában az azeriek nemzetközi közösségnek a konfliktussal kapcsolatos hozzáállását azért bírálták, mert szerintük azonos félként kezelik az agresszort és az agresszió elszenvedőjét.

A rendezést célzó, a Minszki Csoport által 2009-ben kidolgozott ún. madridi elvek a következőket foglalták magukba:

- a Hegyi-Karabahot körülvevő területek visszaszolgáltatása Azerbajdzsánnak;
- ideiglenes státus Hegyi-Karabah számára, amely garantálja a biztonságot és az önigazgatást;
- Örményországot Hegy-Karabahhal összekötő folyosó létrehozása;
- Hegyi-Karabah végleges jogállásának jövőbeni meghatározása egy jogilag kötelező akaratnyilvánítás útján;
- annak biztosítása, hogy a menekültek visszatérhessenek korábbi lakhelyükre;
- nemzetközi biztonsági garanciák, amelyek békefenntartó műveletet is magukban foglalnának.

Ezek megvalósítására azonban nem került sor, mivel az örmény csapatok kivonása, amely a többi feltétel alapját képezte volna, nem történt meg. 2016 augusztusában az Amerikai Örmény Nemzeti Bizottság (ANCA) nevű amerikai örmény lobbiszervezet kampányt indított a madridi elvek ellen, azt állítva, hogy azok „könyörtelenek” és „antidemokratikusak”; az ANCA felszólította az Obama-kormányt, hogy utasítsa el őket.

Megemlítendő még, hogy az örmény politikai életben meghatározó szerepe volt az ún. „karabahi klánnak”, azaz olyan vezetőknek, akik karabahi származásúak (pl. Szerzs Szargszján, Robert Kocsarján), és ebből kifolyólag Karabah ügyében a kompromisszumok nélküli, keményvonalas álláspontot képviselték. A jelenlegi miniszterelnök, a 2018-ben bársonyos forradalommal hatalomra került Nikol Pasinján ebből a szempontból kivétel volt, de a kérdésben ő is elődei irányvonalát folytatta. A háborúban és a korábbi összecsapásokban hivatalosan csak a Hegyi-Karabahi Köztársaság hadserege vett részt, Örményországé nem, az örményországiak papíron csak önkéntesként támogatták a karabahiakat.

A mostani háború előtti legutóbbi jelentős esemény a 2016-os ún. négynapos háborút leszámítva az idén júliusi összecsapások voltak, amelyek a szokottól eltérően az azeri-örmény határon és a nahicseváni azeri exklávé határán robbantak ki, és valószínűleg a néhány hónappal későbbi háború főpróbája voltak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.