Egy kis technikai rizsa
Az AMD még 2011-ben mutatta be a Scorpius platformot, és vele együtt a 990FX csipes, AM3+ foglalattal rendelkező alaplapokat, tehát egy 6 éves alaplapot használtam. Viszont mivel az AM3+-os alaplapok visszafelé is kompatibilisek voltak, így könnyedén tudtam az Asrock Fatal1ty lapomban használni a 2010-ben debütált Phenom II X6 1055T CPU-mat, amely még 45nanométeres gyártással készült, s 6 maggal rendelkezik, s mivel 95W-os TDP-s, így a gyári órajele viszonylag alacsony, 2,8GHz. Magonként 512KB L2 illetve egy 6MB-os L3 Cache-t kapott, SIMD utasításkészletből pedig a jó öreg MMX, és még a 3Dnow!-tól kezdve az SSE-SSE3,SSE4a, illetve természetesen a 64 bites utasítások támogatottak. A CPU-ba integrált memória vezérlő pedig maximum 1600MHz-es DDR3-as modulokat támogat.
A frissen beszerzett konfigurációm is már elavulófélben van, hiszen az Intel az X79-es chipsetet még 2011-ben mutatta be, s az erre a chipsetre épülő, Waimea Bay névre hallgató platformmal az Intel létre hozta az úgynevezett HEDT (High-End Desktop) platformot, ami kora ellenére mai szemmel nézve is igen acélos CPU-kat támogat. Nekem egy Asorck X79 Extreme 4 alaplaphoz sikerült jutnom, s ebbe landolt egy Core i7 4820K CPU.
A HEDT családba szánt CPU-k nevei egy kicsikét csalókák, mert a számozásuk ellenére, mindig az egyel korábban futó architektúrára épülnek. Azaz hiába a 4000-es számozású Intel Core i CPU-k a Haswell architektúrára épülnek, addig az HEDT platformba szánt LGA2011-es 4000-es szériás Core i7 CPU-k az Ivy Bridge architektúrára alapoznak, illetve egész pontosan az Ivy Bridge E-re, ahol az E betű utal arra, hogy egy elsősorban szerver környezetbe szánt CPU-ról van szó. Az LGA2011-es Core i7 4000-es CPU-k már 2013-ban debütáltak, és 6, illetve 4 magosan készültek. Az i7 4820K CPU 4 magot tartalmaz, de mint minden Core i7 esetén, úgy ennél is támogatott a Hyper Threading, ami segítségével egyszerre 8 szálon történhet a feldolgozás. Az Ivy Bridge architektúra hozta el először a 22nm-es gyártástechnológiát, így tehát ez a CPU is ezen a csíkszélességen készült.
A gyártó viszonylag magas, 130W-os TDP-s osztályba sorolta ezt a CPU-t, viszont a magas TDP keret magas órajelet is eredményez, így az I7 4820K CPU órajele gyárilag 3,7GHz, de mivel ott szerepel a típusszám végén az a kis “k” betű, ami arra utal, hogy szorzózár mentes, így ennél a CPU-nál még könnyebben állítottam be a használni kívánt órajelet, mint a fentebb bemutatott Phenom II-nél. Magonként itt csak 256KB L2 Cache jutott, viszont az L3 Cache-ből már 10MB a használható. Ezeknek a CPU-knak a memóriavezérlője már az 1866MHz-es órajelet is támogatja, ráadásul Quad Channel módban is. Míg az AMD-nél a PCI Express vezérlő továbbra is az északi híd része volt, addig ezeknél a CPU-knál már a processzor része lett, s egész pontosan negyven darab 3.0-s szabványú sáv áll rendelkezésre. SIMD utasításokból az MMX, az SSE-SSE4.2, AES-NI, és az AVX támogatott, s természetesen a 64 bites utasításokról sem kell lemondanunk.
Lényegében egy 7 éves CPU-t, egy 4 éves CPU-ra cseréltem le.
Viszont érdemes azt is a képletbe venni, hogy mikor a Phenom II X6 megjelent, az már akkor is csak a középkategóriás Intel CPU-k ellen vette fel a versenyt. Ezzel szemben az LGA2011-es Core i7 4820K az abszolút csúcs kategóriában indult (illetve egy picivel alatta, mert az abszolút csúcson ugyebár a 6 magos i7-esek voltak)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
