A 3. nap
A harmadik napon reggeli közben döntöttük el, hogy lazább túrát csinálunk, mivel az időjárás-előrejelzés nem volt különösebben optimális. Úgy gondoltuk, hogy ha már ott vagyunk, és annak ellenére, hogy kerülni akartuk a turista helyeket, felmegyünk a Secedához. Akinek a Seceda nem mond semmit: ez az egyik legfelkapottabb Instagram-fotós hely Európában, és általában sorok állnak egyes pontjain. Ennek ellenére mi azt gondoltuk, hogy mivel az időjárás nem kedvező a legtöbb turistának, így majd nem lesznek sokan. Spoiler: igazunk volt.
A szállásunk a távolból.
Az út oda, mint az előző napunkon, le-fel ment. Először mentünk kb. 100 métert fel, aztán kb. 200-at le, majd megint fel kb. 500-at. A táj viszont gyönyörű volt, és a néha apokalipszisnek látszó időjárás ellenére csak 10-15 percet mentünk esőben, de az sem volt igazán szakadó eső. Valahogy épp elkerült bennünket, pedig látni láttuk, hogy nem sokkal messzebb szakad az eső.
Igazán "képeslapszerű" kilátás.
Nem különösebben nehéz a terep.
Ebből a szögből szinte felismerhetetlen a Seceda.
Sőt, mire felértünk, kisütött a nap, és tényleg nem sok turista volt. Ami viszont mutatja, hogy az emberi hülyeségnek nincs határa, az a Secedán nagyon jól látható. Kb. 8-10 hely van, ahonnét az ikonikus hegyláncot lehet fotózni. Ebből kettőért fizetni kell 5 eurót. Találjátok ki, hová mennek a legtöbben? Igen, épp oda. 5 percet kell menni feljebb, és ugyanazt látod, tényleg ugyanazt. Nem, inkább oda mennek a legtöbben, ahol fizetni kell.
Ezért nem kellett fizetni...
... de ezért sem. A képen viszont jól látszanak a fizetős pontok.
A legmesszeben lévő pont, ahonnét még az ikonikus hegylánc látható. Szintén ingyenes spot.
Mi megnéztük a többi helyet is, megálltunk enni-inni egyet, majd elkezdtük tervezgetni, hogy melyik úton megyünk vissza, mert nem akartunk ugyanazon az úton visszamenni, amin feljöttünk.
Végül itt indultunk le.
Nem sokáig tervezgettünk végül, mert a hátunk mögött a hegyek már nem is látszottak ki a fekete felhők közül, így végül az egyik úton a sok közül elkezdtünk lefelé menni. Ahogy haladtunk lefelé, úgy lett egyre sötétebb, és egyre kevesebb helyen nem esett körülöttünk. Ennek ellenére, ahol mi mentünk, ott épp nem esett.
Egy utolsó pillantás a greincre.
A marhák a téli felvó alatt lazultak.
Jöttek a viharfelhők, gyorsan meneteltünk.
Közel volt a vihar.
Közeledve a szálláshoz már hideg is lett, és gyakorlatilag nem sokkal mögöttünk már szakadt az eső. Amikor odaértünk a szállásra, nem telt bele 5 perc, és odaért a vihar. Nem is kell mondanom, nem kis szerencsénk volt. Kb. lemosott volna az eső az útról, annyira esett, és elkezdett villámlani is.
Mi ezt végül bentről, az étterem részből követtük, miközben kártyáztunk, és többszörösen leteszteltük, hogy milyen söröket lehet ott kapni. Vacsora előtt még mindenki letusolt, majd a kiadós vacsora után elállt az eső, végül kimentünk, és kint kártyáztunk kb. este 10-ig. Sőt, kártyázás közben többen is lettünk, mert két német csaj is csatlakozott hozzánk.
Este aztán megint felszakadt a felhőzet és előbukkant a tejút.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
