Boldog békeidők, landol a Titan

A bed szépen fűt, minden letapad ahogy kell, a szintezés szinte tökéletes. A Wade csak egyszer szorult meg, a hotend nem dugult el már jó ideje. A motorok ciripelnek, minden a helyén, semmi nem esett le sehonnan vagy tört össze. Egymást váltják a 4-5 órás nyomtatások, készülnek a díszek, eszközök, barátoknak, családnak. A haszontalan műanyag cafatok és a kalibráló kockák egymás után öltenek alakot, mint minden rendes nyomtató esetében. Kezd gyanús lenni a dolog, de csak nem akar semmi megkotlani.

Csodás pillanatok, ideje szétkapni valamit!

Mint említettem, a Wade-nek mennie kell, a leváltása viszont költséges. Egy gyári extruder, ha a gépre költött eddigi 85.000 forintot nézem, akkor soknak tűnhet, de minden fillért megér, ez nem kérdés. A kiválasztott E3D Titan pedig az egyik legkellemesebb darab a piacon.

Egyenest Angliából, az elmaradhatatlan Haribóval egy csomagban.

Az összeszerelése egyszerű, minden adja magát, ha mégis elakadnánk, a leírása könnyen értelmezhető. Motort lehet hozzá vásárolni az E3D-től, de a meglévő Nema17 szintúgy felhasználható. Az áttétel-változást extruder cserekor Marlinben meg kell ejteni, a pontos beállításokat mellékelik.

Lényeges, hogy a konzolt, amivel felfogatjuk, előre nyomtassuk ki, szükség van rá a felszereléshez, persze ez adja magát. Amennyiben valaki nem szeretne vele foglalkozni, külön megvásárolható, valamint alternatívái elérhetők a Thingiverse-en.

Érdemes megfigyelni, hogy mennyivel apróbb mint a Wade, nekem ez ekkor még nagyon furcsa volt. További előnye, hogy a hotend felfogatása a tengelyhez sokkal közelebb került, így a rezgések és hirtelen irányváltások kevésbé rontják a nyomatok minőségét. A hűtés az extruder cseréjével szintén változott, a tárgyhűtést réteghűtésre cseréltem, két ventilátor helyett most csak egy blower dolgozik majd. Ideje kipróbálni!

Egy meglévő tesztkockát választottam, amit a frissen beszerzett Philament PLA-ból csináltam még Wade-del, és ezek közül is az egyik legelfogadhatóbb darab volt. A képeken bal oldalt a Titan, jobb oldalon a Wade munkája látható, azonos 50 mm/s sebességgel nyomtatva, azonos hőfokon.

A képek magukért beszélnek, a „ghosting” teljesen eltűnt, köszönhető a kisebb súlynak, és a tengelyközeli hotendnek. Az extrudálás minősége is szebb, nincs a sarokpontokon hirtelen irányváltásból fakadó réteghiba, egyedül a jerk, amin még dolgozni kellett, hisz az még a Wade beállításain futott.

A Titan félelmetesen nagy minőségjavulást hozott, minden bosszantó hiba eltűnt, a tárgyak szívóssága is javult, a Philament fekete PLA-ja szintén jól vizsgázott, már Wade alatt szebb nyomatok készültek vele mint a szürke DD PLA-val.

Emeltem a téteket, annyira megtetszett a fekete PLA, hogy tervbe vettem a 3 mm-es vázra átállás már fekete műanyag elemekkel fog megtörténni. Ez megint a teljes gép újranyomtatását jelenti, most már Titan extruderrel. Amellett, hogy tökéletes teszt kör lesz az extrudálás minőségét beállítani, egy pontosabb képet is kaphatok róla, mennyit változott ténylegesen a nyomatok minősége.

Egész jó időtöltésnek bizonyult eddig a gép építése, ami ezek után következett, még inkább rátett egy lapáttal. Bosszankodás, a tapadás totális megoldása, egy hibás értékből fakadó hosszadalmas szívás és rengeteg tesztelés következik. Igyekeztem minden könnyen kezelhető hibát eltüntetni, és ráállni az igazi finomhangolásra, de ez már csak a harmadik fejezetben.

Köszönöm, hogy végigolvastad!