Bevezető
Namaste!
Hirdetés
„Megint utazol?” – általában ezt a kérdést vágják a fejemhez a munkatársak, a barátok és a család. Én meg: igen, megint. Erre aztán jön a kérdés, hogy „De neked mennyi szabadságod van?”. Már rég ráuntam, hogy ezekre válaszoljak, mert nagyjából ugyanannyi, mint az elmúlt 10 évben. Lényegében amíg Németországban éltem, egy héttel volt több, mint az átlag, mert ez személyes megegyezés kérdése volt a vezetőséggel minden cégnél, ahol dolgoztam. Most itt, Svájcban kettővel van több, de csak azért, mert itt az átlag eggyel kevesebb, mint Németországban. Ergó ugyanannyi van itt is. Ehhez jön még a túlóra, ami időnként elég egy hosszú hétvégére. De ennyi, nem az van, hogy 6 hónapot dolgozom és 6-ot nem, ahogy ezt az ismeretségi körömben a legtöbben elképzelik.
Tavaly szeptemberben döntöttünk úgy a párommal, hogy immár harmadszor is elutazunk Indiába. Nem feltétlenül miattam, nem kimondottan az én döntésem volt, de hát ez is a párkapcsolat része... you know what I mean 
Végül aztán nekem jött ki jobban a nyaralás, de erről majd később.
Mielőtt belevágnék az egészbe, szeretnék az elején letisztázni néhány dolgot:
- Az írás tartalmaz spirituális és vallási témákat is. Én egyikben sem hiszek. Nem vagyok hívő, nincs vallásom, és egyáltalán nem hiszek a spirituális dolgokban. Kérlek benneteket, hogy ezeket a témákat respektáljátok a kommentekben, és ne alakuljon ki belőlük vita.
- Indiában kizárólag növényi alapú ételeket ettünk, ez az ájurvéda része. Ennek ellenére nem vagyok sem vegetáriánus, sem vegán, sőt, szerintem az egészséges étkezéshez hozzátartozik a hús és más állati eredetű élelmiszerek fogyasztása is. Ezt a témát sem szeretném vita formájában látni a komment szekcióban: én így látom, más máshogy, nincs ezzel semmi gond, nem vagyunk egyformák.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
