Backwater
A másik hely, ahova negyedszer is elmennék, az a backwater. Eszméletlen. Hatalmas vízicsatorna-rendszer a dzsungel közepén. A csatornák pedig egy tóban futnak össze, ami nem mellesleg az ország egyik legnagyobb tava. A tó egy része dagály idején összefolyik az óceánnal.
Naplemete előtt érdemes menni, vagy kora reggel, több madarat látni.
Az egyik példány, aki akár 5 méterre is le tud menni a víz alá ha halról van szó.
Pár szám, mert szerintem ez a hely megérdemli: a keralai backwaters nagyjából 900 km hosszú, egymásba kapcsolódó csatorna-, lagúna- és tórendszer, 5 nagy tóval és több mint 30 folyóval. A legnagyobb a Vembanad-tó, ami körülbelül 2000 km²-es és ezzel India leghosszabb tava, ráadásul 2002 óta Ramsari védett vizes élőhely. Tehát papíron nemzetközileg védett terület. A gyakorlatban ezt majd mindjárt kifejtem.
Délutáni pihenő.
Út közben sok helyen lehet venni friss kókuszt. 150 forint körül kapsz egyet.
Hirdetés
Miután megittad, szétvágják és megeheted a kókusz húsát is.
A rendszer egyik legfurcsább része a Kuttanad nevű vidék, amit „Kerala rizseskamrájának” hívnak. Ez a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol a tengerszint alatt gazdálkodnak: a rizsföldek 1-3 méterrel a tengerszint alatt fekszenek, gátak veszik körül őket, és folyamatosan szivattyúzni kell belőlük a vizet. A hollandok pontosan tudnák, miről beszélek. A sós víz beszivárgása ellen 1976-ban építettek egy majdnem 1,4 km hosszú gátat, a Thanneermukkom-gátat, ami megmentette a rizstermést, cserébe viszont alaposan tönkretette a tó öntisztuló képességét, mert megszüntette a természetes sós-édesvíz váltakozást. Klasszikus eset: megoldottunk egy problémát és csináltunk helyette egy másikat.
Irány be a susnyásba, a motor nélküli csónakokkal ez nem gond. Ráadásul baromi közel tudsz menni a madarakhoz. A legolcsóbb közlekedési eszköz, még is ez éri meg legjobban.
Tökéletes hely a nagyobb kígyóknak.
Nem érdemes a bokrokat megérinteni, mert vagy kígyók vannak rajtuk, vagy tele vannak apró hangyákkal, akkik annál jobban csípnek.
A híres házcsónakok, a kettuvallamok eredetileg nem turistáknak készültek, hanem rizsszállító uszályok voltak: teakfából, kókuszrost-kötelekkel, egyetlen szög nélkül összekötve. Ma több mint ezer ilyen hajó járja a vizeket és őszintén szólva ez a szám a tó szempontjából egyáltalán nem jó hír. Ha valaki a hiteles élményre vágyik, a kisebb, evezős csónakok („shikara”) sokkal többet mutatnak a csatornákból, mert bejutnak oda, ahova egy házcsónak soha.
Az évi egyszeri őrület pedig a Nehru Trophy csónakverseny a Punnamada-tavon, augusztus második szombatján. A versenyhajók a chundan vallamok, azaz „kígyócsónakok”: több mint 30 méter hosszúak és 90-110 evezős hajtja őket egyszerre, dobszóra. Ez lényegében az indiai vidéki élet Forma-1-e, több százezer nézővel.
Néhol találkozni házakkal... vagy épp bölényekkel.
A szent hely, bal oldalt édes víz, jobb oldalon sós. Apály-dagály idején összefolyik a kettő.
Egyes hal fajok nem bírják a kétféle vizet és elpusztulnak. Cserébe van mit enniük az ottani madaraknak.
Sajnos egyre több a motorcsónak.
Az eredeti Anaconda filmet, ami egyébként 1997-ben készült, a hivatalos produkciós adatok szerint Brazíliában és amerikai stúdiókban forgatták. A helyi hajósok és a keralai turisztikai oldalak viszont makacsul állítják, hogy bizonyos jeleneteket a Poovar melletti backwatersben vettek fel. Hivatalos forrás erre nincs, tehát kezeld ezt inkább jó sztoriként, mint tényként, én mindenesetre nem hiszem el, amíg nem látok stáblistát.
És itt jön egy másik dolog, amit érdemes tisztázni: anakondát biztosan nem fogsz látni, mert azok Dél-Amerikában élnek, nem Ázsiában. Amit látni lehet, az a tigrispiton, ami egyébként simán megnő 3-4 méteresre, tehát nincs okod csalódottnak lenni. Kobrák és vízisiklók is akadnak bőven.
Piranha viszont szintén nincs a vízben, az is amazonasi hal. Ellenben tele van a rendszer kagylóval, rákkal, garnélával és a hírhedt gyöngyfoltos vándorsügérrel, a fák pedig tele madárral: jégmadarak, kormoránok, gémek, halászsasok. A Kumarakom melletti madárrezervátumban télen szibériai vándormadarak is megjelennek.
A motor mentes csónakkal el lehet jutni ilyen nyugis helyekre is.
Valakinek épp itt kellett megszabadulni a szemetétől... 
Gyönyörű természeti kincs, csak sajnos nem vigyáznak rá. Sokszor szemétdombokba fut bele az ember a dzsungel közepén. Ez nagyon kár, és szerintem évtizedekbe, generációkba fog telni, mire az emberek eljutnak oda, ami Európában standard.
Ez sajnos nem csak benyomás. A Vembanad-tó vízfelülete az elmúlt bő száz évben durván a felére csökkent a feltöltések és a beépítések miatt, a víztérfogata pedig még nagyobb arányban esett vissza. Ehhez jön a kezeletlen szennyvíz, a rizsföldekről lemosódó műtrágya és a házcsónakok üzemanyaga. A Ramsari védettség tehát megvan, a betartatás kevésbé.
Kár, de szinte biztos, hogy ez a gyönyrű hely 10-15 év múlva sokka rosszabbul fog kinézni.
Egyébként nem arról van szó, hogy nem tudnának tiszták lenni, mert ami például a valláshoz kapcsolódik, azt eléggé tisztán tartják. A templomokat, a különféle isteneknek állított szobrokat, a szentélyeket, azok java része rendben van. Persze van ott is pár durva hely… de javarészt oké. Ott kevésbé dobálják el a szemetet. Ha meg valahol sok gyűlik össze és tényleg zavaró, akkor elviszik olyan helyre, ahol nem nagyon látni. Például a dzsungelbe, a backwatershez
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
