A resort
A hely hatalmas és szinte minden évben nagyobb. A rész, ahol mi voltunk, a resort első része volt. Itt van a 2 ház és néhány bungaló, meg az étterem alatt az a pár szoba. A 90-es években a mai szobák voltak a masszázsszobák. Ehhez jött később az utca másik oldalán egy nagyobb terület: végül ott épült újjá a masszázsrészleg, az orvosi ház és kb. 20 chalet. Emellett később
odaépült a jógaház is, ami alatt egy könyvtár van. Alatta, mert itt minden dimbes-dombos és nagyon kevés az egyenes rész.
A minden reggel fogadó látvány.
Hangulatos fényviszonyok.
Hirdetés
Reggelre vissza térnek a halászok a csónakokkal. Sajnos mindenféle szemetet otthagyva a csónakok között.
Évekkel később az új rész utáni területet is megvette a tulajdonos család, és oda is felhúzott kb. 20 chalet-t, amihez idén jött még 3 új. Az újabb chalet-kben már mindenhol van klíma, a régebbiekben csak néhol, a bungalókban és a szobákban pedig nincs. A házakba idén tették be. Igazából szerintem nem is lenne rá szükség. Persze éjszaka sem nagyon megy 25 fok alá a hőmérséklet, és magas a páratartalom, de mindenhol vannak mennyezeti ventilátorok és azok elég erősek ahhoz, hogy kibírható legyen. A klíma kizárólag az Európai és Amerikai turisták miatt került ide, ők azok, akik nem bírják ki nélküle.
Az étteremhez vezető út.
A középső részen most épül egy ház a dolgozóknak. Sokan messziről járnak dolgozni, sokan közülük fiatal nők és valljuk be, a nők számára nem különösebben biztonságos az indiai utcákon sétálni este, munka után. Szóval épül nekik egy szállás. A resort része az említett masszázsrészleg is. Mára 18 masszázsszobájuk van: ebből 6 a férfiaké, 12 a nőké, mert átlagosan sokkal több a női vendég. Ami a vendégeket illeti, iszonyatosan vegyes a korosztály. Mondhatni, hogy 18-tól 90-ig kb. minden van. Idén elég sok a korombeli, 35-40 közötti réteg. Érdekes módon évről évre rengeteg az ismerős arc: szinte mindenki, aki 3-4 évvel ezelőtt szeptemberben volt ott, az most is szeptemberben ment.
A dimbes dombos terület miatt néhol csak az épületek tetejét lehet látni.
A parthoz közel a "Kerala ház".
A konyha bejárata. Bármikor be lehet menni. Ezzel is bebizonyítva, hogy ott bizony minden tiszta, ami ugye Indiára egyáltalán nem jellemző.
Amikor megérik piros lesz ez a fajta banán. Lényegesen édesebb mint a sárga.
Így igazából már az első este összejött egy 10+ fős társaság. Az egészben az a legjobb, hogy tényleg a világ minden tájáról jönnek emberek. Általában mindenki 2-3 vagy több nyelvet beszél, szóval valami közös nyelv biztosan akad. Én 3 nyelvet beszélek nagyon jól, 2-t közepesen, és még kettőt minimális szinten. A párom, mivel svájci, már "alapból" 4 nyelvet beszélne, de végül is 6-ot tud. Ritkán fordul elő, hogy ha megyünk valahova, ne tudnánk értekezni az adott nyelven… mondjuk a helyi nyelvet nem beszéljük.
Kilátás a "bícsre".
Készülődés a vacsorához.
Apropó, helyi nyelv: sokan hiszik azt, hogy létezik olyan, hogy „indiai nyelv”, pedig nem. Itt például malajálamul beszélnek, a szomszédos Tamil Naduban tamilul, a másik szomszédban, Karnatakában pedig kannadául. A hindi ezzel szemben főként Észak-India nyelve, Keralában gyakorlatilag nem használják és ez időnként politikai téma is. Indiában 22 hivatalosan elismert nyelv van (ez az alkotmány nyolcadik listája), a szövetségi szintű hivatalos nyelv a hindi és az angol, emellett viszont több mint 120 olyan nyelvet beszélnek, amelynek legalább tízezer beszélője van és több mint 1600 nyelvjárást tartanak számon.
Az orvosi ház.
Az orvosi ház fentről.
A jóga terem.
Két malajálam apróság, amit érdemes tudni: a nyelv neve palindrom, tehát visszafelé olvasva is ugyanaz. Ezenkívül a malajálam ábécé az egyik legnagyobb az indiai nyelvek között, több mint 50 alapkarakterrel, tehát ha valaki azt hiszi, hogy a magyar helyesírás bonyolult, az nézzen meg egy keralai utcanévtáblát.
Én az elmúlt években tanulgattam egy kicsit malajálamul, amikor itt voltam és az apróságok azért mennek: köszönni, megköszönni valamit, megkérdezni, hogy merre van valami és hasonlók.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
