A lodge
Az előző években sokat mentünk el a kezelések és az étkezések között erre-arra. Megnéztük a közeli várost, Trivandrumot, ahol például a régi maharadzsa-palota melletti templomban elképesztő mennyiségű arany van feldolgozva, de megnéztük a helyi piacot is, vagy épp tuk-tukkal róttuk a helyi utcákat.
Erről a templomról érdemes pár szót ejteni, mert ez az egyik legvadabb sztori egész Indiában. A Padmanábhaszvámi-templomról van szó, ami a Travancore-i uralkodóház magántemploma volt. 2011-ben bírósági utasításra kinyitották a pincéiben lévő, évszázadok óta lezárt kincseskamrákat és több tonna aranyat, drágaköveket, ékszereket találtak bennük. A becslések 20 milliárd dollár körül mozogtak, ami ha igaz, akkor ez a világ leggazdagabb temploma. A „B” jelű kamrát a mai napig nem nyitották ki: hivatalosan jogi és vallási okokból, nem hivatalosan azért, mert a helyi hiedelem szerint aki kinyitja, az bajt hoz mindenkire. Én persze nem hiszek ebben, de azért érdekes, hogy 15 év alatt senkinek nem akadt annyi bátorsága, hogy elfordítsa a kulcsot.
Hirdetés
Elmentünk Kanyakumariba is, ami a Föld egyik különleges pontja, mivel a napfelkeltét és a naplementét ugyanarról a helyről meg lehet nézni. Ez egyébként India legdélibb szárazföldi pontja, ahol az Arab-tenger, a Bengáli-öböl és az Indiai-óceán találkozik. A helyi extra: telihold idején, áprilisban ugyanabban a percben lehet látni, ahogy a nap lemegy és a hold felkel, a látóhatár két ellentétes oldalán. Ez már majdnem olyan jó, hogy elhiggyem, van valami a spirituális dologban. Majdnem.
Mind olyan hely, amit megéri megnézni legalább egyszer, ha az ember erre jár, de mi már kétszer megnéztük és pláne nekem, semmi kedvem nem volt a tömeghez. Mert az mindenhol van, a fehér emberrel pedig aztán mindenki fotózkodni akar.
Ahova viszont harmadszor is elmentünk, az a „Lodge”. A resorthoz tartozik, bár 90 km-re van tőle: egy mini resort a semmi közepén, a dzsungelben.
Mesés kulisszába épült a hely.
A háttérben lévő "könyvtár" mögött van a folyó, ahová az elefántok járnak fürödni.
Tökéletes nyugalomból várhatod, amíg a hátad mögött lévő dzsungelből jön egy tirgis 
Maximum 12 fő részére, inkább olyanoknak, akik kiégtek vagy komoly betegséggel küzdenek és mentális megnyugvásra van szükségük. A hely eszméletlen szép és nyugis. Ha én még egyszer ájurvéda miatt Indiába utazom, akkor már most megmondtam a páromnak: oda megyünk. Tényleg bámulatos a hely és annyira a dzsungelben van, hogy a resort mellett (kb. 50 méterre) járnak az elefántok délelőtt fürödni a folyóban. Sajnos élőben nem volt rá szerencsém, de mivel időközben megismertük a tulajt, ő szokott néha videókat küldeni. A resortot saját felelősségre viszont nem érdemes elhagyni, mert a közeli hegyekből lejárogatnak a tigrisek és a leopárdok. Sőt, az utóbbi években nőtt a populáció, így egyre sűrűbben látni őket. Ez örvendetes hír, hiszen 10 évvel ezelőtt a dél-indiai tigris a kihalás szélén állt. Számokban: India 2006-ban 1411 tigrist számolt össze, ami akkor egy elég sokkoló mélypont volt. A 2022-es felmérés már 3682-t mutatott, vagyis a vadon élő tigrisek nagyjából 75%-a ma Indiában él. Keralában a Periyar és a Parambikulam rezervátum a két nagy központ. Emellett az elefántpopuláció is növekedett, ami szintén jó hír, az ázsiai elefántok mintegy 60%-a is Indiában él, nagyjából 27-30 ezer példány.
Egy kevésbé veszélyes élőlény.
A dzsungelben viszont nem is annyira ezen állatok, hanem inkább a kobrák miatt nem ajánlatos sétálni. A part menti dzsungelekben a sasok és más madarak általában megeszik a kígyókat, mielőtt megnőnének. Fent a hegyi dzsungelekben viszont nem és rengeteg van belőlük.
Itt van egy statisztika, ami minden indiai dzsungeltúra előtt eszembe jut: Indiában évente nagyjából 58 000 ember hal meg kígyómarásban, ez a világ összes kígyómarásos halálesetének nagyjából a fele. A felelős nem is a királykobra, hanem az úgynevezett „nagy négyes”: a pápaszemes kobra, a közönséges krait, a Russell-vipera és a homoki vipera. Mind a négy szívesen tartózkodik ott, ahol emberek vannak, mert ott vannak patkányok is. Szóval amikor azt mondják, hogy ne menj be egyedül a bozótba, azt nem a drámai hatás kedvéért mondják.
Mellesleg a Lodge-tól kb. 10 km-re van egy saját olajfőzdéje is a tulaj családnak.
Ramish bácsi, közel 15 éve főzi az olajat.
Fával tüzelnek a bogrács alá, mert az van elég az erdőben. Egyébként évente kb. 1000 fát ültet a család, hogy amit a természettől elvesznek, vissza is adják.
Heti 4000 liter olajat termelnek. Minden alapanyag, ami a masszázsokhoz használt olajakban benne van, saját termék. A Lodge egy 12 km²-es területen fekszik, tele gyógynövényekkel, zöldségekkel és gyümölcsökkel, valamint tehenekkel a tej miatt. Mindent maguk termelnek meg és semmilyen káros anyaggal nem locsolják vagy permetezik a növényzetet. Mondjuk a klíma tökéletes, tehát nem is nagyon kell boost a növényeknek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
