A hadveres témájú honlapok fórumait böngészve úgy vettem észre, hogy monitor tesztből sosem elég. Tesztet nem igérhetek, ugyanis sajnos sem műszeres színkalibrációra és mérésre, sem pedig közvetlen összehasonlításra nincs lehetőségem. Amit tehetek, hogy egy sokféle paneltípust és kijelzőt ismerő felhasználó szemével szubjektíven megítélem, milyen is jelen cikkünk tárgya, az LG L245WP-BN.

Azért, hogy körül-belül elhelyezhető legyen a véleményem, elárulom, hogy korábban egy Fujitsu-Siemens P19-2 TFT monitor birtokosa voltam, amit az Internet-szerte róla fellelhető vélemények a legjobbak közé sorolnak. Természetesen sok más monitort is használtam már, munkahelyen is TFT-n dolgozom, tehát azért, ha nem is közvetlenül, de össze tudom vetni még néhány másik kijelzővel az LG produktumát.

Lássuk a papírformát

Panel típus: P-MVA
Méret: 24"
Oldalarány: 16:10
Látószög: 178 / 178 vízszintes és függőleges (10:1 kontraszt)
Natív felbontás: 1920 x 1200 pixel
Vízszintes frekvencia: 30 ~ 83 kHz
Függőleges frekvencia: 56 ~ 75 Hz
Válszidő: 8ms (g2g)
Kontraszt arány: 1000:1 (valós)
Fényerő: 500 cd/m2
Bemenetek: D-Sub; HDMI; USB 2.0 hub; Komponens; Audio jack
Rögzíthetőség: VESA 100x100
Tanusítványok: TCO03; UL(cUL); TUV-GS; SEMKO; FCC-B, CE; EPA
Méret: 560 x 270.2 X 444.5 (szélesség x mélység x magasság [mm])
Tömeg: 9.6 kg
Tartószerkezet: dönthető, forgatható, állítható magasság, pivot
Energiafelhasználás: 80W
Egyéb: PIP; HDCP; Auto Resolution

A doboz tartalma

Mivel pár hete már használom a monitort, nem szolgálhatok kicsomagolás közben készült fényképekkel, de azért vegyük át, hogy mi található a dobozban:

- Egy kellemesen nagy méretű kijelző
- Egy külön talp, amit nekünk kell összeilleszteni a kijelzőn található csonkkal
- Egy D-SUB (analóg) és egy DVI-HDMI (digitális) kábel
- Egy finom anyagú törlőkendő
- Néhány papírdarab (garanciapapír, kis útmutató)
- Egy USB kábel a monitorban található USB hub-hoz

Külsőségek

A karcolásra érzékeny talpat egy fólia is védi, összeszerelés után ezt célszerű is levenni. A "zongoralakkos" felület egyébként imádja a port, úgyhogy igényesség ide, igényesség oda, szerintem rosszabb, mint jó. A tartószerkezet masszív, simán elbírja a képernyő forgatását, döntögetését, nem kell félni, hogy összetörik a súly alatt. Nekem sokkal jobban tetszett a P19-2 "dual-hinge" megoldása, ami nem csak kecsesebb látványt nyújt, de a képernyő pozícionálásában is sokkal nagyobb teret ad, mint ez. Engem kifejezetten zavar az LG megoldásában, hogy nem tudom teljesen alulra leengedni, legalább 85 mm-rel az asztal fölött lebeg a képernyő, ami gondot okozhat olyan asztalokon, ahol a monitor helyét megemelték (ezt egyébként a mai napig nem értem, hogy miért divat egy ideje az asztalokon a monitor helyét megemelni, ergonómiailag kifejezetten káros, ha olyan magasra kerül a kép). Szerencsére az én asztalomon van még hely az emelvény elé helyezni a monitort, így megoldottam. A képernyőt portré módba is tekerhetjük, azonban ilyenkor legyünk óvatosak, a talpazathoz érhet a sarka.

A monitorhoz mellékelt kábel DVI jelforrást fogad és HDMI formában adja át a monitornak, vagyis semmiféle átalakítóra nincs szükség egy ma kapható videokártya használatakor.

A teljes felszerelés feketében pompázik (a képernyő matt fekete), s kellemesen vékony káva is. Összességében elmondható, hogy jó a kijelzőre nézni, de mindenféle hűhától mentes elményt okoz a látvány. Talán így is van ez jól. A bal alsó sarokban találhatóak a kezelőszervek, melyeknek csak a felirata látható a káván, a gombok alul helyezkednek el. Ez jó is meg nem is. A megjelenésre jótékony hatással van, kevésbé "rondít" bele a letisztult homlokzatba, ugyanakkor mivel viszonylag mélyre helyezték el, nem tökéletesen szemből gyakorlást igényel, hogy mindig a megfelelő gombot találja el az ember. A bekapcsoló gomb és az üzemmódot jelző led a jobb alsó sarokban található. A szokatlan, ugyanakkor szexi háromszög alakú fény bekapcsolt állapotban kéken világít, készenléti módban (amikor nem kap videojelet) narancssárgán, kikapcsolt helyzetben pedig setét. Nagyon kellemes figyelmesség a gyártó részéről, hogy a képernyő menüjéből kikapcsolható a fénye, s ekkor nem zavar minket mondjuk egy filmen való izgulás közben.

OSD

A menüben minden szükséges elem megtalálható, ami elvárható egy mai monitortól, sőt, komponens bemenetei révén értelmet kapott a Picture-in-Picture funkció is. Kis fekete ablakban megjeleníthetjük a komponensre kötött eszköz képét is, amíg a számítógép képét látjuk nagyban, azonban ez a monitor a Picture-by-Picture elrendezésre is képes (amikor a két bemeneten kapott kép egymás mellett jelenik meg), így a gyorsmenüből a PiP gombot nyomogatva váltogathatunk a kikapcsolt, a PiP és a PbP állapotok között.

A gyorsmenüböl változtathatjuk még a kontraszt és fényerő értékeit is, de itt fontos leszögezni valamit. Eddigi tapasztalataimmal ellentétben ennek a monitornak az OSD-jében nem lehet se kontrasztot, se fényerőt állítani, ha egy előre definiált színprofilt alkalmazunk, csupán az sRGB színprofil esetén válik elérhetővé a fényerő. Vagyis kénytelenek vagyunk a "user" profilt használni, ha a kijelző fényerejét vagy kontrasztjának értékét szeretnénk módosítani. Ez engem önmagában is zavart, de csak azzal együtt kellemetlen igazán, hogy a kijelző alapbeállítás szerint torzítja a színeket. Ez konkrétan abban nyilvánul meg, hogy a nagyon világos, fehérhez egészen közeli színeket egyszerűen homogén fehérként jeleníti meg. Szerencsére teljesen kiköszörülhető ez a csorba "user" színprofil választásakor és 60-65 körüli fényértéknél 95-ös kontraszt mellett visszakapjuk az eredetileg is áhított teljes színtartományt. Valódi gondot tehát nem okoz, ha kis türelemmel beállítunk mindent. Ennek pontos belövéséhez (kalibrációs eszköz hiányában) gradiensek megjelenítését javaslom.

Panel típusok

Azok számára, akik nem annyira ismerik a különböző paneltípusok paramétereit, egy gyors összegzéssel előzném meg a kép jellemzését. Ahogy a fenti listában látható, a monitort P-MVA panellal szerelik (M240UW01 V0), amelyet az AU Optronics gyárt. Ő egyike a nagy panelgyártóknak. Fontos tudni, hogy egy kijelző képi jellemzői alapvetően a belé szerelt panel típusától függ és csak másodsorban múlik magán a monitorgyártón. Nézzük, mit is jelent, ha egy monitort egyik, vagy másik panellal szerelik:

TN-Film panel (Twisted Nematic + Film)

Látószögét vízszintesen és függőlegesen is 160 fok körül határozzák meg, ami nagy vonalakban annyit jelent, hogy a színek 160 fokos látószögig elfogadhatóak (10:1-es kontrasztarány megtartásával), de néhány szemtelenebb forgalmazó és/vagy gyártó megadhat 170 fokos értéket is, erre figyeljünk oda, mert ez az érték már maximum 5:1-es kontrasztarány megtartása mellett igaz! A panel kedvező tulajdonságai közé tartozik ugyanakkor a rendkívül jó válaszidő, vagyis a mozgó elemek a képernyőn kevéssé mosódnak el és gyorsabban is reagál a változásokra, mint az egyéb panelek. Nem ritka ma már a 2 ms-os érték sem. Színmélységére 16.2 milló árnyalatot szoktak megadni, de tudni kell, hogy ez is csak különböző (e cikk keretein belül nem részletezett) trükkökkel elért érték. Emiatt színhűsége is elmarad más panelekétől. Minden rossz tulajdonságát ellensúlyozhatja, hogy jóval olcsóbb a többi megoldásnál. Elsősorban játékokra és színhűséget nem igénylő irodai munkára ajánlott ilyen panellal rendelkező kijelző vásárlása.

MVA, PVA (Multi-Domain Vertical Alignment, Patterned vertical Alignment)
E két technológia nagyon jó betekintési szögeket kölcsönöz a paneleknek és ráadásul 16.7 millió szín visszaadására képesek. Ugyanakkor többe kerül az előállításuk, így a velük készült termékek is drágábbak és válaszidejük is jóval magasabb. Sőt, olyan mértékben késik a kijelzők reakciója a mozgó képi anyag megjelenítésével, hogy trükkök nélkül nem is igazán lennének alkalmasak olyan területekre, mint a számítógépes játékok, vagy bizonyos multimédiás alkalmazások. A különböző panelgyártók ezért egy olyan elektronikát alkalmaznak, ami kompenzálja a technológia ilyetén hátrányát. A Samsung S-PVA-nak, az AU Optronics P-MVA-nak, a CMO pedig S-MVA-nak keresztelte a felgyorsított, RTC (Response Time Compensation) elektronikával felvértezett paneleket. Az ilyen monitorok vethetők be a legtöbb területen.

IPS (In Plane Switching)

Elősorban az LG-Philips gyártósorairól gördül le ilyen. A legjobb képi tulajdonságokkal rendelkezik, melyet az xVA panelekhez hasonlóan S-IPS néven továbbfejlesztett újabb generáció vitt tökélyre. Sebessége és nagyszerű színhűsége miatt elsősorban ezt használják professzionális termékekben, mely piacra ára is tereli: igen drága. Árulkodó jele, hogy egészen alacsony látószögből a kijelző legsötétebb részletei, fekete pixelei az xVA paneleken látható enyhe fakulással szemben itt kissebb lila tónust produkálnak.

Persze különböző működésük következtében sok egyéb tünetben is tetten érhetőek lehetnek a panelek. Arra érdemes odafigyelni egy monitor vásárlásakor, hogy a gyártók sajnos előszeretettel cserélik ki egy termékük paneljét másik típusra a kezdeti darabokhoz képest és ez nem ritkán kedvezőtlen irányba változtatja a kijelző minőségét meghatározó paramétereit. Ráadásul a legtöbbször teszik mindezt úgy, hogy a specifikációban nem tüntetik fel a változást, nem korrigálják az értékeket.

Képminőség

Kezdjük a feketével. S-PVA-val szerelt P19-2-es monitoromhoz viszonyítva enyhén világosabb a feketéje. A TN-Filmes paneleken bőven túlmutat a minősége, de úgy érzem, hogy a Samsung az S-PVA-val jobban megoldotta ezt a kérdést. Van azonban egy apróság, amiről eddig sehol nem olvastam, de szerintem megérdemel pár sornyi megjegyzést. A Samsung PVA paneljeinek van egy érdekes feketéje: konkrétan szemből tökéletes, de nagyon kis szögváltásra hirtelen kivilágosodik egy kicsit és néhány a feketébe veszett sötét részlet is előtűnik sokszor, ha kisebb szögből nézzük a képernyőt. Ez ráadásul nem csak monitoron, hanem TV-n is tapasztalható jelenség. Tessék pl. egy LE-27T51-es televízió képét megnézni. Annak 27 collos, 1366x768-as felbontású képernyőjének vajmi kevés köze lehet a Fujitsu-Siemens P19-2-es kijelzőjéhez, mégis mindegyiken megfigyelhető a jelenség. Pusztán a PVA-nak megfelelő kristály-elrendezés lehet azonos. Nem nagy a jelentősége, de talán nem rossz tudni, hogy az LG 24 collosának nincs ilyen furcsasága.

A képernyő homogenitását a következő két kép minősítheti. Figyelem, a képek hosszú záridővel készültek a szemléltetés kedvéért, szabad szemmel nem érzékelhető ilyen mértékű fénybeszűrődés a háttérvilágításból!

/expozíció: Sony DSC F717, 1/3, f2.3/


/expozíció: Sony DSC F717, 1/30, f2.1/

Viszonylag homogén intenzitásúnak minősíthetjük a látottakat más monitorok képével összevetve, amit alá is támaszt a saját szemem. Nagyon szép eredmény.

A jelbemenetek közül kizárólag a D-SUB és HDMI vizsgálatára volt lehetőségem. A monitorhoz mellékelt kábelek tökéletes képet továbbítanak a kijelzőhöz mind a két bemeneten. Furcsamód az analóg jelre nem alkalmaz semmilyen árnyaló eljárást abban az esetben, ha a képernyő natív felbontásától (1920x1200) eltérő méretű képet jelenítünk meg, egyszerűen szögletesen felnagyítva jeleníti meg azt. Frissítés: közben rájöttem, hogy ezt csak egy integrált ATI videovezérlővel megáldott Asus notebookkal csinálja, a feltüntetett konfigurációval HDMI és D-SUB esetén ugyanúgy viselkedik. A HDMI bemenetre érkező jelet viszont szépen felskálázva, az élek enyhe "elkenésével" jeleníti meg. Ezt legegyszerűbben a operációs rendszer betöltő képernyőjén lehet megvizsgálni. Játék közben egyébként kifejezetten kellemes a kép alacsonyabb felbontáson is, a P19-2-es monitoron látottnál jobbnak tartom az L245WP-BN átméretezet képét.

A képernyőfelbontások váltásával igen nehezen birkózik meg az LG elektronikája: van, hogy 3-4 másodpercig tart neki feleszmélni. Ez analógon picivel gyorsabban megtörténik, talán pont az újraméretező elektronika különböző viselkedésének következtében.

A különböző látószögekkel járó színtorzulásokkal kapcsolatban beszéljenek a képek:

/expozíció: Sony DSC F717, 1/40, f3.2; referencia kép: letöltés/

A monitorról az a hír járja, hogy a legjobbak közé tartozik az input lag-ja, vagyis nagyon gyorsan feldolgozza a bejövő jelet és megjeleníti a képernyőn. Sajnos ahhoz, hogy erről meggyőzödhessem, szükségem lenne egy hagyományos (vagy inkább elavult?) katódsugárcsöves monitorra az összehasonlítás végett, ennek híjján azt hiszünk, amit akarunk. Azonban a válaszidejét megnézhetjük, ha a lehető legrövidebb záridővel lefotózzuk néhányszor a monitor képét. A legjobban és legrosszabban sikerült képek megtekintése támpontot adhat, ha nem is tökéletes a vizsgálatra. A gyártó állítása szerint 8 ms-os a kijelző. Hát nézzük, mit jelent ez a képernyőn, fényképezzük le a PixPerAn program száguldó kocsikáját.

/expozíció: Sony DSC F717, 1/320, f2.2/

Itt az elkészült 40 képből a legjobban és a legrosszabbul sikerült szituációt láthatjuk.

Bevetésen

Pár hete már kezeim közt teljesít szolgálatot ez a monitor, gyakorlati tapasztalatot már szerezhettem bőven, így lehetőségem adódik, hogy ne csupán egy-egy röpke perc élményét fogalmazzam meg. A kijelző alatt az alábbi konfiguráció dolgozik:

- Alaplap: Gigabyte X38-DQ6
- Videovezérlő: Gigabyte Geforce 8800 GTS 512
- Processzor: Intel Core 2 Duo E8400 @ 3.0 GHz
- CPU hűtő: Asus Silent Knight II
- Memória: 2 x 2 GB GEiL Black Dragon DDR2-800 (4-4-4-12)
- Ház: Cooler Master CM 690-KWN1
- Tápegység: Cooler Master Real Power M620

Filmek

Az LCD TV-k kifejezetten filmnézésre kihegyezett látványvilágát nem éri utol (ezt úgy általában a monitorokra is lehet érteni), de ahol nincs ilyen TV, több, mint elég az LG monitora is. Megnéztem jópár HD videót, sima DVD-t és AVI filmet, s párom a legjobb referencia rá, hogy szereti ezen nézni a filmeket. Hogy kockanyelven is írjak pár gondolatot, nagyon szép homogén képet mutat, s méretéhez képest nagynak mondható felbontása (vagyis az ebből következő kis pixel-méret) segít leplezni a filmek részlethibáit, persze csodák nincsenek. Fényereje bőven elegendő, a sötét részletek is nagyszerűen láthatóak (már amennyire egy sötét részlet látható, ugyebár). Talán egy kicsit alulszaturált a kép, de az NVIDIA törekvését látva ezen sem kell sokat aggódnunk: a kék és zöld színeket, illetve a bőr tónusát dinamikusan kiemeli a legújabb ForceWare. De korrigálhatjuk a meghajtóprogramban manuálisan is a videó képét.

Játékok

Szupergyors a kijelző. Csinálhatok ezer fotót, úgyis az a tuti, ha megnézi az ember vásárlás előtt, de ha azt mondom gyors, akkor arra gondolok, hogy a Counter-Strike: Source precíz irányítása és pörgő játékmenete által megkívánt sebességet simán tudja hozni. Mi több, a sötét helyszíneken jellemző RTC hibákat sem lehet annyira észrevenni, mint az egyébként kiváló P19-2-es monitoron. A Dell 2407WFP-HC monitor például hírhedt arról, hogy ez a jelenség túlságosan feltűnő rajta. Másik kedvencem, a Flatout 2 már az autóversenyzős játékok sorát gyarapítja, s mondanom sem kell, egy csé után meglepne, ha látványvilága gondot okozna a monitornak. Nagyon szép színek, villámgyors képváltások. A Crysisnak nincs elég jó gép, így azt alacsonyabb felbontásban, 1440x900-ban futtattam. Erősen egyéni ízlés kérdése, hogy ilyenkor kinek mennyire tetszik a kép, de megítélésem szerint a monitor tökéletesen teljesíti a feladatát. Azért super-sampling minőségű anti-alias-t ne várjunk tőle.

Alkalmazások

Néhány programmal is megvizsgáltam, fotosopoztam, böngésztem, cikket írtam :), programoztam vele, nagyon szépen olvashatók a betűk, a színekkel sem kerültem összetűzésbe és a gördülő weboldalak helyett sem elkent maszatot láttam. De ami a leglényegesebb, hogy az 1920x1200-as felbontás hihetetlen nagy helyet biztosít, amit grafikus programmal vagy modern fejlesztőeszközzel simán ki is aknázhatunk. Ma már a böngészőkhoz is annyi kiegészítés beszerezhető, hogy pillanatok alatt kitölthetjük hasznos eszközökkel az oldalt megmaradt üres felületet.

Összegzés

Jó, nem jó? Vegyem, ne vegyem? Személyesen nem ismerem az alternatívákat, annyi azonban biztos, hogy ez az egyik, ha nem a legkedvezőbb xVA paneles 24 collos monitor a magyar piacon. A fentiekben megpróbáltam visszaemlékezni minden bosszantó és kevésbé bosszantó hibájára (talán ez a színprofil dolog zavarta meg leginkább a lelki nyugalmam), illetve a szép dolgokra, s ezzel igyekeztem megkönnyíteni a leendő vásárlók döntését. Egyet tudok: munkán kívül játszani is szeretek, és tökéletesen bevált nekem minden fronton és cseppet sem jár azon az agyam, hogy mely másik kijelzővel járhattam volna jobban.