Hirdetés

2019. október 23., szerda

Gyorskeresés

22" Lenovo L220X TFT - a kakukktojás

  • (f)
  • (p)
Írta: |

"Legyen olcsó, de ne a minőségen spóroljanak!" - hangzott el egy ismerősöm igénye monitorvásárlási szándékát...

[ ÚJ TESZT ]

"Legyen olcsó, de ne a minőségen spóroljanak!" - hangzott el egy ismerősöm igénye monitorvásárlási szándékát jelezvén. Tudjuk, hogy a számítógépünk e nélkülözhetetlen kellékének minősége alapvetően a benne található panel típusán múlik. Ha ezt tudjuk, akkor talán azzal is tisztában vagyunk, hogy az MVA, PVA és IPS változatok között kell kutatnunk, ha a TN+Film-es minőség fölé lőttük be a határvonalat.

Ha olcsót szeretnénk, akkor a 24"-os kategóriát nem nekünk találták ki, hiszen 150 ezer forint alatt nem igen találunk megfelelő terméket. Ha pedig minőséget, akkor meg a 22"-os mezőny nem áll rendelkezésünkre, hiszen itt szinte kizárólag TN+Film-es példányokat lelhetünk fel. Mit tegyünk, legfeljebb 20"-osat választhatunk? Nem feltétlen! Szerencsére ott van az a bizonyos "szinte" a 22-eseknél, ugyanis kisebb kutakodásom közben feltűnt nekem az egyik külföldi panelkereső oldal listájában egy olyan 22 collos kijelző, amiben -- állításuk szerint -- S-PVA panel található: ő, a Lenovo ThinkVision L220X. Utólag észrevettem, hogy idehaza a ProHardver is beharangozta eljövetelét. Hát eljött!


/Lenovo ThinkVision L220X/

Számos pletyka, vagy ha jobban tetszik, legenda született a monitorral kapcsolatban, amelyre sajnos erősen rá is szolgálnak a gyártók, így egyúttal ezek jó részét is el kívánom oszlatni az alábbiakban. Mivel rengeteg dolgot vizsgálok meg, e cikk várhatóan elég hosszúra fog nyúlni, ezért megpróbálom tömören, mindjárt itt az elején tisztába tenni a kérdéses dolgokat:

Frissítés - 2008. 08. 25.

A korábbi panel-kérdés homálya eloszlott: KIZÁRÓLAG S-PVA PANEL található a monitorban. A fórumozók tapasztalataiból egyértelművé vált, hogy nem létezik TN+Film technológiájú L220X, tehát legyen szó akár T33HNEU vagy T33HBEU címkézésű darabról, mindenképpen a sokkal szebb képet ígérő S-PVA paneles típushoz fogunk jutni. Így ma már az alábbi 3 kérdés városi legenda csupán, de a korrektség kedvéért benne hagyom a cikkben.

Hirdetés

Milyen panel lapul az L220X-ben?

Ezt a kijelzőt kétféle panellal szerelik: TN+Film és S-PVA. Mindegyiknek L220X a típusa, de a Product Number (PN) elárulja nekünk, hogy melyikről is van szó: míg az előbbi T33HNEU ez utóbbi a T33HBEU azonosítót kapta. Az adatlapjukon nem sok különbséget fedezhetünk fel, s egyetlen olyan paramétert sem határoztak meg, amiből egyértelműen kiderülne, mi is a valódi különbség. Sajnos a gyári specifikációk LCD monitorok esetében sosem számítottak megbízhatónak, s ennek megfelelően még olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy valójában csak egyfajta kijelzőt gyártanak a Lenovo kínai gyártósorai, mégpedig az S-PVA paneleset. Ezt sajnos sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

Pletyka: "Magyarországon csak a TN+Film-es változat kapható."

Ennek az alaptalan állításnak legegyértelműbb cáfolata büszkén feszít az íróasztalomon. Egy T33HBEU jelzésű példányhoz van szerencsém, amihez az eBolt virtuális polcain keresztül vezetett az út.

Pletyka: "Ha kapható is, a külföldi árakból kiindulva biztos, hogy kb. egy VA panellal ellátott 24"-os monitor árát kell érte kifizetni."

Szerencsére ez a tétel is megbukott: igen, valóban csupán bruttó 93 ezer forintba kerül a Lenovo terméke. Hamarosan kiderül, hogy a minőség megszenvedi-e ezt a paramétereihez képest szerény árat, vagy pont annyira kimagaslóan jó vétel, amilyennek elsőre tűnik.

Pletyka: "Néhány monitor képe villog, azt nem szabad megvenni!"

Több emberrel is találkoztam a fórumokban, akik néhány YouTube-os videó alapján azt szűrték le, hogy villog a képe az adott monitornak, ezért azt a konkrét típust kerüli. Nos, nem villog. Egyik sem. Legalábbis semmilyen látható nyoma nincs. Az LCD monitorok háttérvilágítását biztosító fénycsövek nagy frekvencián villognak, tehát olyan értelemben helyes a megállapítás, hogy van villogás, olyan értelemben viszont nem, hogy ez látszana. A videó felvételeken azért látszik mégis, mert a kamera zárideje különböző képkockákban interferál a képernyő frekvenciájával és ennek eredményeképpen rögzül a felvételen a hol sötétebb, hol világosabb kép. Igaz, hogy van különbség a monitorok között e tekintetben, de legalább 100 Hz-et ígyis-úgyis kapunk, úgyhogy szeretnék bíztatni mindenkit, hogy ha kinézett egy monitort magának és csak emiatt bizonytalan, akkor ne legyen, bátran vegye meg!

A papírforma

Panel típus: S-PVA
Méret: 22"
Oldalarány: 16:10
Látószög: 178 / 178 vízszintes és függőleges (10:1 kontraszt)
Natív felbontás: 1920 x 1200 pixel
Válszidő: 6ms (g2g)
Kontraszt arány: 1000:1 (valós)
Fényerő: 300 cd/m2
Bemenetek: D-Sub; DVI; USB 2.0 hub
Rögzíthetőség: VESA 100x100
Méret: 510 x 274 X 377 (szélesség x mélység x magasság [mm])
Tömeg: 8 kg
Tartószerkezet: dönthető, forgatható, állítható magasság, pivot
Energiafelhasználás: 90 W
Egyéb: HDCP, 92% color gamut
Pixelméret: 0.24 mm
Tanusítványok: BSMI, Energy Star, CSA, CE, CCC, PC Green Label, NOM, NEMKO, MPR-II, MPR-III, MIC, KVALITET, JEITA, ISO/DIS 13406 Part 2, IEC-950 CB Report, GS, GOST, Green Mark, FCC Class B, EPEAT Gold, VCCI Class B, USB IF, UL, TUV-S Argentina, TUV, TCO 03, SASO, SABS, RoHS, PSB

Kicsomagolás, összeszerelés

Egy meglehetősen nagy méretű dobozt képzeljünk el, olyan 24 collos kijelzőhöz méltót. Azért van ekkorára szüksége, mert a talpával egybeszerelve szállítják, nem nekünk kell összeillesztenünk a darabokat. A dobozra ragasztott matricák egyike máris előre súgta nekünk, hogy a jobb hírű T33HBEU változat pihen odabenn.



/A doboz és az árulkodó cimkék/

Kibontva egy szolid eleganciával megformált matt fekete (business black) szerkezet bukkant elő. A káva és a talp is egyaránt ezt a matt burkolatot kapta, sehol egy lakkozott felület, ami ujjlenyomat és progyűjtésre egyaránt alkalmas lenne. A különbségek ellenére is kijelenthetjük, hogy az LG monitorom és a Lenovo termékének stílusa ugyanazt az irányvonalat képviseli.

A doboz tartalmaz minden kelléket, ami az üzembehelyezéshez szükséges:
- egy 3 méteres analóg jelkábel (D-SUB)
- egy 3 méteres USB hub kábel
- egy szintén 3 méteres tápkábel
- egy kábel-összefogó műanyag spirál
- egy talp-rögzítő pöcök a szállítás biztonságát növelendő
- egy többnyelvű garanciafüzet
- egy telepítő CD
- és végül összeszerelési útmutató gyanánt egy 15 kockás képregény-plakát



/A doboz tartalma/

A telepítő lemezre külön felhívnám a figyelmet, ugyanis nem csak a minimálisan elvárható meghajtóprogram került fel rá Window XP és Vista operációs rendszerekhez, hanem egy kellemes terjedelmű összeszerelési és használati útmutató is többek közt magyar nyelven.

Sőt, igazi meglepetés volt számomra az EnTech softOSM (OnScreen Manager) nevű alkalmazásával összefutnom. Ez a kis programocska képes a jelkábelen keresztül vezérelni a monitor különböző paramétereit. Amitől nagyszerű ez a program, hogy nem a meghajtóprogram színképzését és egyéb opcióit állítgatva módosítja megjelenített képet, ami esetleg finomhangolásra szorulna a kijelző OSD menüjén keresztül, hanem valóban a monitor elektronikáját vezérli. Például egy színprofil beállítása nem is lehetne gördülékenyebb másképp, mint a program csúszkáinak tologatásával.



/OSD-t helyettesítő szoftver/

Mindennek tetejébe különböző néven elmenthetjük a beállításokat, s azokat akár egy billentyű-kombinációhoz rendelve váltogathatjuk. Például egy Játékok/Filmek/Windows trió elmentve nagyon jó szolgálatot tehet. Sajnos amikor az LG-t választottam ki beállítandó képernyőként, akkor a szoftver letiltotta az összes opciót, csak az információkat árulta el róla (gyártási adatok, üzemidő, ilyesmik).

Ergonómia

Térjünk még vissza a kicsomagolás és összeállítás utolsó pillanataira! A digitális jelkábel (DVI) azért nem látható a kellékeket ábrázoló képen, mert azt már gyárilag rádugták a kijelzőre. Leszedhető róla, nincs gyárilag ráforrasztva, csak megspóroltak nekünk egy kis munkát. Illetve nem is kicsit: a kábelek elvezetését biztosító burkolat bizony nagyon makacs fajta. Telefonon kértem a monitor tulajdonosának engedélyét az eltávolításához szükséges erő kifejtéséhez.



/Kábel-elvezető csatorna/

A monitor dönthető, fordítható, billenthető, emelhető. Jól idomíthatjuk környezetéhez, bármilyen pozitúrát kialakíthatunk vele.

Az egyetlen rossz pont talán az, hogy mélységre nem kisebb, mint a 24-es LG-m, tehát keskenyebb íróasztal esetén a képe viszonylag közel kerül az arcunkhoz. Apró betűit és valamivel kisebb képátlóját figyelembevéve ez talán nem is akkora tragédia.



/Hasonló mélységű a két monitor - alul az L220X felül az L245WP-BN/

A magassága hatalmas tartományban állítható és külön örömömre szolgált, hogy majdnem teljesen alulra, a talpához egész közel leereszthető.

Forgatni viszonylag nehéz, amit valószínüleg a beállító gombok magyaráznak, ugyanis azok benyomásához viszonylag határozott erőre van szükség. A gombok az L245WP-n találhatókkal ellentétben itt még sötétben is viszonylag használhatóak maradnak, íves formájuknak hála elég jól el lehet találni őket. A bekapcsolt állapotot jelző led zölden, halványan világít. Egyáltalán nem zavaró sötétben sem.



/Hullámos ívű kezelőszervek/

A hátsó panelen megtaláljuk a tápcsatlakozót, a DVI bemenetet, a D-Sub analóg jelbemenetet és a két USB kimenet mellett az USB hub bemenetét.



/Csatlakozási lehetőségek/

Képernyőmenü (OSD)

Egy meglehetősen egyszerű megjelenésű, piktogrammokkal tarkított menürendszert kapunk. Minden szükséges alapfunkciót ellát, melyek sora gyarapodik analóg (D-SUB) jelbemenet használatakor, ugyanakkor nem kapunk Picture-in-Picture beállítási lehetőséget és a sokak által igényelt 1:1-es pixel-arány beállítását sem oldhatjuk meg innen.



/Egyszerű képernyőmenü/

A PiP hiánya érthető, a monitor se komponens, se s-video videóbemenettel nem rendelkezik. Egy asztali DVD-lejátszó rákötésekor az 1:1-es megjelenítési mód hiánya viszont már fájhat. Ha valaki csak a számítógépét köti rá, akkor nincs gond, a különböző felbontások megjelenítésének módját van lehetőségünk a videokártyánk meghajtóprogramjában is szabályozni.



/Képátméretezési lehetőségek nem natív felbontások esetére/

Képminőség

Mindjárt itt, a képminőség firtatása az előtt szeretnék egy várható félreértést megelőzni: az alábbiakban rémesen szőrszálhasogató módon minden megfigyelhető jelenséget betűkbe vetek, legyen az zavaró, vagy sem, ezért szeretném, ha senki sem tulajdonítana túlzott jelentőséget nekik. Csak azért írok le mindent, hogy ezáltal is segíthessek a monitorok tulajdonságainak megismerésében, s hacsak külön nem nyomatékosítom egy jelenség fontosságát, akkor az vélhetően a legtöbbünknek sem lesz kardinális. Ez a kijelző, mint ahogy erről már volt szó, PVA paneles, össze sem hasonlítható egy TN+Filmes termékkel, de még a korábbi generációjú VA panalek látványán is túltesz, tehát őszinte tisztelettel arra kérnék mindenkit, hogy a továbbiakban kitárgyalt jelenségeket próbálja értelmezni a megfelelő súllyal.



/Lenovo L220X és LG L245WP-BN a mérkőzés előtt/

A véleményem kialakításában nagy segítségemre volt a nemrég vásárolt saját monitorom, egy LG Flatron L245WP-BN. A legtöbb esetben azzal vetem össze a Lenovo paramétereit, így alapozásnak érdemes legalább átfutni az LG-ről készült bemutatót. A kijelzők több órája működtek már, mire a konkrét vizsgálatokat végeztem, volt idejük alaposan bemelegendi.

Színek

Miután elhelyeztem az újoncot az LG mellé, túlságosan is jól hangzó ára miatt félve, egészséges szintű gyanakvással kapcsoltam be. Még csak az alap Vista asztal volt látható zöldeskék gradienseivel, de nem akartam elhinni, amit látok: meglepően élénk, tiszta színek néztek velem farkasszemet. A bekapcsolást követő pillanatban azonnal elillant annak legkisebb valószínűsége is, hogy TN panel lenne az L220-asban.

Aztán pár óra múlva elmerültem a színek tengerében és jobban szemügyre véve alaposan túltengett a pirosban. A softOSM segítségével addig állítgattam az RGB összetevőket, amíg szemre a lehető legtermészetesebb érzést nem váltotta ki belőlem néhány fénykép. Figyeltem arra, hogy se túl hideg (kékes), se túl meleg (vöröses) árnyalatokat ne kapjak. Mérőműszer hiányában sajnos ezúttal is a két szép szememre voltam utalva.

LG monitorom kellemetlen színtorzító "képességéből" okulva azt is megnéztem, hogy rá tudom-e az L220X-et is venni a színek összemosására. Az RGB színösszetevők állítgatásával nem sikerült. Ez azt jelenti, hogy a színhőmérséklet kalibrációja közben nem kell félnünk se a túl magas, se a túl alacsony tartománytól, bizony se nem buknak, se nem égnek be a színek, a lépcsőzetes RGB gradiens színskála minden színe gyönyörűen elkülönült a szomszédjától.

Aztán a fényerővel variáltam. A Lenovo a képernyő fényerejének állítását a háttérvilágítás módosításával oldotta meg, így természetesen nem változik a színek felbontása. Egy kis mértékű színhőmérséklet-emelkedést azért észre lehet venni a fényerő növelésekor.

A kontraszt már képes elrontani a színek individuumát, de csak a felső tartományban: 75%-os kontraszt alatt már biztonságban vagyunk egészen 0-ig, 75 fölött viszont fokozatosan beégnek a színek. Mivel a piros eredendően is túl sok a kijelző képén, azt lejjebb véve a kontraszt benne már nem tesz kárt 100%-on sem. A gyári beállítás szerint sajnos alapesetben 85%-os kontrasztot kapunk.

Végül az alábbi profil tűnt a legtermészetesebbnek:
- Fényerő: 78
- Kontraszt: 66
- Piros: 77
- Zöld: 87
- Kék: 90

Az LG-t végül erre lőttem be, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak:
- Fényerő: 60
- Kontraszt: 95
- Piros: 90
- Zöld: 90
- Kék: 90

Homogenitás

A TN+Filmes monitorok esetében "megszokhattuk", hogy az alacsony látószögek következtében nem lehet a képernyőn két egyforma színű vagy fényerejű pixel. A PVA/MVA technológiák azért ennél jobban kényeztetnek minket, de egy másik tényező elől ők sem menekülhetnek: a háttérvilágítás homogenitásától. Ez különösen a nagy, 22 collos és afölötti képátlójú monitorokat érinti, hiszen nagyobb felületen kell(ene) egyenletesen szétteríteni a fénycsövek fényét. Ha ez nem sikerül annyira, úgymond felhősödésről beszélünk. A direkt összehasonlíthatóság érdekében egymás mellett, egyszerre fényképeztem le a két monitort. A fényképezőgépen olyan expozíciós beállításokat alkalmazok, amik kiemelik a háttérvilágítás beszűrődő fényét, a szabad szemmel nézve nem ennyire látványos. Különböző színekkel vizsgálhatjuk meg őket.



/Fekete homogenitás. Expozíció: Sony DSC F717, 1/6s, f2.1, ISO 200; referencia kép: letöltés/



/Barna homogenitás. Expozíció: Sony DSC F717, 1/30s, f2.1, ISO 100; referencia kép: letöltés/



/Fehér homogenitás. Expozíció: Sony DSC F717, 1/40s, f8.0, ISO 100; referencia kép: letöltés/

A fekete hátteret ábrázoló képen látható, hogy az LG háttérvilágítása kékes árnyalatú, míg a Lenovo-é melegebb. Talán pont ennek köszönhető, hogy a piros színösszetevőt alaposan le kellett folytanom az L220X esetében a természetesebb színhőmérséklet eléréséhez.

Látószög

Szivatós. Roppant szivatós. Nagyon jó is, meg átlagos is. Ez a kettősség annyit jelent, hogy míg a teljesen(!) fekete képpontok hihetetlenül jól őrzik alacsony fényerejüket, addig a nagyon sötét képpontok viszonylag hamar elfelejtenek csöndben maradni. Nem biztos, hogy a fényképeken ez jól visszaköszön, de megpróbálom lencsevégre kapni.



/Látószög-vizsgálat. Expozíció: Sony DSC F717, 1/40s, f2.0, ISO 100; referencia kép: letöltés/



/Látószög-vizsgálat. Expozíció: Sony DSC F717, 1/40s, f2.8, ISO 100; referencia kép: letöltés/

A lényeg, hogy ahogy sötétednek a színek, annál gyorsabban torzulnak a szűkebb betekintési szögekre. A világos színek nagyon szépek maradnak, alig láthatóan változik az intenzitásuk, míg a sötétek kivilágosodnak. Ez egy természetes jelenség az LCD monitoroknál, itt a jelenség érdekességét inkább abban látom, hogy a totál fekete képpontok gyönyörűen feketék maradnak, ami filmnézéskor üresen maradt képernyőterületeknél nem mellesleg hihetetlenül jó szolgálatot tesz.



/L220X látószögek. Expozíció: Sony DSC F717, 1/40s, f2.0, ISO 100; referencia kép: letöltés/



/L245WP látószögek. Expozíció: Sony DSC F717, 1/40s, f2.0, ISO 100; referencia kép: letöltés/

Ilyenkor jön nagyon jól, hogy tudok azonnal viszonyítani egy másik kijelzőhöz, ugyanis az LG L245-öse másképp viselkedik: amennyire szabad szemmel élem meg a dolgot, ahogy egyre kisebb szögből nézek a képernyőre, úgy a világos és a sötét színek is hasonlóan veszítenek eredeti mivoltukból. Azt azonban az LG javára kell írnom, hogy ez a torzulás leginkább intenzitásban figyelhető meg (vagyis kontrasztcsökkenésben), míg a Lenovo a tónusokba kicsit jobban belepiszkál, erősebben sárgulnak a fehérek és melegszenek a színek. Minden valószínűség szerint ez a különbség a két kijelző között azok háttérvilágításának különbségével magyarázható: az alacsonyabb beesési szögek hatására a háttérvilágításból beszűrődő fény a Lenovo esetében melegebb, míg az LG-nél egészen kékes, hideg.

Arra külön felhívnám a figyelmet, hogy itt nüanszokról beszélünk, alapvetően mindegyik kijelző szépen, a felső kategóriához méltón viselkedik. Nézzük, hogy a fényképezőgép mit mond:



/Látószög, fekete. Expozíció: Sony DSC F717, 1/30s, f2.0, ISO 200; referencia kép: letöltés/

Láthatjuk, hogy a Lenovo feketéje szemből szép fekete és kis szögből nézve sem sokat romlik, míg az LG amúgy sem tökéletes feketéje sok fényt kiad oldalról nézve.



/Látószög, szürke. Expozíció: Sony DSC F717, 1/40s, f2.2, ISO 100; referencia kép: letöltés/

Az 5%-os szürke megjelenítésekor fordul a kocka. A Lenovo-ban található PVA panel nagyon hamar kivilágosodik a feketétől eredetileg alig különböző szín ábrázolásakor alacsonyabb betekintési szögeknél. Az LG jobban veszi az akadályt, nem sokat változott a kép.



/Látószög, fehér. Expozíció: Sony DSC F717, 1/40s, f5.6, ISO 100; referencia kép: letöltés/

A fehér képet a színhőmérséklet változásának bemutatására mutatom meg. Látható, hogy mindkettejük képe hasonlóan sötétedik, az LG talán kicsit jobban, a fehéregyensúlyt azonban Lenovo képes kevésbé megőrizni.

Szöveg

Nincs mese, 0.24 mm-es képpontmérettel nem lehet csodát művelni. Aprók a betűk, ami a notebook-okhoz szokott felhasználók szemét ugyan kevéssé sérti, de egy asztali kijelzőn megszokotthoz képest nem csak a betűk mérete, hanem azok kontúrvonala is csorbát szenvedett. Nem tudom, hogy ez a PVA panel speciális alképpont-elhelyezési technikájának, vagy csupán a pixelek túlzottan kis méretének következménye.



/S-PVA panelek alképpont szerkezete/

Sajnos a 24"-os LG képe nem csak nagyobb betűkkel kedveskedik a szemnek, hanem egyértelműen élesebbek a betűk. Megvizsgáltam különböző színű szöveget különböző színű hátterek előtt, de minden esetben tetten érhető volt az enyhe életlenség a "kis" Lenovon. A nagyobb betűméret persze kétségtelenül javított a helyzetén. A képről egyébként általánosságban elmondható, hogy kevésbé diszkrétek a pixelek, kevésbé különállóak, mint egy 24"-os kijelzőn. Ez akár még jól is jöhet bizonyos esetekben (erre még visszatérünk).

Képernyő felület

A homogén képek megjelenítésekor lettem figyelmes egy érdekességre: a képernyő olyan kristályos, csillámporos hatású. Olyan, mintha hihetetlenül finom szemcséjű aranyporral lenne beszórva. Ez csak ott látható, ahol nem fekete pixelek szerepelnek. Egyáltalán nem zavaró mértékű a jelenség, legfeljebb annak tűnhet fel, aki mellette egy másik, ettől az effektustól mentes képernyőt is láthat. Gondoltam arra is, hogy az S-PVA panel subpixeleinek elrendezéséből adódhat azáltal, hogy mondjuk egy-egy adott képpontot a két szemünk más és más szögből lát és e kettős észlelés különböző intenzitásai okozzák, de azt valószínűbbnek tartom, hogy a miniatűr pixel-méret miatt a matt képernyő-felszín apró barázdáinak fénytörése jobban érezteti hatását.



/Képernyők fényvisszaverése. Közel a Lenovo, távolabb az LG/

A Lenovo képernyője matt. Az LG is erre törekedett, azonban az L220X vászna szemmel láthatóan jobban nyeli a tükröződést óhajtó fénysugarakat, kevésbé zavarnak be a mögöttünk világító tárgyak.

Teljesítmény

Előző cikkem írásakori állapothoz képest most nagy előnyben vagyok. A két monitor reakcióidejét ezúttal egymáshoz tudom mérni, s így legalább kettejük között tudunk különbséget tenni. Sőt! Nagy különbségek mérése esetén már lesz támpontunk, hogy mennyire lehetnek jók úgy általában véve is.

Input lag

Videokártyám két DVI kimenettel rendelkezik, ennél egyszerűbb sem lehetne a helyzetem. A két monitort rádugtam a digitális csatlakozókra és beállítottam a Clone üzemmódot.



A méréshez a FlatPanels.dk weboldal népszerű óráját használtam. Számtalan fényképet készítettem, melyekből kiválasztottam azt, ami a legnagyobb eltérést mutatta.



/25 ms az LG javára. Expozíció: Sony DSC F717, 1/500s, f2.1, ISO 200/

Látható, hogy 25 ms-os késésben van a L220X az L245WP-vel szemben, de ha jobban megnézzük a képet, láthatjuk, hogy csupán egy képkockányi eltérés van a két kijelző között, ugyanis a Lenovo képernyőjén már látszik az LG által is mutatott szám, tehát közbülsőleg megjelenített állapot nem is volt. Gondoltam, biztos, ami biztos, felcserélem a videovezérlő két kimenetét és lemérem úgy is az eredményt.



/24 ms a Lenovo javára. Expozíció: Sony DSC F717, 1/500s, f2.1, ISO 200/

Bizony, nem látunk mást, minthogy ezúttal az LG maradt le a Lenovo mögött, szintén egy képkockával (ezúttal 24 ms-os időkülönbséggel). Sejtésem beigazolódott, nem a monitorok felelősek a kimutatott különbségekért, hanem a számítógép küldi kisebb lemaradással gyors egymásutánban az aktuális képet a két kijelző felé. Hangsúlyozom, hogy a legnagyobb különbséget ábrázoló fényképek lathatóak itt, egyébként a legtöbb fotón pontosan ugyanazt az értéket sikerült megörökítenem, tehát valójában nincs érzékelhető különbség a két termék reakcióidejében.

Válaszidő

A képpontok színváltásának sebességét a jól bevált módszerrel mértem le: a PixPerAn tesztprogram száguldó kocsikáját fényképeztem le 40 alkalommal, majd mind a két monitor képei közül kiválasztottam a legrosszabb és legjobb eredményt.



/Az L220X legjobb és legrosszabb pillanata. Expozíció: Sony DSC F717, 1/320s, f2.3, ISO 200/



/Az L245WP legjobb és legrosszabb pillanata. Expozíció: Sony DSC F717, 1/320s, f2.3, ISO 200/

Minthacsak ugyanazt a képernyőt fotóztam volna le kétszer. Mindegyiken legrosszabb esetben is csak egy képkockányi lomhaságot fedezhetünk fel a pixelek reakcióidejében, s ugyancsak egy képkockányi nyoma van az RTC elektronika túlkapásának, idegen nevén overshooting-nak. Mivel az L245-ösről a fórumokban jó véleménnyel mesélnek, e szerint a Lenovo megoldása is hasonlóan jól kell teljesítsen a gyakorlatban.

Bevetésen

Megforgattuk, lemértük, megszámoltuk, én még meg is szagolhattam a monitort, de mindez csak afféle labori tapasztalatokat adott nekünk. Épp itt az ideje megnézni, hogy a hétköznapi használatban, "valódi" programokkal hogy viselkedik. A monitort ugyanaz a számítógép szolgálta ki, amit már korábban is igénybe vettem:

- Alaplap: Gigabyte X38-DQ6
- Videovezérlő: Gigabyte Geforce 8800 GTS 512
- Processzor: Intel Core 2 Duo E8400 @ 3.0 GHz
- CPU hűtő: Asus Silent Knight II
- Memória: 2 x 2 GB GEiL Black Dragon DDR2-800 (4-4-4-12)
- Ház: Cooler Master CM 690-KWN1
- Tápegység: Cooler Master Real Power M620
- Merevlemez: Western Digital 500 GB, SATA 2 / 16 MB

Filmek

Korábban már utaltam rá, hogy a fekete pixelek éjszakai sötétsége jól jöhet 16:10-es oldalaránynál szélesebb filmeknél, ahol a képernyőn alul és felül fekete sáv látható. Nos, itt nem látható. Gyorsan tegyük is túl magunkat ezen az eufórián, ugyanis a feketénél épphogy csak világosabb képpontok rakoncátlankodása nyomot hagy a képernyőn: a sötét jelenetek nagyon nem szeretik, ha kicsit oldalról nézünk az L220 képernyőjére, mert ilyenkor bizony határozottan előtűnnek a film tömörítési hibái.

Gyönyörű, telt színeivel élmény volt a "The Prestige" és gyors reakcióidejének köszönhetően éles, jól követhető volt minden pergőbb jelenet. Az LG-ről ugyebár már megállapítottuk korábban, hogy ha nem is annyira jó a feketéje, mint az L220X-nek, a sötét pixelek alacsony intenzitását jobban megőrzi kisebb látószögből, s ezt az ő filmnézés alatt nyújtott teljesítménye meg is erősítette, nem voltak a tömörítési hibák olyan hangsúlyosak.

Játékok

Akció, stratégia és versenyautós. A három kategóriában a Counter-Strike: Source, a Supreme Commander és a Flatout 2 állt rendelkezésemre. Csében a gyors válaszidő (ami gyári adatok szerint 6 ms) sikeresen eliminálta az utánhúzásnak nevezett jelenséget, vagyis nem volt elmosódott, elkenődött a kép. A PixPerAn fényképekkel ellentétben viszont előjött az RTC hiba. Igaz, hogy kimutatta azt a tesztprogram is, de az LG-nél is látható volt abban, miközben az játék alatt egy fikarcnyit sem mutatott ki ebből a hibából. Sajnos az L220-as RTC hibája játék közben is látható volt. Mindez szerencsére a sötét pályarészekre korlátozódott és ott is csak kismértékben volt látható a sötét elemek kontúrja mentén egy enyhe világosodás formájában. Ha megálltam a játékossal egy sötétebb folyosó közepén és lassan elkezdtem forgolódni, akkor a sötét felületek egy hangyányi mértékben kivilágosodtak. Ez a világosodás csak úgy volt tetten érhető, ha pillanatról pillanatra megmozdítottam az egeret. Folyamatos mozgás közben nyoma sem volt ennek.

Utaltam rá korábban, hogy a kis pixelméret és az enyhén homályosabb pixel-kontúr még jól is jöhet. A CS:S meghálálta ezt a képességet/fogyatékosságot (ki-ki döntse el, hova sorolja), az élek töredezettsége (aliasing) veszített jelentőségéből. A sebességgel, színek pompájával és a képernyő méretével tökéletes játékélményt nyújtott, a fent említett apróságokat valójában észre sem vesszük. A Supreme Commander-rel és a Flatout-tal se többet, se kevesebbet nem kaptunk a Lenovon mint a 24"-os LG-n, jó volt velük játszani és még szőrszálhasogató hozzáállással sem találtam rajtuk kivetnivalót.

Alkalmazások

Egy pattanás az ember arcán. Egy hajszál a levesben. A hétfő reggel. Ez a monitor sem lenne igaz, ha nem lenne valami bosszantó benne. Sajnos a nem túl határozott kontrasztú betűk belerondítanak a szöveges feladatokba. A cikk írása alatt végig üzemelt mind a két monitor és önkéntelenül is végig az LG képét néztem gépelés közben. Szépen olvasható minden mind a két monitoron, nem erről van szó, de olyan jól esik a szememnek az LG képernyőjén, hogy éles kontúrja van a betűknek. Se a Photoshop, se más nem okozott gondot a Lenovonak, de hosszú szövegek olvasása (és írása) közben kívánta a szemem a kontúrosabb éleket. Egy másik adottsága az L220X-nek, hogy 0.24 mm átlójú pixelei igen kisméretű betűket rajzolnak ki, ezért célszerű megnövelni a szövegméretet az operációsrendszer beállításai közt.



/Betűméret állítása Windows Vista alatt/

Általános jegyek

Képernyőmódok váltásakor nagyon hamar reagál a monitor, az LG-nél körülbelül 4-5x gyorsabb, mindegy, hogy növelem, vagy csökkentem a felbontást (mondjuk ez nem nagy szó, az LG nagyon lassú, akár 3-4 másodpercig is tököl olykor). A skálázó elektronika szerintem kifogástalan. Nagyon szépen, egyenletesen osztja szét a fizikai képpontok között a megjelenített kép tartalmát. D-Sub bemenetéről éppolyan képet mutat, mint a DVI-ról, holott azt vártam, hogy valami zajt, vagy bizonytalanságot fedezek majd fel a képernyőn.

Frissítés: többen is kérdezték a fórumban, hogy egyik vagy másik monitorhoz képest mekkorák az ikonok, vagy mennyivel kisebbek a betűk. Képet már nem tudok csinálni, de egy táblázattal és egy kis ábrával igyekszem szemléltetni a különbségeket. A képátló és felbontás alapján mindenki megtalálhatja a saját monitorának képpont-méretét, majd ahhoz képest megkeresheti a vásárlásra kiszemelt terméket és arányosíthatja az ott szereplő dot pitch értékkel.



/Képpontméretek egymáshoz viszonyítva. Az L220X 0.247 mm-es, az L245WP 0.270-es./

Összegzés

Általában nehéz feladat úgy értékelni egy terméket, hogy a lehető legtöbb ember igényével legyen összhangban a konklúzió, a Lenovo ThinkVision L220X esetében viszont néhány alapvető tényező elég könnyen ítéletre bír. Kezdjük a legjobbal: 93e Ft. Nézzük meg, hogy mit kaphatunk még ennyiért, milyen alternatíváink lehetnek. Vehetünk ennyiért 24"-os TN+Film-es kijelzőt, ahol garantáltan lemondhatunk a jó feketéről, a gyönyörű színekről és sok esetben még a gyors képváltásokról is. Az X-bit Labs kiterjedt tesztsorozatának legújabb részében kivesézik többek közt a Samsung SyncMaster 2493HM 24 collos monitorát, ahol az 5 ms-ra hirdetett TN+Film panel leginkább 18-20 ms-os válaszidővel "csábítja" vásárlóit. Már a sebesség sem szól a TN+Film mellett? Akkor vegyük a 22"-os kategóriát. Mi találunk még itt? Semmit, csak TN+Film-es példányokat. Igaz, olcsóbbak is, már 50 ezer forintért kapunk egy kizárólag analóg bemenettel rendelkező Asus VW222S-t. Ha szeretnénk a komolyabb panelfajták minőségét, akkor sajnos le kell menjünk egészen a 20"-os szférába, ahol a Dell UltraSharp 2007WFP 80-90 ezer forintért csak arra vár, hogy magunkévá tegyük. Ha mindenképp szükségünk van a 24"-os méretre és a minőséget sem szeretnénk feladni, akkor nincs választásunk, legjobb esetben is 150 ezer forint kerül ki a zsebünkből és kapunk érte egy LG L245WP-BN-t.



/A két monitor és személyi asszisztensem/

Kinek nem ajánlanám ezt a monitort? Azoknak a játékosoknak, akik nem rendelkeznek komoly hardverrel és nem is tervezik bővíteni, ugyanis 1920x1200 pixel kihajtásához bivaly erős videokártyára van szükség. Egy GeForce 8800 GT vagy egy Radeon 3870 már azért elég lehet a legtöbb játék folyamatos megjelenítéséhez élsimítás alkalmazása nélkül. Nem ajánlom továbbá szöveges jellegű feladatok elvégzésére: programozáshoz, adminisztrációhoz, cikkíráshoz célszerű választani az alternatívák közül.

Miért ajánlanám ezt a monitort? Mert gyönyörű, igazi felsőkategóriás képet nyújt élénk színeivel és hatalmas felbontásával. Mert nem csak játékok alatt nyújtott tökéletes élményt, hanem filmet is élvezettel nézhetünk rajta és ha nem szöveges jellegű tevékenységet végzünk vele a leggyakrabban, munkára is örömmel fogható. Nagy felbontásának köszönhetően hatalmas hely jut grafikai munkára és tervezésre egyaránt. Nem találunk még egy 22"-os monitort, ami 1920x1200 képponttal és S-PVA panellal büszkélkedhetne. Igazi kakukktojás, a legjavából!

Hirdetés

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.