Hogyan öltöztessünk papírba egy csillaghajót?
A karton és balsafa vázra balsafa burkolatot tettem. Akkoriban nem volt tapasztalatom a balsa utókezelésével (ma sincs több), így jobb híján asztalos szórógittel fújtam le, hogy tartósítsam a felületet. Sokkal keményebb ugyan nem lett az anyag, de mégis keletkezett egy védőréteg, ami a puha balsafát védte az évek során.
Az ilyen nagy felületek festéséhez ugyancsak a tapasztalat híján nem fogtam hozzá és éreztem, hogy a szórógitt sem lenne hozzá megfelelő alap. Ez is segített kitartani a papír mellett.
A végleges burkolat kialakítását a hajó felső részén kezdtem, aminek fontos részei az ablakok is. A hajó méreteit ugyanis a legjobban a sok apró ablak érzékeltetné, de sajnos saját magammal kerültem ellentmondásba, amit már nem tudok utólag javítani.
Egy-egy fedélzetre 4 méteres bruttó magasságot számoltam, így a belső tér is egészen tágas lehet, de a hajó szerkezetének és egyéb műszaki egységeinek is elegendő hely marad.
A nagyrészt függőleges falfelületeken egészen kicsi, 1*1,5 méteres ablakokkal számoltam. A „parancsnoki szekció” felső részén, ahol igencsak laposan emelkedik a burkolat, ott a Galaxy osztályhoz hasonlóan nagy (nagyobb) ablakokat képzeltem el a kabinokra, amelyek majdnem a kabin teljes magasságában végig húzódnak.
Hirdetés
A makett 1:500-as méretaránya, a lapos burkolat és az egy-egy fedélzetre jutó nettó 3 méter belmagasságból kiindulva az első elképzelésem szerint 1 cm-es (2*10 mm-es), a valóságban 1*5 méteres ablakok kerültek volna a kabinokra a parancsnoki szekción. A hajó elülső, laposabb részén így gyakorlatilag a kabin teljes magasságban ki lehetett volna látni.
Már az első burkolati elemből kivágva az ablakokat, láttam, hogy túl nagyok lesznek, így csökkentettem 8 mm-re a magasságát. Morogtam is bőszen, amikor mérhettem újra és vághattam ki az új darabot, mert elég pepecselős munka volt.
Utólag már látom, hogy az arányok miatt még kisebb, 6-7 mm lett volna az ideális ablakméret, mint azt a kissé meredekebb területeken használtam is. Talán szerencsésebb lett volna egységesen kicsi, a végleges négyféle helyett csak kétféle ablakméret.
Más hatást érhettem volna el azzal is, ha a 4 méter helyett kevesebbet számolok egy fedélzet bruttó magasságára. Akkor talán még egy szintet be tudtam volna préselni a parancsnoki szekcióba, így a több és kisebb ablakok tovább növelték volna a hajó látszólagos méreteit.
Az összesen 511 darab ablakot ki kellett vágnom fényes kartonból. Hogy ne az összefirkált hajótest maradjon a lyukas papír alatt, hagyományos 80 grammos fehér fénymásolópapírt ragasztottam mögé. Ezzel nagyjából olyan hatást értem el, mintha az ablakhoz tartozó helyiségben világítana a lámpa. Gondolkoztam rajta, hogy legyenek-e sötét kabinok/ablakok, de végül látványosabbnak tartottam, ha marad minden "kivilágítva". Nagy álmom, hogy egyszer legyen egy saját belső világítással megépített makettem is.
Alsó fedélzetek
A hajó orra alulról, a kék papír maradványával.
A szórógittnek meg is lett az eredménye…
Tetszik az Excelsior osztályú hajókon használt kék festés (itt látványosabb), ebből kiindulva egy gyenge pillanatomban úgy döntöttem, hogy a Longbow-n is lesz kék felület. Szerencsére nem voltam elég bátor, ezért először csak a hajóorr alsó részére ragasztottam fel a kék papírt. A hetek/hónapok során azonban elszállt az ihlet, másrészt csúnya lett a ragasztás és hullámos lett a kék papír, amit nem tudtam már javítani.
A parancsnoki szekció alsó, lapos felületére az ezüst burkolat felragasztása előtt ezért le kellett szednem az elrontott kék réteget. A parancsnoki szekció alja, tulajdonképpen az egész hajó sziluettjét adó alaplap kartonból van és nem balsából. A fehér karton matt oldala van belülről, a fényes oldala, a "színe" kívülről. Ezzel a fényes oldallal igen szoros kapcsolatot alkotott a szórógitt, cserébe ez a páros meglepően könnyen elvált a karton anyagától. Jöhetett a hámozás...
Az alsó "gépház szekcióval" meggyűlt a bajom. Maradjunk abban, hogy amikor megálmodtam a hajótörzs alsó felének formáját, még nem gondolkoztam előre, hogyan is fogom azt megépíteni. A balsa rugalmassága, a csiszolópapír és a szórógitt végül részben kisegített. A változó görbületű felületet azonban utólag papírral beburkolni elég sok gondot okozott. Ezen a képen látható egy jó példa. Sikerült végül, de az egyszerűbb megoldás miatt vannak hiányosságai.
Talapzat:
A hajótörzs alsó felének (gépház szekció) formájából adódóan nem lehet csak úgy elegánsan letenni a hajót az asztalra, polcra, bárhová, mert elborul. Na jó, az építés során egy törölközővel letakart ruhaszárító kifejezetten praktikus alap volt, de ez a kész makett esetén már nem lett volna elegáns.
Már a történet elején, a belső szerkezet építésekor megszületett az elképzelés az állványra való rögzítéshez. A hajó alsó felébe kettő, nagyjából 3 mm belső átmérőjű szénszálas csövet ragasztottam be. Az elképzelések szerint az állványba épített két fémrúdra fogom a csövek segítségével ráhúzni a hajót.
Van itt minden: a talapzathoz való csövek, alsó hangár bejárata és torpedóvető tranzisztorok
A csövek részben teherviselő szerepet játszanak, részben a makett rögzítését látják el. Így egy nagyon apró csatlakozási pont is elegendő, ami nem zavarja a végeredményt, teret engedve a makett formáinak. Szerencsés véletlen, hogy minden előzetes számítás nélkül a hajó geometriai közepe majdnem egybeesik a valós tömegközépponttal.
A kevesebb néha több. Szívem szerint meghagytam volna csak a két pálcát, de önmagukban gyengék voltak.
Az állvány anyagán sokat gondolkoztam, felvetődött a plexi is, ám a fémrudakat nem tudtam volna elegánsan rögzíteni benne. Az egyik munka utáni bevásárláskor az áruház háztartási osztályán bambulva megláttam egy vágódeszkát… Tökéletes! Majdnem A4-es méret, elegendően vastag és nehéz, azonnal tudtam, hogy stabil alapot biztosít.
A vágódeszkába kézi fúróval fúrtam meg a két lyukat a fémpálcáknak. Akadt volna állványos fúró is, de miért is könnyíteném meg a saját dolgom? Meg is lett az eredménye az ügyetlenkedésnek. Valami totális véletlen folytán pont annyira lettek ferdék a lyukak és így a fémrudak is, hogy még gusztusosan ferdén áll az egész hajó. Mondjon akárki akármit, szebb, mintha teljesen vízszintesen állna.
Önmagában a két rézpálca sajnos nem volt elég merev. A hosszú hajó és nagy erőkar miatt könnyen csavarodott a függőleges tengelye körül, így kaptak maguk köré egy papír oszlopocskát. Már bánom, hogy túlbonyolítottam az oszlop formáját, mert egyszerűen ronda lett, de legalább stabil. Az első réteg burkolat sajnos nem lett szép, így ment rá egy második. Ekkor viszont az élek illesztése lett csúnya. Mivel a vágódeszka nem volt elég elegáns egy lakkozáshoz, vagy pácoláshoz, így a festés mellett döntöttem.
A festést megelőzően mestertapasszal kentem le az oszlopot is, és igyekeztem minél egyenletesebbre csiszolni. Nem lett tökéletes, de már türelmetlen voltam, így lett végül lefújva. Először csak az oszlop kapott 4 réteget, aztán a deszka is. Végül a csúnya maszkolás miatt még két rétegben "összefújtam" a kettőt, bár ez már nem javított a helyzeten.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!