Mint korábbi írásomban - ahol az UrbEx alapjait írtam meg - ecseteltem, folytatnám a városi felfedezősdiskedéssel (húúú, de hosszú szó) foglalkozó cikk sorozatot. Kicsit dilemmába kerültem, mert bár Dunakeszivel ígértem a folytatást, azért a kommentekben másra is volt érdeklődés, de ezeket a hozzászólókat megnyugtatom, hamarosan érkeznek a cikkek az ő száj ízük szerint is. :)

Nem szeretném szóról-szóra ugyanazt ide is leírni, mint amit az Urbex Hungary-ra posztoltunk, de mégis szeretném átadni ugyanazt a látványt, amiben barátaimmal volt részem.
Na akkor bele is kezdenék! :)

Szoldi barátom, akivel rendszeresen urbexezünk, most épp nem ért rá, azonban kapóra jött, hogy egy régi gimnazista társam (Józsi) és közös barátunk (Balázs) pont Dunakeszin laknak, éppenséggel ők említették, hogy van náluk egy romos TSZ, ami lehet, hogy érdekelne minket. Leültünk hát egy este sörözni a törzskocsmánkban, a Teréz körúton (na még véletlenül se legyen reklám :D) és megbeszéltük, hogy hol, mikor és hogyan. Aztán persze jött egy kis történetezgetés, albán menekültekről, gyújtogatásokról, fekete Mercikről és Audikról és az elmaradhatatlan hulláról. Természetesen megemlítette a terület lényegét, a három régi gabonaszárító silót.

Először is, hadd mutatkozzak be, Zsoma vagyok, 20 éves, egyetemista.
Ez az első cikkem az oldalon, ezért elnézést kérek, ha néha pontatlan lennék, még egy kicsit bennem van az izgalom.

Egy cikksorozat keretében szeretném bemutatni a hobbimat, aminek az a lényege, hogy a városban, az országban járkálva felfedezzünk dolgokat, amik mellett amúgy elmennénk.

Kellemes olvasgatást és időtöltést kívánok!

Manapság az a lényeg, hogy minden modern legyen. Sorra zárják be a régi gyárakat, kórházakat, hivatali intézményeket.
Bár az ember eltűnik ezekről a helyekről, azonban az épületek megmaradnak. Jó esetben. Természetesen az is megtörténhet, hogy az elcsendesedés után, ledózerolják, elpusztítják a régi monumentális építményeket.

Na itt jönnek képbe az urbexesek. Kik is ők? Felelőtlen vandálok? Adrenalin hajhász kivagyi alakok? Vagy esetleg olyan hétköznapi ember, mint a kedves olvasó?
Igen, az átlag urbexes hétköznap felkel reggel, összekészül, elindul munkába és délután hazamegy. Én speciel gimnáziumi tanulmányaim ideje alatt kezdtem és most egyetemistaként is szeretem ezt a hobbit. Igen, merthogy ez hobbi, bár vannak szerencsésebbek, akik ezt fizetett hivatásként végzik.
Hazánkban is vannak ilyen emberek. Ők elég szerencsések, hisz a hobbijuk a munkájuk. De mi a helyzet a mezei urbexessel, aki csak hobbiból műveli azt, amit?