Voltam olyan bátor (vagy talán botor?) hogy vásároltam egy ilyen masinát. Egy könnyű, és olcsó másodlagos gépet kerestem, első sorban munkahelyi internetezésre, amit alkalmanként tudok hordozni.
Több lehetőség közül választhattam. Először tablettel próbálkoztam, vettem egy olcsó darabot. Azonban rájöttem, hogy nem kényelmes, nekem valahogy idegen ez a tapogatósdi. A másik, hogy bár 6" kijelzője van, de én ezt kicsinek találom, nekem nagyobb kell.
A másik lehetőség, hogy nézek valami használt gépet kevés pénzért. Az értékhatárt, amit hajlandó voltam kiadni, 40e, de max. 60e -ben állapítottam meg. Ennyiért (illetve a pontosság kedvéért kicsit drágábban) 2010 tájékáról érkező üzleti masinák vannak, jellemzően rendszer nélkül, sima merevlemezzel. Olyan 2kg körül szoktak lenni. Ha ezekhez rendszert szeretnék, és egy kisebb SSD-t is bele akarok pakolni, akkor 80e -nél, vagy felette állt volna meg a vége, de ennyit, erre nem.
Ekkor jött velem szembe ez a csoda. Gondoltam, egye, bassza, egy próbát megér.

Ismét elért minket a vihar. Ez még önmagában nem baj. Viszont vele együtt az áram is elment. Az egész környéken, ugyanúgy, mint a múltkor. Most ezt fogja ezentúl játszani? Egy vihar, egy áramszünet?

Folytattam a nyomozást. Melóból elhoztam egy digitális multimétert, hátha azzal többre megyek.
Hozzáértők tanácsát is kikértem, és megtudtam, hogy a föld, és a nullvezeték az összeköttetésben van, tehát ha ott mérek nagyon kis ellenállást, az normális. A baj akkor van, ha a fázis és a nulla van rövidben, vagy a fázis és a föld. Óvatosan kipróbáltam egy működő konnektoron, a föld és a nulla között rövidzárnak, a fázis és a föld között pedig 220 -nak kell lennie.
Elővettem a multit, nekiálltam a konnektorokat trancsírozni, persze előtte beléjük mértem, hogy van e bennük valami kóbor áram, mit lehet tudni. Aztán odamentem ahhoz a konnektorhoz, amelyben a dzsunkaisztánból származó vízmelegítő foglalt helyet. A műszer aranyos rövidzárat mutatott a fázis és a nulla között. Ok. De tegnap miért nem mutatta ki ezt a berregő? Mindegy. Ezután megnéztem a következő konnektort, ahonnan leágazik. Itt nem találtam anomáliát, égést, stb. persze a rövidzár az még mindig megvolt. Mivel ehhez fértem jól hozzá, így szétszedtem, lehúztam a leágazó drótokat, majd visszamentem az előzőhöz. A rövidzár azonnal megszűnt. Tehát ez a szakasz feltehetőleg jó. Feltételeztem, hogy a sorban következő konnektor Etus gyilkosa kell hogy legyen, legalábbis ez tűnt logikusnak. Kivettem a közepét (ezek ilyen hazai gyártású barna konnektorok a 90 -évek környékéről) és láss csodát! Amperszag! Égett belső! Kiszedtem mindent, illetve nagy nehezen kirángattam a konnektort. Három irányban vannak a vezetékek. A műszer segítségével megállapítottam, hogy melyik drót melyik konnektorhoz megy tovább. Az egyik irány a szoba felé megy a falba, a másik irány visszafelé, a harmadik irány egy harmadik konnektorhoz a másik falon. Ezt a harmadikat is szétszedtem, de miután az előtte lévő szakasz már szét lett szedve, így nem tapasztaltam rajta zárlatot. A vezetékek sincsenek megégve, illetve két vezeték szigetelése égett meg a végén, de csak kb. két centi hosszan (persze lehet hogy ez a két centi okozta magát a zárlatot), utána teljesen épnek tűnik a szigetelés.
Miután nem tapasztaltam anomáliát (rendellenes zárlatot) a szoba felől jövő vezetékek között, így arra a megállapításra jutottam, hogy érdemes lenne itt mindent leszigetelni, majd megpróbálni visszakapcsolni az áramot, hátha a szobában megjavul. A gondolatot tett követte. Elővettem a szigetelő szalagot, és alaposan betekertem vele a drótokat, gondosan szétválasztva őket.
Ahhoz képest hogy régi alumínium drótokat vártam, egyes vastagságú merev rézdrót van behúzva mindenhová, kivéve a konyhában lévő harmadik konnektorhoz, ide sodrott vezetékek mennek, de ezek sem vékonyabbak. Persze a szobában nem néztem miféle vezetékek vannak, ott nem szedtem szét semmit. A falban is már műanyag csövek vannak, nem a régi un. bergmann csövek, amelyek kívül fém belül kátránypapír vagy valami ilyesmi.
Szóval gondosan leszigeteltem mindent, majd kimentem, megpróbáltam visszanyomni az áramot. Kitekertem a döglött 20A -es biztosítékot, majd behelyeztem egy új 16A -et. Ezután felkapcsoltam a kismegszakítót (megtudtam azt is, hogy ezek előtt van az óra, és csak ezek után jönnek az olvadók), és nincs pukkanás, nincs villanás, a villanyórán kialudt az a led is, ami eddig jelezte hogy probléma van. Vissza is tért a szobába az áram, így már csak a konyhában lévő hálózatot kell feléleszteni holnap. Gondoltam rá eleinte, hogy megpróbálom visszakötni, de inkább úgy döntöttem, hogy ezt inkább szakemberre fogom bízni. Igaz hogy végső soron nekem is drótos szakmám van, de villanyszerelő csak nem vagyok. (Én sokkal vékonyabb drótokkal foglalkozom, és kisebb feszültségekkel, és áramokkal.) Amúgy sincsen itthon megfelelő cseredarab, csak mindenféle, háború előtti régi, bontott vackok, azokat meg nem akarom feltenni.

Ő... Izé, szóval nincs áram. Illetve van, de csak részben, legalábbis a fél lakásban nincs.
Van egy teafőző, ezt reggel a konyhában használta tesó. Azt mondja, hogy egyszer halott egy puffanást, és a konyhában megszűnt az áram. Kiment az órához, felnyomta a kismegszakítót, de áram az nem lett a konyhában.
Délután hazaértem, mesélik mi történt. Természetesen jött az idegroham, mi a fene történhetett. Megszakító lemenve, felkapcsolom, nem történik semmi, áram tovább sincs. Nekiálltam nézegetni a porcelán biztiket, az egyik ki is volt menve. Kiveszem, darabokra esik. Azt mondja 16A 500V. Jó keressünk ilyet, 16A 500V! Az óraszekrény sarkában vannak mindenféle biztosítékok szétdobálva. Beletúrok a kupacba, találok ilyet: 10A 500V. Nem, ez nem jó, másik. 20A 500V nem ez sem az igazi. Újabb túrás, és voila, 16A 500V. Akkor most betekerjük. Tekerés, majd fényjelenség kíséretében puffanás, és kismegszakító lecsapódása. Eleinte megijedés, majd megállapítás, szopás van, nem kicsit, nagyon! Hát akkor most mit lehet tenni? Mitől megy gajra egy 16A -os bizti? Ok. Mindent húzzunk ki, ami konnektorban van, betekerünk egy másik 16A 500V -ot. Tekerés, semmi nem történik. Persze, fel kell kapcsolni a megszakítót. Fény és puffanás. Döglött bizti kiszed, ami egyből darabokra esik. Keressünk másikat, de hiába, mert nem tudom kiszedni a biztit a foglalatból! Odahegedt! Fogóval kierőszakoljuk. Konyhába megyünk, mi van még bedugva. Egyik konnektorban földeletlen lapos dugó, az egyik villája kiesve, a dugó felületén fekete színű elváltozások, a vezeték vége a homályba vész. Végül az asztal alatt találom a végét, egy Eta márkájú, narancssárga keverőgép személyében. Békebeli darab, béke poraira. Kérdés, vajon Eta okozza e az anomáliákat? Etát eltávolítottam. Kimentem ismét, biztosítékot tekerni. Kutat, kutat, de nem találok 16A 500V -ot. Van 20A 500V. Akkor tekerjük azt! Teker kismegszakító kapcsol, puffanás, villanás. Ezek szerint Eta nem felelős, csak áldozat. De a jó büdös életbe, ez egy 20A -es biztosíték, mi ver gajra egy 20A -es biztit (szegény Etáról nem is beszélve)? Valami nagyon nincs rendben, valahol valami baromi nagy zárlatnak kell lennie, 20A az nem játék (nem mintha a 16A az lenne). Van itt még ilyen, hogy 25A, 600V. Na nem, ezt már nem! Békén hagyom a biztiket, keresem a zümmögőt. Egy régi csengő, meg egy zsebtelep. Szakadásvizsgáló, de hátha megtalálom vele a rövidzárat. Nézem, nem berreg. Elég régi ez a telep, akkor legyen egy csere. Találok másik telepet, ezzel már berreg. Odamegyek az áramhiányban szenvedő konyha egyik konnektorához, beledugom a berregő zsinórjait. Nem berreg. Akkor a fázis, meg a nulla közt nincs rövidzár. Nézzük a földet! Éééés! Berreg ez a szar a földhöz képest! Legalábbis az egyik fele. Megnézem a másik konnektort, ott is berreg. Akkor itt heveny földzárlatunk van!
Gondoltam arra hogy valószínűleg egymásra vannak felfűzve ezek a vackok, és valahol zárlat van a falban. Szét kellene szedni a konnektorokat, szétválasztani a hozzájuk jövő drótokat, és ahol még nincs zárlat, odáig jó, ahol meg zárlat van, az a szakasz már szar. Már ha megtalálom. Hacsak nem égett végig a vezeték a falban. Akkor viszont az szép baleset lesz.
Eljutottam ezzel egy olyan szintre, ahonnan nincs tovább, hívni kell valakit, aki ért ehhez a vacakhoz.
És mindez valami szar kínai dzsunka vízforraló miatt, amit már idestova egy éve használjuk.

Újabb merénylet az igényesen szórakozni vágyók számára. Konkrétan az ismeretterjesztő műsorokat kedvelők sirathatják kedvenceiket. A Fibernet nevű csoda követte el. Történetesen elvette az összes eddig megszokott ilyen csatornát, és igénytelen tucatcsatornákat tett a helyükre..
Konkrétan nincsen már Discovery, Animal Planet, Viasat History, és Explorer sem. Ezek amióta elő voltunk fizetve, azóta mentek nálunk, (igaz mostanában annyira nem) És mivel pótolták? Kaptunk az Animal Planet helyett a NG Wild -ot, ez még elmegy. Kaptunk egy History channelt, amit egyenlőre nem tudok hova tenni. Kaptunk ezen kívü egy "kiváló", a rétegen belüli rétegcsatornát, konkrétan Fishing and Hunting nevű értelmetlenséget, vagyis vadásznak és horgásznak egész nap. Gratulálunk! Kérdéses, hogy hány vadász, illetve horgász van kishazánkban, aki igényli az ilyesmit, mármint 24/24 ben. De nagy vonalakban talán ezzel sincsen gond. Sportrajongóknak is jó hír, hogy visszahozták a Sport1 -et, így a nagyobb kihagyás után újra nézhetünk sok, sok, sok, focit főleg (legalábbis azok számára jó hír ez akik kedvelik a focit), bár az eddig meglévő öt csatornán szintén 90% -ban foci megy, úgyhogy túl sokat nem nyertek. Ezt legalább ha jól láttam, talán egy eddigi "kutyátnemérdekel" csatorna helyére tették.
De ami ez után következik, az maga a tévénéző rémálma. Valószínűleg nekiálltak a 70 éves vén szatyrok könyörögni, így nekik köszönhetően ismét nézhetjük a "legszínvonalasabb" brazil, mexikói, argentín, és még a f.szom tudja milyen nációjú, igénytelen, hazug, népbutító szappanoperákat rogyásig, visszahozták a Romantikát. Nem mintha eddig nem lett volna ilyen csatorna a kínálatban, de kell még egy, hadd butuljon a paraszt! Kongratulálok! És ami ezután jön az maga a vég. Nem is húzom tovább a szót, amivel támadják, sőt padlóra küldik az ember agysejtjeit, az nem más mint a MuzsikaTV. És hogy mi az? Kérem szépen, Lagzi Lajcsi, Zámbó Jimmy, és a többi gyökér társai, tingli-tangli dáridó 24/24 -ben. Ez kiváló, tényleg!
És van képük azt mondani, hogy az igények felmérése után teszik mindezt?! Hát erre van igény? Erre az igénytelen vacakra? Szomorú! Nem elég hogy az ingyen fogható (ingyen a lóf.szt, ezek a mocskok állami támogatást kapnak az én, -és a ti- adóforintjaimból, amely a tv külföldi gazdáinak busásan jövedelmező) fősodorból ömlik a szar, még az előfizetésemért is ilyen fost kapok!

Itt van az ősz, itt van újra, és vele együtt a lomtalanítás időszaka is. Elérkezett az az idő, amikor elviszik azt a kb. 2 köbméternyi vackot, ami a kert végben rohadt egészen idáig. Tegnap jó idő volt, így sikerült összerakni a kert elejébe egy kupacba, hogy ma ne kelljen annyit cipekedni. Ma viszont vacak idő van. Délelőtt vártam, hátha méltóztatik elállni a csapadék legalább egy kicsit, de csak nem akar elállni ez a rohadék. Na mindegy, annyira nagyon nem esik, hogy ne lehessen kipakolni.
De rájöttem, hogy az eső nem biztos hogy rosszul jött. Ugyanis az ilyenkor aktív népcsoport, mely többek között hulladék fém értékesítésből él, most valamiért nem olyan aktív. Ennek csakis az eső lehet az oka, úgy látszik félnek attól hogy megáznak. Máskor ilyenkor iszonyatos nyüzsgés van, percenként jönnek utánfutós ladákkal, de most nem. Kb 2 óra körül pakoltam ki a cuccokat, és azóta összesen kettő darab "kuncsaft" járt erre különféle fémek után kutatva.
Az fkfv persze okos jószág, és ajánlott levélben értesíti az ügyfeleket, hogy ekkor és ekkor lesz a lomtalanítás. Ez jó dolog, viszont a környéken élő potenciális guberálók is kapnak egy ilyen kis levelet, tehát tudni fogják mikor lesz a móka.
Úgy vettem észre, hogy érdemes szelektíven elhelyezni a hulladékot. Egy külön kupacba a szemetet, és mellette külön minden olyat, amiben jelentős mennyiségű fém található. Ez azért jó, mert a legtöbben a fémre utaznak, így egyből felpakolják, és azonnal rohannak is tovább, a többi cuccra rá sem néznek. Minél nagyobb az ilyen fémes kupac annál nagyobb az esélye, hogy nem bolygatják a többit. Érdemes a fémet ezért szépen fokozatosan adagolni, amint az egyik kisebb kupac fémet elviszik, ki lehet tenni egy újabb kupacot, hogy lekössük a tisztelt guberálók figyelmét ily módon, és nem igen fognak foglalkozni a többivel. Nem érdemes letakarni a dolgokat, úgyis feltúrják, hanem mindent meg kell mutatni, így a "kuncsaftok" egyből látják, hogy van e valami érdekes vagy sem. Így is kisebb lesz az esély hogy széttúrják. A lomkupacot így is óránként meg kell nézni, és rendberakni, mert különben egy csomó szemét a földön marad másnapra, és lehet takarítani az utat.
Ilyenkor az ember ha éppen megy valahová, önkéntelenül is végigméri, meg-megnézegeti a kupacokat, már csak kíváncsiságból is, hogy mások mit dobnak ki. Pl az egyik háznál rengeteg ásatag CD -t kidobtak tokostul vonóstul. Köztük eredeti dobozos Windows95 -öt is találtam, gondolkoztam rajta, hogy elhozom, de aztán rájöttem, hogy nem igazán érdemes, nincs olyan gép itthon jelenleg, amire fel lehetne tenni. Amúgy sem egy túl jó oprendszer. Egy másik kupac tetején egy lila alaplapot is láttam, ami szerintem talán valami P3 as lehetett. Mivel ment a buszom, így nem tudtam megnézni, de mikor visszaértem pár perc múlva már nem volt ott. Pedig nem akartam elhozni, csak megnézni hogy milyen.
Általánosan elmondható, érezhető egy ilyen lomtalanításkor, hogy valahogyan mintha szegényebbek lennének az emberek. Régebben néha egészen használható cuccokat lehetett találni. Emlékszem pár éve találtunk egy működőképes hűtőszekrényt. Azért dobhatták ki, mert eszméletlenül zúgott működés közben, de nekünk kiváló volt a nyárra különféle italok, és némi fagyasztott termék tárolására. Mondjuk akkoriban nem volt olyan olcsó dolog egy hűtő. Csak egy kellően félreeső helyre kellett tenni, hogy ne legyen idegesítő, hogy zörög. Naná hogy a sufniban találtunk neki helyet. Igaz akkor még nem volt akkora káosz benne mint most. Három évig használtuk, ezt a régi Lehel -t, mielőtt végleg kilehelte volna a lelkét. A sorsa természetesen az aktuális éves lomtalanítás lett.
Mostanság viszont csak szemét, szemét hátán, semmi olyan aminek kicsit is hasznát lehetne venni.

Néha meg szoktam nézni a spamjeimet is, mielőtt kitörlöm őket. Jött is ma egy szép darab...
Hassan Mohammed küldte nekem. Ez tudtommal mindkettő keresztnév, de ezt most ebben a formában hagyjuk...

Dear Friend,

As you read this, I don't want you to feel sorry for me, because, I believe everyone will die someday. My name is Hassan Mohammed an oil merchant in Dubai, in the U.A.E.I have been diagnosed with esophageal cancer.

It has defiled all forms of medical treatment, and right now I have only about a few months to live, according to medical experts. I have not particularly lived my life so well, as I never really cared for anyone (not even myself) but my business.

Though I am very rich, I was never generous, I was always hostile to people and only focused on my business as that was the only thing I cared for. But now I regret all this as I now know that there is more to life than just wanting to have or make all the money in the world.I believe when God gives me a second chance to come to this world I would live my life a different way from how I have lived it.

Nem tudom igazából hogy mi is az a blog, és hogy mire is való tulajdonképpen, de ha jól tudom leginkább ilyen naplóféle, amibe az ember beleírja hogy éppen mire gondol.
Mi lenne, ha én is megpróbálkoznék vele? Miért is ne, legfeljebb nem olvassa el senki, na bumm.

Szóval a mai nap május 1 a munka ünnepe elvileg. Én ez alkalommal munkával ünnepeltem. Na nem kell semmi rosszra gondolni, mindössze házimunkáról van szó, ám el kell mondani, hogy most valami olyasfélébe kezdtem bele, amelynek egyenlőre nem igen látom a végét. Ez nem más, mint a kert, illetve az udvar rendbetétele. Ez igen nehéz feladat. Az ok egyszerű, nem más mint a gyűjtőszenvedély. Az udvar ugyanis tele van fa, és fém, és egyéb hulladékkal. Persze az én szememben hulladék, mások szemében értékes alapanyag. El kell mondanom, hogy nem én gyűjtöttem össze, hanem a nyakamba szakadt. A fával kevesebb gond lenne ugyan, hiszen elég lenne csak feldarabolni, és télen mehet a kazánba, de a fémmel az ég világon semmit sem tudok tenni.
Mindegy, valahol csak el kell kezdeni, különben rám rohad minden. Úgy döntöttem, hogy kezdésnek nekiállok az egyik, kert végében lévő melléképület hátsó traktusának kiürítéséhez. Ez azért lenne hasznos, mert akkor a nevezett helyiség (sufni) nevezett része kiválóan alkalmas lenne a téli tüzelőanyag biztonságos, száraz tárolásához. Jelenleg ugyanis az udvaron található a tüzelő, mindenféle szedett-vedett fa-fém tákolmány alatt. Ez nem is véd rendesen, másrészt rendkívül kényelmetlen megoldás, hajlongani, mászni kell, ki tudja mikor dől az emberre stb. Úgy érzem ez az állapot tarthatatlan, így szükséges a nevezett helyiség legalább részleges kiürítése. Ha sikerül a téli tüzelőt elhelyezni a sufni végében, máris felszabadul a kert végében azon terület, amely jelenleg pont a tűzifának ad otthont. Ráadásul a jelenlegi tárolásra szolgáló építmémyek is jórészt fa alapanyagúak, így azok is feldarabolhatóak, és a tél folyamán eltüzelhetőek.
Persze nem marad árván a terület. Először is kénytelen leszek a sufniból eltávolított javakat itt elhelyezni valamilyen formában, másodsorban a kert elülső részén található szemétdombot alkotó fémkupacot, és egyéb hulladékot is itt kívánom elhelyezni. A lomoknak aztán olyan mindegy, hogy áznak e vagy sem, a vasat meg le fogom takarni, most is le van valamennyire takarva. Ezt mindenképpen szükséges minél előbb elkezdeni, mivel ideje lenne végre megoldani a ház csatornával való ellátását. Ezen kívül egy nagyobb sóderkupac is ide fog kerülni, ide -s tova húsz éve éktelenkedik a kapuval szemben a garázs (műhely) ajtajának hányva. A sódernek fontos szerepe lenne, ugyanis a szomszédos kerítés talapzata a kert elején kritikán aluli állapotban van, illetve egyre jobban dől a szomszéd felé (persze a mi kerítésünk) Másrészt az udvar jelentős része le van betonozva de a beton már eléggé viharvert állapotban van töredezik, hála az állandó igénybevételnek. Hogy mindez mikor fog megvalósulni azt egyenlőre el sem tudom képzelni, de tudom hogy igen, meg kellene csinálni...
Szóval ki akarom üríteni a sufni hátsó részét a tüzifának. Ezt kezdtem el ma. Mi is van most a sufniban? Merülhet fel a jogos kérdés. A válasz erre az, hogy szinte minden, a máig is harcoló német alakulatig bezárólag.
Először kellett találni valamilyen helyet, ahová az onnan kikerült lomokat teszem. Találtam is egy kb. három négyzetméteres területet, amely alkalmasnak látszik eme feladatra. Ez a kert hátsó részén található, a jelenlegi tüzelő tárolására szolgáló felépítmény mögött, és egy baromi nagy kőrakás mellett. Ez a kőrakás tartalmaz cirka négy-öt köbméter követ, vagyis ilyen márványlapról van szó, kertekben szoktak belőle járdát készíteni általában. Ez a rakás kő most ott éktelenkedik az udvaron, itt régen zsákok voltak egymásra halmozva, ezekbe raktuk eleinte a tüzelőt. Hülye ötlet volt, (természetesen nem az enyém, de ezt hagyjuk) idővel ezek a zsákok persze tönkrementek, meg amúgy is lukasak és szakadtak voltak. Most már nem maradt belőlük egy sem. A kővel aztán végképp fogalmam sincs mi a lópikulát lehetne kezdeni, a fát ugyanis el lehet tüzelni, a vasat, és egyéb hulladékot apránként akár el is lehetne vinni valamelyik MÉH -be, a gond csak az, hogy a vasért jelenleg alig kapnék valamit. Viszont nem éktelenkedne az udvaron. De a kövel aztán végképp semmit sem lehet csinálni. Persze jöhet az ötlet, hogy be lehet építeni ide-oda, járdát készíteni belőle kicsinosítani, vagy beburkolni a teraszt vele, meg mittomén... de nem tudom, hogy elfogyna e, másrészt ez olyan kaliberü munka lenne, amit semmiképp sem tudok egyedül megoldani...
Szóval térjünk vissza a sufni kiürítéséhez. Mi is volt a cirka 4 négyzetméteres területen? Először is különféle faanyagok, három köteg bontott, laminált padlólap, ez go kazán. Volt egy zsák ócska rongy, hogy miért nem lett legutóbbi lomtalanitáskor kidobva, az rejtély, de legalább most megtaláltam. Volt egy, illetve kettő ócska porszívó. Ezeket lehet hogy szétszedem, a motorjuk hátha jó lesz valamire. Voltak régi rozsdás edények hogy ezeket ki őrizgette, és miért, foggalmam sincs. Mindegy, mostmár mennek a szemétbe. Vannak különféle szivacsok vagy mik, valamikor valami szigetelés lehetett, hogy minek lett gyüjtögetve, nem tudom. Valami hosszú nyelű fém készülék, német felirattal, az van rajta, hogy meleg. Halvány lila gőzöm sincs, hogy mire szolgál ez a cucc, mi a nyavaját melegítenek vele. Valami merülőforraló lehet? De ekkora? Vagy disznópörzsölő? Az túl bizarr lenne. Van egy másik hőforrásnak kinéző cucc is. Mindegy én biztosan nem fogom használni ezeket a vackokat. Van két esőkabát. Egy zöld, és egy kék, de nem ám akármilyen, darabonként legalább két kilósak. Baromi régiek, és baromi rondák. Ezen kívül kábelek. Qrvasok. Erösáramú kábel. Négy eres, legalább négyes átmérőjű, újnyi vastag szigeteléssel. Hogy ki, mikor, miért tette oda, és honnan szerezte, az rejtély. De nemcsak ám ilyen incifinci kábelecske, nem! Ugyanis felleltem pár igen tekintélyes, legalább centi vastag átmérőjű sodrott rézvezetéket. Hogy honnan ki, miért? Kitalálható, halvány fingom sincs. Neon armatúra, csövekkel, kettő darab, egyik búra nélkül. Általánosan elmondható, hogy az egész sufni tele van neoncsövekkel, mindegyik sarokba, zúgba találni párat, hogy ki, és mikor gyüjtötte, szintén rejtély. Gégecsövek. Félcolosak, elég kemények, szerencsére nem sok van belőle. Drótok. Garmadával, főleg vasból, némelyik horganyzott is. Rengeteg van belőle. Ócska kőműves szerszámok. Legalább három fangli, simító, és öt darab kőműveskanál. Egyik sem mai darab. Két pár gumicsizma. Régiek, és rondák, cirka 46 -osak lehetnek. Egy kisebb láda. Tartalma gyakorlatilag szemét, totálisan rozsdaette zárak, szögek, és egyéb nyalánkságok. Egy ládányi poros befőttesüveg, nem túrtam közéjük, de hogy nem tegnap lett odarakva, az biztos. Szemét ez is.
Egy üvegajtós konyhaszekrény. Erre emlékszem, még a vénasszonyé volt. "Valaki" húsz éve iderakta, azóta itt rohadt. Ebbe voltak belerakva a kőműves szerszámok, és a csizmák. Ezeken kívül egy régi korhadó gyalut, és egy kopaszodó cipőkefét tartalmazott. Elég nagy helyet foglal, de még nem tudom kivenni, mert a teteje tele van lomokkal. Egy motor. Nem túl nagy darab, viszont 380 -as. Vannak rajta különféle drótók, és egy ócska kapcsoló. Akár ki is próbálhatnám, de nem teszem. Megy az udvarra ez is. Asztali lámpák, kettő darab. Rusnyák, de praktikusak. A műhelyben is van belőlük pár, talán még jók lehetnek valamire, legalábbis az egyik menthetőnek látszik. Két kapcsolószekrény hogy honnan? Említettem már a máig is harcoló német alakulatot? Egy kisebb könnyebb, és egy nagyobb, nehezebb. 220-as és 380 -as konektorok vannak rajtuk, és kapcsolók. A nagyobbik ha jól érzem, akkor alumínium lehet.
Egy forgós szék. Enyhén szakadt, piros kerek ülökével, és piros támlával. A váz színe kék. Forog. Nem mai darab. A támla hátulján apró alumínium tábla, rajta apró, de jól látható felirat: XI. ker. KÖZÉRT. Hát, b.meg. Ez már aztán tényleg durva... Mégis mikor, és ki, de a legjobb kérdés, hogy hogyan szerezte ezt be? Ezt azért meg kellett emészteni, ehhez pedig némi idő kellett. És ez még úgy kb. a harmada annak, ami még benntvolt.
Egy nagyobb, szakadt doboz. Benne reflektorok. Öt darab, fehérek. Már meg sem lepődöm, a közértes szék után már semmin sem lepődöm meg, itt tényleg bármi lehet most már. Vasak. Három köteg, tippem szerint 40X20 -as U profilu vas. Kötegenként olyan 30 darab lehet, egy köteg olyan fél mázsa lehet, de ez csak tipp, mindenesetre veszett nehéz. Kihoztam mindhárom köteget az udvarra, ledobtam a földre, szépen egymás mellé. Nem nagyon rozsdásak.
Most már egyre több hely van, lepakoltam a szekrényről is, így ki tudtam szabadítani. Megfogtam hogy kivigyem, de nem bírta a saját súlyát, és szétesett. Nem kellett több, szétkaptam, mint foxi a lábtörlőt, megy szépen a kazánba ez a szar is. Régi kosarak. Nem egy darab, nem kettő, hanem legalább nyolc darab. Kisebbek nagyobbak, szakadtabbak, jobbak, ocskák stb. Párat, a jobbakat megmentek, a többi kazán. Műanyag aktatáskák, csak kettő, ócskák, ezek is mennek a szemétbe, bár nem biztos, eszembe jutott mire lehetne használni talán, mindenesetre a padlásra majd felférnek. Ja a padlás szinte tök üres, lehet bele pakolni most.
Karácsonyfa talpak. Egy kicsi, egy kicsit nagyobb, és egy brutálisan nagy. Évről évre nagyobb volt a fánk, így évről évre nagyobb, és nagyobb talpat ígényeltek, fater meg csinált, hiszen volt miből. Ezek is mennek a levesbe, mivel most már mű fa van, másfeles. Bőven elég, én amúgy is utálom a karácsonyt. Arra gondoltam, hogy mi lenne ha fognánk a fát, feldíszítjük, majd az adott időben ráteszünk egy nagy zsákot és feldíszítve felvágjuk a padlásra, majd következő karikor lehozzuk, és csak lehúzzuk róla a zsákot. Instant fenyőfa. Végül elvetettük az ötletet.
De vissza a sufniba! Kábelek. Még! Belsejük újnyi vastag. Egy biztos, rengeteg kábel gyűlt össze, legalább 200 méternyi biztosan. Kisebbek is, de legfőképp nagyok, vastagok. Némelyiken kapcsolók dugók stb csüng. Halvány fogalmam sincs mihez kezdjek velük, arra gondoltam, hogy megpróbálom megnyúzni őket, 15 20 kiló rezet biztosan ki tudok szedni belőlük... a kérdés, hogy az ebből várható 20e Ft megér e ennyi vesződséget.
A sufni végében most pár nagyobb tárgy maradt. Egy polc, tele mindenféle limlommal, ezt még le akarom pakolni, mert a polc még jól jöhet, üvegek, régi csempék, egy hinta, meg még nemtommi. A vénasszony régi vaskályhája... Dögnehéz, nem tudom, hogy a retekbe fogom kivinni, pláne, hogy hová a francba fogom tenni, ha sikerül egyáltalán megmozdítani. De van egy másik is, egy autentikus, Salgótarjáni, Süt Főz Tea sparhelt. Ez még megvan? Naná hogy nem lettek kidobva, itt rohadnak ezek is húsz éve, hogy enné meg őket a franc. Ha ez nem is, de a rozsda mindenképp meg fogja őket enni, de hogy mikor, azt nem tudom, mert nem látszanak viharvertnek, pedig nem két percig fűtöttek bennük.
Holnap valamit mindenképpen ki kell találnom, mert ezek itt nem maradhatnak, itt nincsen számukra hely. Nem kell valakinek olcsón egy öreg sparhelt?

Olyan jó kis teszteket olvastam itt, ezért úgy gondoltam, hogy kirukkolok én is valami hasonlóval, mint nyeretlen kétéves.
Képek azok nem igen lesznek, mivel adott termék a neten nem megtalálható, a 3510 csodatelefon pedig nem rendelkezik kamerával, így a képi illusztrációról sajnos le kell mondanunk.

Sikerült beszereznem egy csodállatos berendezést, ami nem más, mint egy dekopírfűrész. Legalábbis az árúházban annak nevezték.

A neve nem más, mint Power GT (PG-JS-0625).
Több alternatíva között választottam. Először is volt a polcokon Kinzo. Ezt nem tudom, hogy ki találta ki, mint márkanevet, de sok magyartudása nem lehetett, az biztos. Aztán volt még mellette Agojama, amiről meg messziről ordít, hogy arra, nagyon messzire Kelet felé rakják össze. Ezután vettem észre, ezt a Power csodát. Egyből az I got The power! -sor jutott eszembe, mivel doboz büszkén hírdette az eszköz 600W -os mivoltát. Erre még a GT megnevezés is rátett egy lapáttal, mivel itthon a gépemben egy 6600Gt VGA feszít, így úgy gondoltam, hogy ami már GT, az csak nem lehet rossz. Bár a 3599 Ft-os vételár miatt kissé gyanakodtam (még a kinzo is majdnem egy ezressel drágább volt), hogy bizony nem egy profi célszerszámot kapok a kezeim közé, de mivel nagyvonalakban némi hulladék deszka felaprítása volt ez a cél, gyújtós gyanánt, viszonylag gyorsan, és olcsón, ezért nem estem kétségbe, így végül is kosaramban landolt az eszköz.
Az üzletben egyébként volt egy kisebb testvére is, 1999 Ft-os áron, azonban ennek szinte szánalmasnak tűnő 300W-os felirata nem volt túl meggyőző, és még csak nem is volt GT talán.

Egy eléggé leharcolt papírdobozban foglat helyet. Ezen tulajdonképpen a szerszám képén, a ''márka''jelzésen, ill a típusszámon kívűl különösebb információtartalom nincs, nameg a 600W és a GT... Oldalt kis cimkén a gyártó ország, természetesen mi más lehetne mint Kína, csak az lenne a meglepő, ha nem ott gyártották volna. A cimkén még minőségjelzés is fel van tüntetve, ami ugyan nem büszkén, de mindenképpen informatívan a terméket, mint I. osztályút jelölte meg. Hurrá! Ha ez I. osztály, akkor milyen lehet a többi? Vagy a barkácsgépeknél is úgy van, mint a suliban, tehát egy bovli gép 1-est kap, míg mondjuk egy Original Flex 5-öst?
Kicsomagolni nem volt túl bonyolult, egy zacsiba tették a fűrészt, egy másikba pedig a különféle dokumentumokat. Ebben találtam egy vágóélt is, kék színben, egy kicsi imbuszkulcsot, és kettő darab szénkefét. Kellő optimizmus induláskor nem árt! A cucc tényleg odáig fogja bírni, hogy a szénkefék cserére fognak szorulni? Ebben kezdtem kételkedni.
Jó pont, hogy a termék tartalmazott ''haszutmellékmafor''-t . Ez különösen fontos, főleg egy olyan eszközzel kapcsolatban, amiről eleinte dunsztom sincs, hogy mégis hogyan kell használni. Az ilyen kezdeti nehézségeket könnyen át tudja hidalni. Mellékeltek még valmilyen biztonsági útmutatót is, vagy mifenét, de ezt ki sem nyitottam. Csak meg tudom különböztetni saját tulajdon ujjamat a deszkától!
Az utasítás a szénkefecserére is kitért, amely szerint 100-120 üzemóra után szorul ilyen beavatkozásra a szerszám, ez is eléggé optimista megközelítésnek tűnt első nekifutásra, azután másodikra is.

Tulajdonképpen külsőleg semmi érdekes nincs rajta. Eléggé gömbölyded kütyű, egészen jól kézreáll, bár a foggantyúja lehetne kicsit vastagabb is. A színe zöld, az anyaga hőre lágyulónak tűnő műanyag, jellegzetes kínaipiacos illattal. Narancssárga nyomógombja van, és ugyanabból az anyagból van a rögzítőgombja is, ezen kívül felül számokkal ellátott fordulatszám szabályozó eszköz is található 1-től 6-ig. A ''haszutmellékmafor'' szerint alacsonyabb fordulatokon fémet lehet vágni (aha, persze), vagy erősebb fát, magasabb fordulaton pedig puhább fát. Ezeken kívül az un. ''hinta-kappcsolóval'' beállítható a vágóél dőlésszöge, vagyis mennyire nyomja neki az anyagnak. Ez fém esetén mindig 0, míg fánál lehet az 1, vagy akár a 2, állásba is tenni (több nincs)

Használat előtt még be kellett rakni a vágóélt. Ehhez a kicsi imbuszkulcs segítségét vettem igénybe, elhúztam az élt védő áttetsző reteszt, meglazítottam a csavarokat, helyére raktam az élt, majd meghúztam a csavarokat ismét. vigyáztam, hogy az él a sínben maradjon (ez egy kis kerek pöcök, ezen csúszik a penge), erre a ''haszutmellékmafor'' fel is hívja a figyelmet. Ekkor tulajdonképpen készen állt az eszköz a bevetésre.
Kimentem az udvarra, hogy beüzemeljem legújabb szerzeményemet. Előszedtem a hosszabbítót, majd csatlakoztattam a fűrészt a 220V-os 50Hz villamos hálózathoz. Megnyomtam a gombját. A vágóél villámgyors le-fel mozgásba kezdett. Elkezdtem fűrészelni a deszkákat. Ezek max. 1,5 centi vastag, és 10-15 centi széles fenyőfadeszkák voltak, így nem jelentettek különösebben megeröltető feladatot. Csakhogy mennyiségük eléggé tekintélyes volt. Azonban a fűrész úgy szelte őket, mint forró kés a vajat, így úgy gondoltam, hogy talán mégis kisülhet belőle valami.
Optimizmusom az első furcsa zajig tartott, ez kb. 25 percnyi nem folyamatos üzemelés után következett be. Ez egy ilyen visító zaj volt, és arra lettem fogyelmes, hogy a fűrész nem vágja a fát, bár a motor veszettül járt. Aztán még sikerült még pár deszkát elvágnom, de végül a szerszám csütörtököt mondott. Üresjáratban ugyan működik, de mihelyst eléteszi az ember a deszkát, a cucc leáll. Többé nem vágott el már semmit.

Konklúzió:
Körülbelül talán negyed köbméternyi fát sikerült felaprítani vele. Már az elején gondoltam hogy szar, de ennyire?
Arra esetleg alkalmas, hogy évente egyetlen alkalommal, egy deszkát, egy apró lécet, vagy talán hurkapálcikát vagdossunk vele, de hogy ezt huzamosabb ideig tegyük, az a próbálkozás kudarcra ítéltetett.
Tudatosult bennem, hogy ezért a vételárért nemhogy úgy-ahogy működő, hanem egyenesen vacak, használhatatlan terméket kapunk. Az a szomorú hogy nem piacon vettem, hanem egy neves barkácsárúházban, amelynek szándékosan nem írom le a nevét. Persze öröm az ürömben, hogy épp emiatt van a cuccra jótállás, tehát be tudom cserélni valami másra.
Legközelebb talán a Kinzo jön?