Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• A jó pap holtig tanul...

  ...a jó tanár pedig holtig tanít.

  Történt, hogy váratlanul beparkolt az iskolánk udvarába két tűzoltóautó. Először azt mondták a tanárok, hogy csak lesz egy kis bemutató a 9. évfolyamnak. Ezt mindaddig el is hittük, mígnem megszólalt a tűzjelző. Mindannyian elindultunk az ajtó felé, majd az elöl lévő ember kinyitotta azt. Hát nem arra számítottunk, hogy fehér füstön kívül semmit nem fogunk látni. Kiderült, füstgéppel telenyomták az egész épületet, mondván menekülési gyakorlat lesz. Nagy nehezen kijutottunk, de nem is ez a lényeg. Öt perccel a gyakorlat megkezdése után még hiányzott egy osztály, akikről nem lehetett tudni, hol is vannak. Végül egy tűzoltó kíséretében Ők is kiértek. Szóba elegyedtünk az osztállyal, mégis hol a frászban voltak. Hát idézem Őket:
  "Hallottuk a jelzőt, XYZ ki is nézett az ajtón és szólt a banyának -tanárnak-, hogy tiszta füst minden. Ő hidegvérrel csak közölte, hogy "nem baj", és becsukta az ajtót. Aztán bejött egy tűzoltó, és megkérdezte, mégis mikor szeretnénk végre kimenni?!" Egy másik tanár pedig tájékoztatta diákjait, aki kimegy, egyest kap. Azt hiszem elhivatott tanáraink vannak.

  Szatyor95 10 éve 10

• Az elveszett én

  Pár nappal ezelőtt tettem közzé egy blogtémát, ami a legjobb barátom elvesztéséről szólt. (Reklám: Ez lenne az.) Hogy ne keljen végigolvasni az egészet, tömören leírom, miről volt szó: Megszakítottam a kapcsolattartás minden formáját a legjobb barátommal, mivel gyökeresen megváltozott a párja miatt negatív irányba, és egy számomra igen fontos személyt is ki szeretett volna húzni az ismerősi kőrömből a saját javára.

  És innentől jön a mostani bejegyzésem témája.
  Tudni kell rólam, hogy eléggé kötődtem ehhez a baráthoz. Egy régebbi problémás incidens miatt jódarabon elkísértem hazáig, hogy ne lehessen gond. Mivel ez igen nagy kerülővel járt számomra, nem volt ritka, hogy reggel 7-kor indultam el itthonról, és délután 5-kor estem be. Ezzel járt az is, hogy baromi kedvtelen, unott, de főleg fáradt voltam. Mióta viszont egyből jövök haza, már akár 3-kor is itthon lehetek, kiegyensúlyozottabb vagyok, és a fáradtságérzetem is enyhült. Hasonló a helyzet a személyiségem terén is. Míg beszéltünk, lényegében depresszióban éltem. Vidám témák alig voltak, csak a gondok. Többnyire idegeskedő, és túlkapó voltam, nem mellesleg voltak igen durva lelki ingadozásaim is. Már ezek is enyhülnek. Sokkal nyitottabb, vidámabb lettem az elmúlt 1 hétben, mint előtte voltam. Még vannak bajok, de azokhoz nincs köze eme volt barátnak, szóval ez más.

  Folytatás...

  Szatyor95 10 éve 6

• Ég veled, legjobb barát...

  Általában nem megyek bele ilyen mélységig a magánéletembe nyilvánosan, de most kivételt teszek. Egy baj van ezzel, a téma.
  Történt ugyanis, hogy a múlthét folyamán végleg le kellett zárjak egy 3,5 éve tartó, igencsak szorosnak kezdődő barátságot. Az egész úgy fél évvel ezelőtt kezdődött, egészen pontosan augusztus eleje felé. Történt ugyanis, hogy a legjobb barátom (aki lány, de a "barátnő" szót a félreértések elkerülése érdekében nem fogom használni) 2 hétig semmilyen életjelet nem adott magáról. Nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy életben van, ezt is egy, az arckönyvre posztolt képnek hála. Aztán elmondta, hogy egy nagyon nagy fájdalomtól szabadult meg, és sajnálja, hogy nem jelentkezett, de ezt egyedül (mint később kiderült, mégsem egyedül) kellett meglépje. Én ezt elfogadtam, hisz ez teljesen természetes dolog is lehet, személytől függően. Párt is talált magának. Azonban ahogy teltek a hetek, egyre furcsábban viselkedett. Egészen más stílusú humort kezdett használni, a szókincse is változott, az öltözködésén szintén látszódott némi változás. Először azt hittem, hogy ez a változás hagyatéka. Végül is igazam volt, de ne szaladjunk ennyire előre... Szóval egyre jobban megváltozott. Október környékén már egyre többet idegeskedett, és egyre jobban szitkozódott nekem xy emberekről. Ezzel párhuzamosan egyre kevésbé tartotta magában a véleményeit is, magyarán mindenkit elkezdett kiosztani.

  Folytatás...

  Szatyor95 10 éve 14

• Ön és a Spar...

  ...undorító pár! Avagy miért fogadtam meg, hogy ma utoljára vásároltam az üzletlánctól bármit is.
  Tudni kell rólam, hogy nem szeretek vásárolni. Hosszadalmas, unalmas, idegesítő, és még el is gázolnak az idős nénik. De néha muszáj, mint most is. Nem volt már itthon kenyér, és tervben volt ebédre némi tejberizs is. Nosza, pont ott van a Határ úton az Europark végében a Spar, ugorjunk be! Beérkezés után fogtam egy kosarat, és elindultam a pékáruk felé, nézni egy szép friss kenyeret. Balga voltam, mert ilyenkor semmi friss áru nincsen a helyben sütöttek között. Sebaj, a nem friss kenyér is kenyér. Az ára kicsit meglepett, mivel mikor utoljára kenyeret vettem, még 250 Ft volt 1 kiló, ez meg volt 329 Ft (neem, dehogy lehetne kerek árat írni, azt tiltja az üzletpolitika). Mindegy, belefér, max olcsó tejet veszek. Vagyis vettem volna... Egy gyors terepszemle után konstatáltam, hogy a 330 Ft-os (csak azért sem írom kilencessel) kenyér, és a 270 Ft-os tej nem jön ki egy darab Rákócziból, a rosszabb napokra tartogatott 10.000-est nem akartam beáldozni. Ha már így alakult, vettem egy mittoménmicsoda péksütit 110Ft-ért. Így a kosaramban ott pihent 440 Ft-nyi áru. Irány a kassza, fizessünk. Mivel a kenyeret nem akartam végigcipelni a szakadós, nyúlós, és büdös kis zacskóban egész hazáig (~30 perc), vettem egy szatyrot (nem, nem saját magamat!), is. Az ára persze nem volt kitéve sehová, de gondoltam a fennmaradó 60 Ft csak elég erre. Naná, hogy nem volt!

  Folytatás...

  Szatyor95 10 éve 32