"A társadalom javarészét már nem érdekli a haza sorsa. Fel se fogják mi a tétje ennek a körülöttünk folyó harcnak. Az egoizmus vált uralkodó felfogássá és azon túl kevés dolog éri el a nagy többség ingerküszöbét, a fiatalokét meg főleg. Egyre többen hagyják el az országot a jobb anyagi helyzet reményében. A hatalmas információáradat és modernizmus korában, érdektelenségbe süllyedve, egymástól elidegenedve, minimális szintre csökkent nemzettudattal, célok, eszmék és hit nélkül tengődnek a legtöbben. Vannak azonban, akik nem úsznak az árral és ami nagyon jó, hogy egyre minőségibb emberekből áll a nemzeti ellenállás utánpótlása."

Szíva Balázs (Romantikus Erőszak)

Sokan nem tudják, hogyan kell – vagy hogy egyáltalán szükséges – tévéjük, de főleg projektoruk fekete- és fehérszintjét beállítani.

Erre azért van szükség, mivel a megjelenítő oldalon a színek fényességi értékét hozzá kell igazítani a forráshoz (DVD-lejátszó, médialejátszó, HTPC videokártyája, stb.).

A 8 bites (avagy 3x8=24 bit) rendszereknél 0 – 255 érték között változik ez a dimenzió (256 piros x 256 kék x 256 zöld = kb. 16 millió szín), viszont a filmek ezt nem használják ki (a BluRay sem), csak 16 – 235-ig.
Következik ebből, hogy ha például a nagyobb értékre állítjuk rá a megjelenítőt, és nincs a lejátszóban konverzió, akkor ilyen képet is kaphatunk: felül az eredeti, alatta pedig a differenciál értékekkel visszarontott eset.
(PC-n sok program ezt elvégzi, azért nem vesszük észre.)

Itt persze meg kell jegyezni, hogy sem a BluRay -, sem pedig a DVD film nem RGB összetevőkben tárolja a színeket, hanem YCbCr formában. Ezt azért fontos tudni, hogy lehetőség szerint ne konvertálgassuk ide-oda a formátumot, csak ahol szükséges illetve elkerülhetetlen. Ellenkező esetben romolhat a megjelenő kép, főleg, ha 8 bitesek a rendszer elemei.
Erről egy kicsit részletesebben a #9-es hozzászólástól olvashatunk!

Áttekintés

Reményteljes médialejátszónak ígérkezik a Western Digital legújabb, Sigma Designs SMP8670 médiaprocesszorral szerelt tagja, mely az alsó árkategóriában mérkőzik. Kizárólag videólejátszási szemszögből vizsgálom meg, noha a készülék rengeteg egyéb – főként internetes közösségi – szolgáltatással rendelkezik.
Mivel egy Asus O!Play HDP-R1-et váltott le, ezért bizonyos jellemzőkben ehhez fogom hasonlítani.

Mi volt a probléma az R1-el, amiért szükségesnek láttam a cserét?
Borzalmasan ronda és buta képernyő kihasználású menü, bőven túlmutat az elfogadható szinten. Az igényes minimalizmussal pedig köszönőviszonyban sincs.
Lehetséges szebb menüket rávarázsolni, például az A.C. Ryan HD2-ét, ami már kibírható, viszont ezen a készüléken (hiába az azonos chip) idegesítően lassú és instabil.
Hogy az új darab hozta-e az elvárásokat, esetleg még többet is, az alább kiderül!

Hogy lehet az, hogy egy mai, sokmagos PC-n, több GB RAM-mal olyan szinten képes lelassulni a böngészés akár néhány ablak megnyitása után, hogy a görgetéshez is sokszor 2 – 6 másodperc kell?

Az alábbi PC-n bizony ez volt a természetes:
Intel Atom 330 (2x 1.6 GHz + HyperThreading)
2 GB RAM
swap file: nincs!
GPU: integrált, a rendszermemóriát használja videó memóriának, ezzel is a CPU – NB buszt terhelve
oprendszer: WinXP, Win7
böngésző: Firefox, Google Chrome, Opera
Nem egy erőmű, de összevetve egy pl. P2-es géppel, amin azért lehetett netezni, nagyságrenddel gyorsabb.

A lassulás oka nagyon egyszerű.
Az oldalakon vannak apró, reklám célú flash animációk. Igen, ez képes 4-5 fül esetén is 80 – 100 %-os CPU terhelést és a RAM teli szemetelését előidézni.

Megoldás: plugin a böngészőhöz, ami blokkolja a reklámokat.

AdBlock Plus:
Firefox beépülő modul,
Chrome beépülő modul,
Opera AdBlock Plus, ennél konfigurálni is kell,
Internet Explorer Simple Adblock!

Az ecsettel való festés alapjait mutatom be, majd ajánlást teszek egy konkrét hangszóróra és felhasználására.

Előtte azonban pár szó a doboz merevítéséről. Nagyon fontos, nem szabad elhanyagolni!
Ésszerűen érdemes elrendezni, hogy kocogtatásra a doboz minél kevésbé kongjon, melyhez kis mennyiségű anyag is elég, ha jó helyre van téve.

A doboz belső méretei: 30x30x50 cm

Térjünk rá a festésre, időnként rákényszerül az ember, hogy ecsettel tegye ezt.
Ami az egész műveletet jellemzi: Keveset, sokszor!

Tapétázásról fog szólni, ilyen lett a végén:

Aki abban a tudatban él -mint magam is nemrég- hogy az öntapadós tapéta amatőr és lehetetlen jó minőségű felületet elérni vele, ki kell ábrándítsam. Ezek az újfajta megoldások nagyon jók és könnyen használhatóak, csak pár szabályt be kell tartani. Ezekre szerencsére felhívták a figyelmem az üzletben, ezek közül válogatok.

A felület szép kell hogy legyen, mintha festenénk. De van pár nehezen javítható hiba, amit a tapéta jól korrigál.
Ilyen, ha glettelés után sima, de szőrös a felület. A festék ezen borzalmasan néz ki, itt nem látszik belőle semmi.
A másik az apró lukak (és nem kráterek) a felületen, amit az alapozó nem tökéletes tapadása okoz. Nem kell vele foglalkozni.

..akkor próbáljuk meg felhasználni!
Elsőként a doboz építéshez adok pár tippet, remélem, hasznosakat.

Hogyha süllyeszteni szeretnénk a hangszórókat (ami nem csak esztétikai, hanem akusztikai szempontból is erősen javasolt), de nem rendelkezünk felsőmaróval, még megtehetjük!
Miután kivágtuk a kosár beépítéséhez a kört, körberajzoljuk a süllyesztendő részt.
Ezután asztalosvésővel végigmegyünk rajta, 0.5-1 mm mélyen.
Ekkor fogunk egy flexet csiszolókoronggal, és ha egy kis kézügyességgel rendelkezünk, kicsiszoljuk a szükséges mélységig.
Ha nem kör alakú, ismét a vésőhöz nyúlunk, és már a végső mélységig vágjuk a dobozt.

Remélem, sikerül pár hasznos tanácsot adni azok számára, akik építettek már hangdobozt, de nem mertek belevágni egy, a téglatest formától eltérő konstrukcióba, vagy nem is gondoltak erre.
A fényképek hiányáért és felületességemért elnézést kérek, inkább amolyan bátorításnak szánom ezt az írást, pár használható tanáccsal!

Szóval így néz ki:

A dobozt valamilyen ragasztott anyagból (forgácslap, MDF, ..) érdemes csinálni. Puha fa nem jó, akusztikai szempontból.
Előnye, hogy olcsó és könnyen lehet vele dolgozni. Hátránya, hogy a felületét valamivel le kell majd takarni.
Ami már elegendő ahhoz, hogy egy szokványostól elütő formájú dobozt tudjunk készíteni:

Emlékszem, az első személyi számítógépem merevlemez kapacitása 853 MB volt.
A csé csak úgy fért rá, ha betömörítettem.
Mp3-at CD lemezről hallgattam. Jó is volt ez a formátum, meg menő is, meg csak ez volt..

..aztán a tárkapacitás és ami a megszólaltatáshoz kell, szintén javult. De az mp3, az maradt.

Akinek egy kicsit is igénye van a jobb minőségű zenehallgatásra, hamar belefut olyan nagyzó véleményekbe, miszerint:

"az empéhárom az borzalom, ha ezt hallom kedvem volna meghalni"

Legalábbis, akik ezt a formátumot hallgatják, gondolhatják nagyzásnak.
Általában ők ilyesmi véleményt alkotnak:

"áá, hallgattam mp3-at, meg flac-ot is, semmi különbség"

Nos, amennyiben az ember csak úgy meghallgat egy CD-t mondjuk, lehet csak annyit vesz észre, hogy halkabb, erőtlenebb. Mintha kicsit másképp szólna.