2015. október 1. Pontosan emlékszem, hogy ez volt életem legelső munkanapja. Mármint felnőttként. Előtte voltam diákmunkán talán egyszer olyan 1.5 hónapot egy boltlánc egyik üzletében. A polcokat pakolásztam árúval meg ilyenek. Viszont 2015-ben már rendes munkahelyem volt. Ekkor voltam kereken 20 éves, érettségi után. Nem volt semmilyen célom, semmilyen elképzelésem, röviden tömören megváltozott kicsit az élethelyzetem és fontosabbnak láttam, hogy saját keresettel rendelkezzem, mint sem, hogy koptassam tovább az iskola padjait. Ez lehet balgaság, bátorság, gondolja mindenki aminek akarja. Nem volt szakmám sem ugye.

Annyira nem volt semmilyen elképzelésem, hogy a legelső munkahelyem konkrétan az első lehetőség volt ami szembe jött. Sose gondoltam, hogy valaha én postás leszek.

2015. október - 2016. március
Magyar Posta Zrt
helyettes kézbesítő

Ez az volt ami ma is, meg előtte is. Leveleket, pénzt, kis csomagokat vittem az emberkéknek. Legjobb időszakban, ősz, tél, kora tavasz. Minden percét utáltam. Ezzel egyetemben mai napig tisztelettel nézek minden egykori kolegára és bármelyik kézbesítőre. Lehet sok mindent mondani, de azt csinálni nap mint nap, nem volt leányálom. Innen szerencsére el is küldtek, nem volt szükség a munkámra. Nem mert rosszul végeztem volna, csak szimplán menesztettek.

Már el is felejtettem, hogy elkezdtem itt vezetni a történeteket a francia öszvérállományról. Bár ennek oka van, jelentősebb változások nem történtek a kis autónk életében. Jön-megy, teszi a dolgát ahogy szokták mondani. Nem régiben átléptük a 70 ezer közösen megtett kilométert. 3 és fél év kellett hozzá, 96.886-al vettem most egész pontosan 167.509-nél áll az óra. A napi átlag 45-55 km körül van, ebben 2x13 kilométer munkába járás, ha feleség pajti is dolgozik akkor délután újfent megjárom ezt a 2x13 kilométert, plusz, ha kell boltozni meg egyebek akkor növekszik a napi megtett táv.

Hosszabb utak is beesnek néha, de igazából a nagyon hosszúnak nevezhetőek 2024-ben egy budapesti kiruccanás, ugyanis a feleségemnek volt egy kötelező továbbképzése, hogy tovább ápolóskodhasson. Remek kis tanulmányi út volt ez számomra, a pesti közlekedés egy picivel vadabb, mint a vidéki, de szerencsére nem jelentett gondot. A KRESZ ugyanaz ott is, mint itt.

Aztán tavaly beiktattunk egy nyaralást, ezúttal Nyíregyházát lőttük be uticélul. Oda vissza hibamentes működés jellemezte az autót, viszont akkoriban kezdett egy kicsit, hogy is fogalmazzak? Rally-sabb hangja lenni az autónak. Nem zavaróan, de hallható volt, hogy nem olyan tiszta a hangja, mint addig volt. Ezen kívül más egyéb nem volt.

Kicsit azért hazudok, ehhez még hiányzik olyan 1300 km, de mivel rengeteget vezetek nem sokára meglesz az.

A szóban forgó autó azóta is a mi kis autónk. Nem egy egyedi darab, nem is kirívó, viszont őszintén mondhatom azt 1.5 évvel a vásárlása után is, hogy szeretem. Eddig nem hagyott cserben, A-ból B-be hoz visz, klímája jéghideg, az 1.2-es motorjához képest nem panaszkodhatok fürge is.

Ezen szögből már majdnem szexi...

Nos meséltem tavaly, a kalandos szervíz sztorit, azt hittem az ott véget is ér, viszont nem így lett. Akkor ott cseréltek nekem egy jobb oldali távfényszóró izzó foglalatot, ami egészen április elejéig tette is a dolgát, ám akkor kiégett benne az izzó. Ennyi még nekem is megy, vettem is újakat, hogy kicserélem, viszont ott kezdődtek a meglepetések mikor neki kezdtem a procedúrának. Levettem a gumi kupakot ami védi az izzókat, és feltűnt, hogy egy karton lap bele van hajtogatva, és hiányzik a kis kallantyú ami az izzót a helyén tartja. Egy ízes "miafasz" kíséretében már fogalmazódott is meg bennem, hogy ebbe a szervízbe sem megyek többet, mert akkor 4x kellett vissza mennem hozzájuk, erre most derül ki, hogy még a fényszórónál is csak kontárkodást csináltak. Viszont a meglepetések itt nem értek véget. Ahogy kivettem az izzót... Az izzó a foglalattal együtt a kezembe maradt. Ugyanis a drága szerelő koma különösen nem erőltette meg magát, megblankolta a kábelt, beledugta az új foglalatba a 2 véget és visszatette. Nem volt semmilyen módon fixálva. Csoda, hogy a jó magyar utakon odaáig egyben maradt. Itt már azért mondjuk úgy ideges voltam, tárcsáztam is őket, elregéltem, már cseppet sem türelmesen, hogy mi a tényállás. Furcsa módon nagyon is emlékeztek rám, bár említettem is nekik az előző 4 ismétlős találkozásunkat. A főnökkel beszéltem megkért menjek be megcsinálja.

Egész pontosan 13.-án lesz 11 hónapja. Nem terveztem vezetni, de az utóbbi napok termése pár szót megérdemel, hogy kiírjam magamból.

Tulajdonképpen, a legutóbbi írásom óta, sok érdemi változás nem történt. Az autó szerencsére "jön megy teszi a dolgát pöcc röff". Sok sok km-t megtettünk azóta, hogy a tulajdonomba került. 98 ezer párszáz km-el vettem, most egész pontosan van benne 114.600+. Kicsit megnéztem a szervíztörténetét, mert az iratai közt ott volt, a vezetett szervízkönyv, ez alapján valóban annyi volt a kocsiba amennyivel vettem. Viszonylag sűrűn volt vezetve, kapta amit kért. Ahogy tőlem is kapja.

Nyáron elvitt minket egy siófoki nyaralásra oda-vissza. Habár nem a legerősebb motorja van a világon, jól bírta az autópályázást. Végre kicsit jobban odaléphettem neki, gyönyörűen fogadta a 140-150 km/h-s sebességet is. Alapvetően sok mindenhez nem kellett nyúlni ez idáig, csak ami fogyogat, ablakmosó meg ilyenek. Illetve kapott szép Renault-s dísztárcsákat. Lentebb képeken talán majd látszik.

Jack Hunter írása nyomán.

Ugyanolyan reggel volt, mint az összes többi. Hideg, sötét, párás. Kimentem Liához, az ezüst lányka ugyanúgy állt ott, mint bármelyik másik napon. A pára miatt szinte minden ablak nedves volt, ezeket szokott mozdulattal és az ülésen hagyott ronggyal letöröltem. Valamiért már szinte minden nap letakarom az autó szélvédőjét, így legalább az nem volt nedves. Beülve a szokásos látvány, érzés fogad. Enyhe autóillatosító lengi be az utasteret, mellette szinte már vágja az orromat a zordnak ható hűs beltér szaga. Nincs rossz illata, noha 17 éves, sokadik tulaja vagyok, mégsem fogad semmilyen kellemetlen szag. Egyszerű, puritán beltér, a bajuszkapcsoló recseg kicsit ahogy feloltom a fényszórókat. Minden hideg, úgyhogy irányba állítom a meleglevegő útját, előtte már a helyére toltam a slusszkulcsot. Kuplung benyom, 1 klikk, 2 klikk, 3 klikk... Amit nem vehetek el ettől a járműtől, hogy nem okoz neki gondot a reggeli indulás. Azonnal beröccen, és halkan, bár picit nyekeregve járni kezd a motorja. Picit várok, nem sokat, csak épp annyit, hogy kezdjen melegedni a motor, illetve hát, ezen a reggelen a feleségemet is vittem dolgozni.
Ő még szépítgeti magát, egy utolsó fésű vonás, némi parfüm.

Nem vagyok különösebben elkötelezett egyik szolgáltatóhoz sem, és viszonylag könnyen váltok, hogy, ha kell ugyanakkor, ha valami bevállik, jó akkor azt nem igen adom fel, csak azért, mert egy másik szolgáltató 30 ft-al olcsóbban adja ugyanazt. Most azonban éreztem, hogy váltanom kell, ugyanis sajnos az eddigi internet szolgáltatásom nem működött jól.

Na de nem is erre akarom kihegyezni ezt az írást, hanem a beszerelés menetére. Mai napra volt kérve időpont, mivel reggel orvoshoz kellett mennem, így egy délutáni 14:00-16:00 közötti beszerelést kértem. 11 óra környékén kaptam egy telefon hívást.

- Halló, XY címen, YZ-nek lenne ma szolgáltatás bekötés.
- Igen én vagyok, várjuk, itthon leszünk az adott időpontban.
- Pont ezért hívom, hogy, ha otthon lennének, mennék már most. Itt vagyunk XY helyen, 20 perc és ott is lennénk.
- Kedves uram, itthon vagyunk, jöhetnek bátran.

Ez volt az első pozitív csalódás. Meg is érkezett a 2 szerelő koma, kis zöld Transporter-el, kiszállt belőle egy 50-es éveiben járó úr és a kb. 40-es kaliber segédje. Bemutatkoztak, felmérték a terepet, kérdezték, hogy hova kellene telepíteni a témát. Bevezettem az idősebb urat a lakásba, majd meglepődtem, hogy megállt a bejárati ajtóban és módosan cipőjére lábzsákot húzott. Később a segédje is bejött, ő nem lábzsákozott, megkérdezte elég-e, ha leveszi a cipőjét. 2. pozitívum. Miután mindent felmért, elkezdték a szerelést, közben folyamatosan magyarázott mindent, persze mint egy tudatlannak, bár hamar tudtára adtam, hogy értek ehhez ahhoz. Innentől stílust váltott és úgy beszélt velem, ahogy úgymond megérdemlem. Okozott nekik kis akadályt, hogy teljesen máshonnan hozta a bekötési tábla a mi házszámunk, de jelezte előre, hogy ezért ő szólni fog, és ha van szabad hely a közelebbi dobozban, akkor abból kívánja behúzni hozzánk a finomságot. Volt, onnan lett behúzva, intézte is a központtal, hogy ne legyen belőle probléma.

Furcsa esetnek voltam ma szemtanúja. Mióta autóm és jogosítványom van volt már pár, de ezen a main őszintén nem tudtam, hogy mit reagáljak, nevessek-e vagy nem tudom.

Történt ugyanis, hogy kicsi feleségpajtim kitalálta, hogy pizzát szeretett volna enni, viszont a lakhelyünkre, valamilyen furcsa okból kifolyólag egyik közeli hely sem szállít pizzát. Minden környező faluba igen, hozzánk nem. Na, de nem ez a lényeg, felhívtam a kedvenc helyünk, rendelést leadtam, jeleztem, hogy 14:40 körül ott vagyunk érte.
El is indultunk érte, tudni illik, hogy az útirány szerint áthaladok ilyenkor egy másik falun is. A történet egyik fűszere, hogy ebbe a faluba egy elég szokatlan helyen megláttam egy jellegzetes autót az út szélén, és valami megcsillant benne. Igen, egy traffipax volt, nem tudom felétek civil autóból miből mérnek, felénk már mindenki ismeri a fekete Skoda Fabia-t amiből mérnek a rend szeretett őrei.

Mondjuk érdekesebb lenne ez az írás fél évnél, de inkább egy évnél, viszont úgy adódott, hogy most támadt kedvem írkálni. Szóval kiírom pár gondolatomat, tapasztalatomat, élményemet.

Lehet engem savazni, lehet hogy furcsa fétiseim vannak, sőt azt is megmerem kockáztatni, hogy a szép érzékem is hagy kívánni valót maga után... Mégis Lia első látásra szerelem volt számomra. Megláttam, és azt modtam, hogy Te! Te kellesz nekem! És az enyém lett, 4 hónapja vagyunk stabil, boldog kapcsolatban. Igaz kicsit büdös néha, túlságosan "gyorsan" él, de ezzel a szaggal együtt tudok élni, nem zavar. Néha hangoskodik, de ellensúlyozza azt, hogy jómagam igen halk személyiség vagyok. Személyiségében elegáns, kedves, de nem túl bonyolult, amolyan franciás. Nem egy bomba alkat de pont az egyszerűsége volt megnyerő, az arca ugyanakkor karakteres és aranyos. Nem kívánhatok ennél többet, hű társ a mindennapokban.

Na, ha idáig eljutottatok kedves blogtársak, nem, ez nem egy szerelmi sztori, a szemfülesek lehet ki is szagolták már az elején, autós blogról van szó. Noha, körmönfontan de minden szava igaz.

...amit manapság ritkán képes elérni egy játék. Túlzottan sem kedv, sem idő nem jut a gamerkedésre. Nincs is ami úgy elszórakoztasson, hogy na ez most az. Talán említésre méltó maximum az utóbbi időben a Resident Evil VIII és annak Shadow of Rose DLC-je, ami már egy kerek éve várt arra, hogy végig vigyem, aztán most nem régiben erre sor is került. Abszolút nem csalódtam.

De jelen írásom egy másik játékról szól. Ami az egyike annak, amit kb. gyerek korom óta vágyszerűen szeretnék, és most február 10.-én valóra is vált. Ez pedig egy nyílt világú móka volt a Harry Potter köré építve, vagy abban a világban, akár azon szereplőkkel. Varázslatokkal, fejlődési rendszerrel, seprűn utazással meg persze rengeteg sok Avade Kedavra-val. Nos az Avalanche Software néhány év készítés után idén elhozta nekünk ezt amibe én kritikusi teszteket elolvasva azonnal bele is vetettem magamat.

Rögös, hosszú, költséges folyamat, de végülis meglett. Fogadjátok hát tőlem a sztoriját.

Ebben a remek gazdasági helyzetben, egyre jobban elszálló árak mellett tavaly szeptemberben úgy döntöttem, hogy elkezdem a jogosítvány megszerzésének folyamatát. Nulla előzetes autóvezetői tapasztalattal - értsd én tényleg mindig csak utasként ültem kocsiban -, de végülis magabiztosan kezdtem neki.

A KRESZ tanfolyam lezajlása után, természetesen jött egy KRESZ vizsga, amin annak rendje és módja szerint elsőre meg is buktam, jobban rástresszeltem a kelleténél és kapkodtam "mer', hogy há' ez időre megy". Meg is lett az eredménye a gyalázatos 59 pontos "dolgozatnak". Második nekifutásra meg sikerült maximális pontszámmal elvégezni az egész procedúra ezen részét. Kezdhetün is akkor vezetni.

Itt volt az első nagyobb nehézség. Oktató keresés. Nem tudom, régen, vagy más suliknál ez, hogy megy, viszont ahol én szereztem a jogosítványom nekem kellett levadászni magamnak egy oktatót. 1 hétig telefonáltam oktatóról oktatóra, hogy ugyan légyszi vállalj már el. Egyik már nem vállal, másik augusztus végén mondott október végi kezdést, másik nem tudja megmondani, a harmadik nem elérhető.... Így esett a választásom egy olyan oktatóra, akinél 2 ismerős is tanult vezetni. Felhívtam egy szombati napon, egy kikötése volt, csak délelőtt, de legalábbis 09:30 - 12:30 közti időszakban vezessük. Bántam is már én, csak legyen valaki aki megtanítja a dolgok csínját és bínját. Szombati nap volt ugye mikor lebeszéltük, hogy oké vállal, rákövetkező hét szerdán már a rutin pályán araszoltunk és kezdte el nekem oktatni miként kell kezelni az "ojotót".
Ha már autó, egy - természetesen - dízeles Toyota Yaris-on tanultam meg vezetni, viszonylag fürge, jól irányítható kicsi autón.
Nos, mivel rutinpályás vizsga már nincsen, 9 óra kötelező rutin után kimerészkedtünk a forgalomba és ott szakadt rám igazán, hogy ja... Ja igen, itt azért elég sok mindenre illik figyelni. Itt kezdődött el a neheze. Messzemenően nem részletezném, 54 órán át vezettem szorgalmasan, mert voltak bizonyos dolgok, amiket nem sikerült egyből úgy elsajátítani, ahogy az elvárható. Az oktató is kérte, és én is akartam és láttam, hogy 30 óra után - ennyi ugye a kötelező - ez még nem megy úgy, szóval, csapassuk még.
Pár szót az oktatómról. Egy végtelenül türelmes, jól szituált, nagy tudású és nagy vezetői múltú úr. Összesen 2x emelte fel velem a hangját és akkor is okkal, pedig volt, hogy felváltottam 4-esbe, úgy, hogy a kuplung jóindulattal is csak félig volt benyomva. Ám, ha valami nem úgy ment, akár parkolás, manőver, megálltunk, elmagyarázta újra, megismélteltük. Mellette jó hangulatban, beszélgetésekkel telt minden óra. Szóval nem panaszkodhatom. Nem a saját ügyeit intézte miközben nekem vezetnem kellett volna, talán 2 alkalom volt, hogy egy párhuzamos parkolás után kérte, hogy állítsam le a motort, és beszaladt a közeli pékségben a napi kenyeréért.