Tudom, hogy a Fáradt gőzben van egy erre specializálódott topic is, de mivel ott nem kaptam választ, így itt is megpróbálom. Hátha...

Szóval, keresek egy zenét, de nagyon....
Viszont most egy kicsit feladom a leckét , mert se dalszövegrészletet, se előadót, se semmit nem tudok, mindössze annyit, hogy egy új szám (eddig legalábbis én soha nem hallottam), mostanában rengeteget nyomatják a rádióban. Egy nő énekel benne angolul és kicsit ilyen vidám, pörgős, country stílusú maga a dal.

(Jah, és hogy mindig pont akkor játsszák, mikor a Sparba megyek vásárolni..... )

Ha megtalálnátok, nagyon megköszönném. Ha csak tipp van vagy bármi, ne fogjátok vissza magatokat, linkeljetek nyugodtan! Addig is keresgélek a Fehérvár Rádió honlapján, hátha találok valamit... (eddig 2-3 alkalommal is ott hallottam a számot)

A Húgom most lesz nemsokára 18 éves és nálunk az a szokás, hogy ha valaki betölti ezt az évet és hivatalosan is nagykorúvá válik, akkor a családtól közösen kap egy születésnapi videót, ami egészen születésétől napjainkig öleli fel képekben az eddigi életét.

Én elég kezdő vagyok még az ilyesmiben, de van egy nagyon szuper Manga Studio nevezetű videókészítő programom és ezzel egész klassz kis dolgokat lehet összehozni. Sajnos tavaly iszonyúan megszállt az ihlet és nem bírtam magammal...előrehoztam a meglepit és készítettem neki a 17.-re is egy videót. Így egy kicsit az idei veszít az értékéből....épp ezért szeretnék most valami BOMBASZTIKUSAT összehozni neki!!! Fogytán az időm és az ötleteknek is híján vagyok, épp ezért azt szeretném kérdezni, hogy tudtok-e ajánlani olyan zenéket, amik ilyen jellegű videó alá illene...? Gondolok itt lassúbb, meghatóra vagy gyorsabb, vidám, pörgősre is...lényeg, hogy olyan jó hangulatú legyen, ami kifejezi az alkalom ünnepélyes hangulatát, bensőségességét és vidámságát.

Ma reggel, úgy ébredtem fel, hogy muszáj ezt a sztorit megírnom gyermekkori emlékeimből és megosztanom a nagy közönséggel. Jó szórakozást hozzá!

Anyukám pesti és mi is ott születtünk a tesóimmal, így kiskorunkban rengetegszer jártunk fel vidékről a nagyiékhoz, meg a rokonsághoz látogatóba (akár ovi helyett is ). Az eset úgy 16-17 éve történt, mégis úgy emlékszem rá, mintha ma éltem volna át. Vonattal utaztunk rendszerint, mint akkor mindenki más. Fiatal anyuka, 2 kisgyerek, rengeteg pakk és nagy csomagok; így jártunk a fővárosba.

Na, velünk aztán állandóan történt valami, sosem volt unalmas utazásunk, mert szegény anyukámnak mindig kitaláltunk valami izgalmas "programot"...
Egyik - számomra legemlékezetesebb MÁV-val kapcsolatos emlék, mikor én olyan 5-6 éves lehettem, a húgom meg 2-3 és ezúttal is száguldottunk Mamáékhoz Pest felé a jó öreg IC-vel. Már majdnem ott voltunk, úgy félóra lehetett kb. az útból, de már annyira izegtünk-mozogtunk, hogy anya nem bírt velünk, ezért kicuccoltunk az előtérbe, hogy ne zavarjuk az utasokat és annál hamarabb tudjunk majd leszállni is.
Mi nagyon élveztük a szabadságot, végre rohangászhattunk összevissza, én meg elkezdtem ijesztegetni a Húgomat (persze, csak játékból) valamivel, hogy direkt meneküljön előlem, én meg majd elkapom. Ez akkor valamiért nagyon jópofa ötletnek tűnt....
Anyukám időnként ránk-ránk pillantgatott, de igazából próbált kapaszkodni, meg összetartani a nagy csomag-hegyet, amit mindig magunkkal hordtunk. Időnként persze, ránk szólt párszor anyai figyelmeztetéssel, hogy "óvatosan", meg "el ne essetek, vigyázzatok!", de nem igazán foglalkoztunk vele a játék hevében. Egyre jobban belejöttünk és ijesztegettük, kergettük egymást, míg nem a 2,5 éves Húgom annyira megijedt, hogy berohant a wc-be és valamilyen úton-módon magára zárta az ajtót.

A Párom pár napja elém állt és előhozakodott azzal, hogy ő rájött: én túl visszafogott vagyok öltözködés téren.

Erősen meglepődtem ezen az észrevételén, mivel mindig is úgy gondoltam és arra törekedtem, hogy csinosan és nagyon nőiesen öltözködjek. Sőt, a barátnőktől, ismerősöktől és a legtöbb környezetemben élő embertől igen gyakran nagyon pozitívak a visszajelzések és nem győzik dicsérni a ruházatomat, sajátos stílusomat. Éppen ezért mondanom sem kell ugye, hogy kissé a szívemre vettem, hogy pont ilyen téren kritizál meg a Kedvesem...

Azt mondta, egyáltalán nem a nőiességgel van probléma, mert számára egy kukás zsákban is bombasztikusan néznék ki, mindössze annyiról van szó, hogy - a férfiaknak fantáziáját igencsak megmozgató, sejtelmes dekoltázs nincs - nemhogy néha jelen, de gyakorlatilag soha!

1. Nap:

Tegnap előtt, azaz 20-án megvolt az 1. hivatalos futónapom és egyben egy új élet kezdete is! Nagy vállveregetés magamnak! ^^ De hogy a későbbiekben is megmaradjanak számomra az emlékek, pontos részletességgel is be fogok most számolni az edzés közben szerzett élményeimről.

Mivel tegnap előtt volt a nagy elhatározás "premier bemutatója", ezért úgy határoztam, hogy hős vagyok, híróó vagyok, kemény vagyok, úgyhogy bevállalok egy helyett, két futást. Az elsőre délelőtt kerítettem sort. Viszonylag elég hamar kidobott az ágy és mivel Varoznak sem kellett aznap dolgoznia menni, már korán talpon voltunk. Én persze, szokás szerint elszórakáztam az időt az öltözködéssel, meg azzal, hogy zenéket töltsek fel a telefonomra, stb, úgyhogy ha enyhe egy órás csúszással is, de csak sikerült megindulnom. Végre felavathattam az újonnan vett sportruházatomat, meg a srácok által ajánlott, jó kis futós muzsikákat, és csak ez érdekelt, szóval nagyon be volt ám sózva a fenekem.
Még egy gyors biztató puszi a 'zuramtól, egy fenék paskolás, azt' eriggyé' asszony edzeni!

Nagyon finom, nagyon ízletes és az elkészítési ideje nem több, mint 30 perc!

Hozzávalók:
kb. 1,5 literhez:
50-60 dkg szilva
2 dl tejföl
kb. 3-4 evőkanál cukor
csipet só
1 csapott evőkanál liszt
1 csomag vaníliás cukor
3-4 db szegfűszeg, vagy kevés őrölt
kevés citromlé
1-2 darabka citromhéj
kb. 1 teáskanál fahéj ízlés szerint

Elkészítés:
A szilvát kimagozom, nagyságától függően kisebb darabokra vágom, felteszem annyi vízbe, hogy bőven ellepje egy csipet sóval, szegfűszeggel, citromhéjjal.

Ha egy igazán könnyű, nyári, sütés nélküli finomságra vágysz, tele a gyümölcsök édes zamatával, akkor mindenképpen ajánlom, hogy készítsd el ezt a joghurtos piskóta tálat, mely garantáltan a kedvenced lesz ezután!!! Kezdő konyhaművészek is könnyűszerrel elboldogulhatnak vele és mindössze 25-30 perc alatt el is készül a remekmű, mely egy kis hűtés után mennyei eledellé válik!

Hozzávalók:
* 30 dkg málna vagy bármilyen más gyümölcs
* 10 dl tejszín
* 1 dl joghurt
* 4 ek. méz
* 20 dkg babapiskóta
* 2 dl tej
* 1 mk. őrölt fahéj
* 2 ek. likőr
* 1 vaníliáscukor
* 1 teáskanál vanília aroma
* mentalevelek a díszítéshez (de ez kihagyható)

Gondoltam egy nagyot és elhatároztam, hogy csinosodni, formálódni szeretnék és ezt az egészségesebb táplálkozás mellett, rendszeres testmozgással, sportolással akarom elérni. Terveim szerint, minden este el fogok járni futni, de mivel nincs hozzá kellő partnerem, így úgy gondolom, a legjobb motiváló erő, egy jó pörgős, ritmusos zene lenne, mely csak úgy vinne előrébb a lendülettel.
Ehhez szeretnék egy kis segítséget kérni Tőletek! Biztosan vannak itt olyanok, akik szintén rendszeresen sportolnak és vannak jól bevált "futós zenéik"...

Példaképp mutatok párat, hogy milyen számokra is gondolnék én...
(Az ilyen agyon mixelt akármicsodákat nagyon nem szeretem. Pörgősek, gyorsak, ritmusosak, de akkor sem az én világom valahogy... :/ )

Szürkület van. Félhomály. Álmosan pislákol néhány fej, páran ásítoznak, küzdenek a kora reggeli ébredéssel, akárcsak jómagam… Túl korán van még, hajnali 4-5 óra talán. Jó lenne hunyni egyet, amíg lehet. Összeszorítom a szemem és erőltetni próbálom a pihenést.
Ta-tam-ta-tam…. Ta-tam-ta-tam…. Ta-tam-ta-tam…. –így zötykölődöm ritmusosan a vonaton. Megállunk, majd pár perc múlva hangos sípszó jelzi az állomásról való indulást. Érzem, amint nagyon lassan elkezdenek dolgozni alattunk a mozdonykerekek, én pedig csukott szemmel egyre inkább a gondolataimba merülök...

- Uram. Uram, kérem! Legyen szíves a menetjegyét ellenőrzésre! – próbál keltegetni a kalauz.
Nyögvenyelősen, de előkotrom a csomagom rejtekéből, amit akar. Még egy ilyen borzalmas ébresztőt… Csak morgolódni tudok magamban. Pont, mikor már épp sikerült álomba szenderülnöm, erre meg…. Áhh, na mindegy! Legyen boldog a jegyével.

Még egy kicsit puffogok magamban, de hamar elszáll a mérgem, amikor kinézek a párás üvegen. Hm, nem sokat aludhattam. Alig 15-20 percet, mivel még épp, hogy csak világos van. Bámultam, ahogy a kövér vízcseppek egymásba olvadva végiggurulnak a vonatablakon, mögöttük pedig az elmosódott dombos táj valósággal fellélegzik a forró földet átitató, üdítő nyári záportól. Kellett már ez nagyon, főleg, amilyen forróság mostanában van. Tegnap még három óriási gomolyfelhő is volt az égen. Ahogy elnézem, alaposan kitettek magukért az este, ma viszont reményeim szerint, ismét hét ágra fog sütni a nap.
Igen, ma muszáj, hogy szép idő legyen! A többi nap nem érdekel, de ma… Nem lehet másképp!
Már szinte érzem orromban az otthon illatát.

Ahogy mondom. Bár még soha nem volt ehhez hasonló bejegyzésem, ma történt velem egy olyan dolog, amit egyszerűen nem hagyhatok szó nélkül. Egyszerűen... Nem, sajnos nem tudok szemet hunyni felette!

Kertvárosi részen lakom, mindenféle házzal és családdal. Többnyire most kezd kiépülni az egész; sok az új építésű, luxus családi ház, és legalább annyi a kis rozzant viskó és parasztház. Többnyire roma családok lakják. Ők élnek itt 60-70%-os többséggel. Ez nem is lenne baj, - mert az ég világon semmi bajom velük...SŐT! - , egészen addig, amíg betartják ők is a "játékszabályokat" és normálisan, emberhez méltóan viselkednek. Ma nem így történt...

Ma munka után, mikor indultam hazafelé, örömmel konstatáltam, hogy nem is kell sokat várakoznom, mert éppen jön egy buszom, amivel haza tudok majd menni. Ez azért nagy szó, mert szörnyű a buszközlekedés mifelénk, szóval nagyon jól jött a dolog. Nem elég, hogy ritkán jár, de szörnyű sokan is vannak rajta az emberek. Szinte fullasztóan nagy a tömeg, amire még az is rátesz egy lapáttal, hogy a "kedves utasok" nem éppen a viselkedés és az etikett élő mintaképei...
No, mindegy. Örültem, hogy jön a busz, majd mikor megérkezett, fel is pattantam rá. Mivel az eleje már teljesen megtelt, ezért a busz tátongó hátsó részét látva, ott foglaltam végül helyet.
Nem telt bele vagy 2 megálló, de jól meg is bántam ezt a döntésemet...