Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Tokió blog - 2013.04.01-07.

  04.01-04.07. Hétfő – Vasárnap

  Hát, úgy tűnik, hogy a legutóbbi bejegyzés vége nem volt egészen helytálló. Akkor még azt gondoltam, hogy pár nap alatt megírom a folytatást, és lezárom a történetemet. Azóta azonban alig volt olyan alkalom, amikor tényleg viszonylagos nyugalomban tudok leülni, kinyitni egy üveg bort, és végig tudom gondolni az utolsó hetet. Mivel elég régen volt, képek alapján repülök, amiket persze szerkesztek, és töltök fel, de szerencsére még mindenre emlékszem.

  Egy év után elérkezett az utolsó munkanap is, igaz, már a hivatalosan csak turista voltam, vasárnap ugyanis lejárt a munkavállalási engedélyem, és a vízumom is. Mégis úgy gondoltam, hogy hétfőn még bemegyek elköszönni mindentől, és mindenkitől, ha már egyszer a múlt héten mindenki Shikokun nyaralt. Tízre be is baktattam az intézetbe, de csak egyedül, Bese Hatanodait járta, és szuvenírek után kutatott. Mindenki sikerrel túlélte a konferenciát, rendben megérkezett, és természetesen már lázasan dolgozott (vagy legalább úgy tett) mire megérkeztem, kivéve persze Masashit, aki hétfőnként a yokohamai kórházában dekkol, ahova hivatalosan tartozik. Már nem csináltam semmi különöset, csak beszélgettem, kiürítettem a szekrényemet, és vártam a delet, ugyanis az intézet, és a nagyfőnök szervezett nekünk egy kis búcsúebédet az egyik közeli étteremben.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Március 25-31.

  03.25-31. Hétfő – Vasárnap

  Jelenleg, amikor ezt írom, április másodika van. Most van egy kis időm, úgyhogy megpróbálom elmesélni a múlt hetet. Mint gondolom kitalálható, nem voltak könnyű napjaim, a helyzet már-már egészen az otthoni hétköznapokat idézte az elindulás előtt, azaz munka, majd egyéb program, és esetleg némi alvás.
  Nem is emlékszem mindenre, úgyhogy sajnos biztos lesz pár dolog, ami kimarad, de azt hiszem senkinek nem lesz emiatt hiányérzete.

  Hétfőn még szokás szerint kilencre bementem dolgozni, de már nem futottam teljes napot. A délelőtt még adatelemzéssel, az utolsó prezentációm véglegesítésével telt, szóval nem unatkoztam. Délután aztán indult a móka, ugyanis ki kellett vennem a pénzemet, megszüntetni a bankszámlámat, majd elmenni az Immigration Office-ba státuszt módosítani. Mondtam már, hogy imádom a bürokráciát? A fizetés szerencsére időben megérkezett, még huszonötödikén, délelőtt, úgyhogy délután egykor a titkárnővel, Fujioka sannal szépen átballagtunk a JP (Japanese Post) egyik irodájába. Kis papírmunka, pár pecsét, némi pénzszámolás, és laza egy órán belül végeztünk is.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Március 11-24.

  Azt hiszem, az elmúlt két hetet egy bejegyzésben fogom elmesélni. Egyrészt, nem volt olyan sok érdekesség, főleg csak szivatás, másrészt ki tudja, mikor lesz időm újra bejegyzést készíteni.

  03.11-17. Hétfő - Vasárnap

  Az elmúlt hetek egyértelműen a kutatásról, illetve, annak lezárásáról szóltak. Mivel jó két hónapja kaptam egereket, és tudtam készíteni négy sejttenyészetet, másfél hónap alatt lett annyi kísérlet, amihez korábban négy hónapra volt szükség. Ezeket lejátszani, kiértékelni, majd bemutatni a megbeszéléseken nem volt kis feladat. Persze, értelme az egésznek még mindig semmi, egészen konkrétan egy alkalommal jött ki valami biztató, de azt többet nem sikerült megismételni. Az alkalmazott módszer megbízhatóságát, és hitelességét ismerve erős a gyanúm, akkor egyszer csupán a véletlenek egybejátszásának köszönhetően jött ki olyasmi, amire rá lehetett mondani, hogy használható. Ha az ember sokat játszik egy dobókockával, előbb-utóbb hatost dob. Ezt persze csak én látom így, Tomnak ez amolyan pozitív megerősítés volt, hogy minden szép és jó, és innentől már özönleni fognak azok az adatok, amiket ő szeretne látni. Ez valahogy megint nem jött be. Lehetne fogni sok mindenre, abban az esetben, ha sok hónappal ezelőtt nem bizonyítottam volna feketén fehéren, hogy az a mérési, és kiértékelési módszer, amit használnom kell, teljesen megbízhatatlan. November óta játszottuk egymással ezt a meccset, de végre, vége.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Lakás

  Már többször ígértem, hogy írni fogok az itteni lakásomról, ezt azonban eddig nem tettem meg, úgyhogy, most pótlom. A kiutazásom előtt kevés dolog volt konkrét, talán az érkezés dátumát, meg a repjegyet leszámítva nagyjából semmi, azt azonban elhintettem a megfelelő helyeken, hogy én szobatársat nem szeretnék. Ezt a kérésemet szerencsére figyelembe vették, így kaphattam egy eléggé kicsi, de a célnak tökéletesen megfelelő egy ágyas szobát hozzá tartozó fürdővel, WC-vel. A lakás egyébként egy hatemeletes, vasbeton vázas, épületben található, ami az egyetem tulajdona. A földszinten lakik az International Exchange Center, tehát, ha bármi bánatom van, szerencsére nem kell messzire mennem, hogy elsírjam valakinek. Csupán két emeletet kell lecaplatnom, és már a földszinten is vagyok, illetve, az első emeleten, mert errefelé olyan, hogy földszint nem létezik.

  Tehát, itteni szempontok alapján én a harmadikon lakom, ami otthoni rendszer szerint a második emelet. Ezt vagy lifttel, vagy lépcsőn tudom megközelíteni, és szerencsére zárt folyosóról lehet bejutni a lakásba. Azért szerencsére, mert a bejárati ajtó eléggé jelképes, az alatta levő laza másfél centis rés nem túl bizalomgerjesztő, még ha belülről van is küszöb. Ekkora helyen már egy soványabb egér is vígan átfér, egyéb létformákról nem is beszélve. A zár otthoni léptékkel nézve a rossz vicc kategóriájába sorolható, egy szimpla kulcsos alkotás, kb.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Március 4-10.

  03.04 – 10. Hétfő – Vasárnap

  Ez a hét valami fantasztikusan zsúfoltra sikeredett, nem maradt túl sok idő alvásra. Egyrészt, jövő héten meg kell tartanom az évzáró előadásomat, amihez szükséges a nemrég véget ért kíséretek kiértékelése, meg minden eddigi munka általános összefoglalása, azt is át kell gondolni, mit is akarok mondani, meg kell szerkeszteni az előadást, stb. Így utoljára valami ütőset szeretnék összehozni. Persze, tudom, hogyha kiállnék és nyökögnék valamit pár semmitmondó dia kíséretében, ugyan olyan reakciót kapnék, mintha életem előadását tartanám, de azért akkor is. Ha használható eredmények nem is lesznek, azért lássák, hogy profi módjára is képes vagyok hozzáállni a dolgokhoz, ha épp szükséges, és van értelme. Úgyhogy jövő szerdáig ez a projekt fogja kitölteni időm legnagyobb részét, de hajt a tudat, hogy ez lesz az utolsó menet.

  Emellett persze egyéb programok is voltak még a hétre. Rögtön kezdésnek kedden este hivatalos voltam egy búcsúpartira, sajnos ezúttal a rosszabbik fajtából. Ez volt ugyanis a hivatalos búcsúztatója a tavalyi év során érkezett diákoknak, ezért csak úgy, mint áprilisban, aki egy kicsit is fontosnak érezte magát ezzel kapcsolatban, az ott volt. Hogy hol? Egy új helyszínen, ahol eddig még nem jártam, a kórház főépületének 17. emeletén levő éttermében.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Február 25 - Március 3.

  02.25. – 03.03. Hétfő – Vasárnap.

  Jelentem, végre megérkezett a tavasz. Legalábbis, a héten átmenetileg 17-18 fok is volt, amit nagyon tudtam értékelni. Az ehhez kapcsolódó fejfájást már kevésbé, de a meleg front, és ez, nálam mindig szorosan összefügg. Már hétfőn éreztem, hogy valami jön, aztán ahogy azt kell, a tavasz első napján laza tíz fokot emelkedett a hőmérséklet egy nap alatt. Furcsa volt még télben lefeküdni, és tavaszra kelni. Reggel kinyitottam a teraszajtót, és sokkal melegebb volt kint, mint a szobában. A fejfájáson kívül még egy negatív dolog kapcsolódott a felmelegedéshez, ez pedig az orkán erejű szél. Eddig is ez volt a legkellemetlenebb része a hideg időnek, december eleje óta viharos északi szél fújt egy héten legalább háromszor. A tavasz déli széllel érkezett, ami nem sokkal jobb, csak annyival, hogy ez már legalább meleg levegőt hoz.
  Furcsa az itteni időjárás, valahogy úgy tudnám leírni, mintha egy képzeletbeli vonal választaná el egymástól a hideg, és a meleg területeket. Tokió december első hete óta ennek a vonalnak az északi felén volt, azaz szibériai hideg áramlott a térségbe. A képzeletbeli határ fokozatosan húzódott délre kb. január közepéig, majd onnantól ismét megindult északra. Most jött el az a pont, hogy újra átbillentünk a vonaltól délre eső zónába, tehát mostantól ismét déli az uralkodó széljárás, és meleg levegő érkezik egészen decemberig.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Február 18-24.

  02.18-24. Hétfő – Vasárnap

  Ez a hét rögtön egy kis lazítással indult, hétfő este ugyanis Hiroval elmentünk egy kicsit alkoholizálni. Én épp az újabb vicces eredmények miatt bosszankodtam, ő meg az egyik hülye PhD hallgatójára volt kiakadva, ezért úgy döntöttünk, levezetjük a feszültséget. Hogy hol, azt rábíztam, elvégre ő van itthon, egy dolgot kértem, hogy az alkohol mellé legyen valami ennivaló is, elvégre úgy az igazi. Gondolkodott hosszasan, mi legyen a menü, aztán megkérdezte, hogy szeretem-e a disznó belsőséget. Végül is miért ne, a szív, nyelv, máj, ilyesmi elég finom, nálam ezek számítanak belsőségnek, még mondjuk a vese, meg az agy mellett. Mint később kiderült, errefelé kicsit tágabban értelmezik ezt a dolgot. Egy kis kocsmaszerű helyre mentünk, ami leginkább egy lemezekből összetákolt bódéhoz hasonlított. Kb. az eső ellen védett, de azon kívül semmi extrát nem tudott felmutatni, bár a hangulatos volt, az tény. A székek, és az asztalok sörös rekeszekre pakolt deszkák, és raklapok voltak, a padló döngölt föld itt-ott némi betonnal megszórva, a bádogfalak pedig tele voltak aggatva mindenféle képpel, felirattal. Szóval, európai szemmel nézve igencsak lepusztult hely benyomását keltette az összhatás, de én szeretem az ilyen hangulatos kocsmákat. Két dologban reménykedtem, hogy a kaja alapanyaga friss, a sör pedig kellően hideg lesz. Végül persze egyikkel sem volt gond.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Február 11-17.

  02.11-17. Hétfő – Vasárnap.

  Mennek a hetek egymás után egész kellemes sebességgel, ennek következtében azonban nem igazán történik semmi említésre méltó, vagy váratlan. A kis listámra azért felkerült ismét pár érdekesség, amiről érdemes írni, ez a bejegyzés amolyan szemezgetés lesz. Több téma röviden kifejtve, teljesen spontán jelleggel, így senki ne keressen túl sok összefüggést, mert nincs.

  Kezdeném rögtön egy kis érdekességgel. Valamelyik nap kínai kollégám ezerrel túrta a netet, és úgynevezett „bento box” képek után kutatott. Kérdeztem tőle, hogy ezt ugyan miért teszi, mi olyan különleges lehet egy ebéddobozban. A bento ugyanis az a kis doboz, amiben az emberek az ebédjüket hordják nap, mint nap, persze csak akkor, ha épp nem a munkahelyükön levő étkezdében, vagy valami utcai vendéglőben esznek. A csaj mosolygott, és mondta, hogy őt ez baromira hidegen hagyná, úgysem hord magával ilyesmit, a fiát viszont megszólták az óvodában. Japánban ugyanis kb. mintegy verseny van az anyukák között, méghozzá bento box készítő vetélkedő. Azaz, minél pofásabb ebéd, vagy uzsonnás dobozt visz a gyerek az iskolába, óvodába, annál menőbbnek számít. Jellemző a japánokra, hogyha egyszer nekiállnak versengeni, akkor azt egyrészt nagyon diszkréten teszik, másrészt hajlamosak a végletekig elmenni, és időnként kissé túlzásba viszik a dolgot.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Február 4-10.

  02.04-02.10. Hétfő - Vasárnap

  Ezen a héten sem történt semmi váratlan, vagy legalább érdekes esemény, de azért két hét alatt összegyűlt egy bejegyzésre való dolog. Úgy tűnik most a „mindenki kutat ezerrel” időszak zajlik, így a szokásosnál is jobban magába fordult a társaság nagy része. Rohangásznak, mint pók a falon, és dolgoznak, vagy minimum úgy tesznek. Én is megpróbálom elfoglalni magam, témám még mindig kellemes, félhalott állapotban van, és a következő hetekben nem is várok komoly áttörést. Annyi előrelépés történt, hogy kiderült, Tom az egyik asszisztenst bízta meg azzal, hogy továbbvigye ezt a történetet. Szegény. Már előre sajnálom. Ennek következtében kaptam egy tanítványt, akinek minden technikai lépést meg kell mutatnom, és meg kéne tanítanom. Ugyan, angolul annyira nem beszél, de ez senkit nem érdekel. Mondjuk, kihívás az van benne, és legalább nem kell azon agyalni, hogy magyarázzak el olyan dolgokat angolul, ami még magyarul sem lenne egyszerű. A csaj egyébként egészen ügyes, ha valamit egyszer megmutatok neki, akkor azt képes tökéletesen lemásolni. Ami nem kis teljesítmény, egy tíz napos egér szeméből kipreparálni a retinát elsőre, majdnem tökéletesen, azt hiszem elismerésre méltó kézügyességet feltételez. Viszont, abban biztos vagyok, hogy semmi kreatív újítást nem fog vinni az eddig módszertanba, és a későbbiekben Tom lesz az agy, ő meg a szükséges segédeszköz.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Japan Railways

  A japán vasút szó szerint száguldó történelme, és jelene. Nem csak vonatfanatikusoknak!

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Helyszíni riport 11 éve 87

• Tokió blog - Január 28 - Február 3.

  01.28. – 02.03.

  A héten az égvilágon semmi nem történt, lényegében alkohol, és bármi egyéb tudatmódosító cucc nélkül sikerült hétfő reggelből szombat estébe tér-idő ugranom. Pontosabban csak idő, a tér maradt ugyanaz. Az egyetlen említésre méltó dolog, hogy szombatra megérkezett az igazi tavasz, persze csak ármenetileg. Valamilyen kellemes déli áramlatnak köszönhetően ugyanis a hőmérséklet elérte a 20 fokot, amire november vége óta nem volt példa. Furcsa volt, hogy kint jóval melegebb az idő, mint a szobában, de estére ezt a problémát az egész napos szellőztetés megoldotta, tök jó volt kellemes 16 fokban ücsörögni a laptop előtt. Igazán maradhatna is ez az időjárás, egyáltalán nem bánnám. Sajnos, szombaton dolgoztam, úgyhogy csak korlátozottan tudtam élvezni a tavaszt, bár, azért Hiroval elgyalogoltunk Shinjukuba, majd én még ráadásként onnan vissza Hatanodaiba.
  Vasárnapra viharos szél, és lehűlés volt kilátásban, úgyhogy komolyabb túra nem jöhetett szóba. Amúgy is volt egy olyan sanda gyanúm, hogy fél Tokió a hegyekben fog tobzódni a szombaton felbuzdulva, és kb. dugódíjat kell majd fizetni a népszerűbb ösvényeken, így inkább a várost választottam.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Január 21-27.

  01.21. – 27. Hétfő – Vasárnap

  Ez a hét elég pörgősen indult, aztán végül nagyon lagymatag módon lett vége. Hétfőn rögtön indításnak részt vettem egy „Mochi-party”-n. Ez egy újabb főzőiskola akart lenni, azonban a helyiek jelenleg nem találtak olyan külföldit, aki hajlandó lett volna szakácskodni. Indonéziai kollégám kijelentette, hogy ő bizony semmi ilyesmire nem hajlandó, ne is próbáljuk meggyőzni, pedig őszintén érdekelt volna valami jó kis trópusi kaja, a perui, indiai, madagaszkári vendégek meg már főztek egyszer-egyszer. Már múltkor is feldobtam a kérdést, hogy mikor lesz valami japán. Mert, szép, hogy mi főzünk nekik, és adunk egy kis kóstolót nemzeti konyhánkból, de mi is szeretnénk részt venni valami helyi étel elkészítésében. Úgy látszik, a szervezők kicsit összekapták magukat, és kitalálták, hogy rendeznek nekünk egy kis bemutatót a mochi elkészítéséből, és fogyasztásából. De, mi is az a mochi, pontosabban a kirimochi?

  
  Sül a mochi. Pálcikahasználat haladó fokozat.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Január 14-20.

  Január 14 – 19. Hétfő – Vasárnap

  Van az úgy, hogy néha napján az ember megszívja. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezi, vagy több esemény együttes összejátszása kapcsán fordul rosszra a helyzet.
  Hétfő reggel valami ilyesmit érezhetett Tokió lakosságágának egy jelentős része, azaz pár millió ember. Kivéve persze engem, és kedves szomszédjaimat. Előző este viszonylag későn érkeztem haza Hakonéból, de ugye azért enni, fürödni muszáj, úgyhogy mire ágyba kerültem, már hajnali két óra felé járt az idő. Gondoltam, semmi gond, a hétfő szünet, úgyis eső lesz, lehet aludni délig, addig is legalább nem fázom a lakásban, gyorsabban elmegy a nap. Reggel aztán, úgy tíz óra tájban a szomszédok ordibálására ébredtem. Nem értettem mi a franc bajuk van, elvégre egyik sem az a kimondottan hangoskodó alkat, most viszont úgy zajongtak, mint a gyerekek. Vajon mi a rosseb az, ami három, harminc körüli faszinak ekkora meglepetést tud okozni a teraszon? Hát persze, hó. Ők még nem láttak ilyesmit. Ezek szerint, a mai eső kicsit más formában érkezett, mint várták, és most havazik. Ez nem annyira szokatlan errefelé ebben az évszakban, évi két-három alkalommal van hóesés Tokióban, de szinte sosem marad meg, tehát lényegében eső is eshetne. Viszont, most furcsa volt a csend, mármint, a szomszédokat leszámítva, persze. Se motorbőgetés, se teherautók zaja, teljes kuss.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Január 7 - 13.

  Január 7-13. Hétfő – Vasárnap

  Ez volt az első teljes munkahete az évnek, szerencsére egész gyorsan elment. Véget ért a szabadságok ideje, ismét minden visszazökkent a normális kerékvágásba, azaz a kollégáim nekiálltak ezerrel kutatni. Rögtön kezdésnek szerdán megvolt a szokásos hónap eleji intézeti megbeszélés, ahol a prof. elmondta a menetrendet erre az évre, majd a mi munkacsoportunk tagjai megtartották a beszámolóikat. Mivel, az utolsó ilyen szeánsz október elején volt, azóta mindenki oktatott, így elvileg nem születtek új eredmények, de mindenkinek volt mondanivalója rendesen. Mert, ha hivatalosan nem is, szabadidőben (éjjel, szabadnapokon, oktatásmentes délutánokon), azért foglalkoztak a kísérletekkel, ha nem is teljes intenzitással. Én szerencsés helyzetben voltam, ugyanis, nekem nem kellett minden délután a gyakorlatos teremben szívni, megszakítás nélkül haladt a projektem. Hogy, mi is a normális menetrend, és hogy mi az irány, az most nem fontos, a lényeg, hogy volt miből szemezgetni. Összedobtam egy szerintem korrekt, és reális prezentációt, amit először persze Tomnak kellett előadnom, ő javasolt pár módosítást, bár most ez inkább cenzúrának tűnt, nem építő jellegű kritikának. Mondjuk, hogy tüntessem el a diáról, hogy úgy öt hónapnyi eredmény ugrott, mert nem mutat jól, ne említsem, hogy teljesen az első lépéstől kellett kezdeni mindent, meg hasonlók.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - December 31 - Január 6.

  December 31 – Január 6.

  És igen! Elérkezett ennek az évnek is az utolsó napja. Gondolom, most valami számadás jellegű dolgot kéne írnom, mi történt eddig, mi volt jó, meg mi kevésbé, mit változtatnék, fogadalom, stb. stb… Na, ez az, amit nem fogok hosszasan megtenni, mert nem különösebben érdekel. Maradjunk annyiban, hogy ez is egy hosszú év volt, nem egészen úgy alakult, ahogy elképzeltem, de ez már megszokott. Úgysem szeretem a kiszámíthatóságot. A legjobb élmény a Fuji megmászása volt, ez teljesen biztos, a legrosszabb meg nem érdekel, túléltem, elmúlt. Új évi fogadalom? Őőő… Ez egy baromság.

  Lássuk inkább, hogy mi történt a héten. Múltkor már említettem, hogy itt az év szünettel végződik, és kezdődik, amit a többség komolyan is vesz. Általában, aki teheti, hazautazik a családhoz, és ott tölti ezt az időszakot, olyan ez, mint nálunk a karácsony. Tom, és Hiro is az egész szünet alatt csak ettek/ittak a szülőknél, és egészen kipihent fejük lett. Már szintén mondtam, hogy én megszívtam egy kissé ezt a szünet dolgot, a fantasztikus időzítésnek köszönhetően majdnem minden nap dolgoznom kellett. Persze nem sokat, pont csak annyit, hogy semmi komolyabb kirándulást, esetleg egy kétnapos túrát ne tudjak megjátszani, szóval, maradtak a fél napos mászkálások.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - December 24-30.

  December 24-30. Hétfő-vasárnap

  Ennek a hétnek leginkább a karácsony jegyében kellett volna telnie, legalábbis, otthon biztos így lett volna. De, ez a hely nem az otthon, úgyhogy, itt kissé más szabályok vannak érvényben. Huszonnegyedike ugyan szünet volt, de nem a karácsony, hanem a téli napforduló miatt. Eredetileg ez az ünnep huszonharmadikára esik, de, mivel az vasárnap miatt eleve szabadnap, idén áttették hétfőre. Ezt persze egyáltalán nem bántam, legalább volt lehetőségem csavarogni egyet. Semmi különleges nem volt tervben, csak egy nagy séta a városban. Igyekeztem némi karácsonyi hangulatot találni, de ez valahogy nem sikerült. Délután egy körül indultam el, úgy terveztem, hogy most elsősorban sötétben kéne mászkálni, díszkivilágítást fotózni leginkább akkor lehet. Mivel, sötétedésig volt még pár órám, úgy döntöttem, nem vonatozok Shinjuku-ba, hanem gyalogolok. Most már teljesen rutinosan mozgok a városnak ezen a részén, lényegében GPS nélkül merek új utakat is választani, úgyis mindig ismert pontokhoz lyukadok ki végül. Most valahogyan különösen gyors útvonalat fedeztem fel, a légvonalban kb. nyolc kilométeres utat sikerült másfél óra alatt lenyomni, így még verőfényes napsütésben értem a Yoyogi parkhoz.

  
  Yoyogi-park egyik vége.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - December 17-23.

  December 17-23. Hétfő – Vasárnap.

  Legutóbb egy mozgalmasabb hétben reménykedtem, hát, ez péntekig nem valósult meg. Jelenleg várom, hogy a sejttenyészetem használhatóvá váljon, de a sejtosztódást annyira nem lehet sürgetni. Talán jövő héten már elkezdhetek velük dolgozni, de addig csak a malmozás marad. Úgyhogy, összefoglaltam az eddigi eredményeket már háromszor, próbálok belőlük bármi használhatót kicsikarni, de ez eddig nem igazán sikerült. Emellett olvasok, rendezgetem a fotókat, de leginkább ülök, és várok.

  A múlt hétvégén zajlott az elnökválasztás országszerte, és a héten lett hivatalos eredmény. Normális esetben itt is négyévente lenne esedékes a dolog, de az előző kormány három év után lemondott. Fukushima, és egyéb kudarcok miatt az elnök állítólag önkritikát gyakorolt (vagy valakik diszkréten felkérték, hogy húzzon a francba), így előbbre csúszott az egész játék egy évvel. Részemről már nagyon örülök, hogy vége ennek a cirkusznak is, itt ugyanis kissé más módon kampányolnak, mint otthon. A napi háromszor-négyszer elvonuló autók, amikből üvölt a különböző kampányszöveg rohadt idegesítőek tudnak lenni. Egyrészt kész öröm vasárnap erre ébredni, másrészt, ha épp melletted megy el, átmeneti halláskárosodást okoz. Aztán, minden forgalmasabb helyen a különböző pártok emberi állnak, és hangosbeszélőn keresztül osztják az észt, amit néha egy-egy artikulálatlan üvöltéssel is megtoldanak, pusztán a hatás kedvéért.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - December 10-16.

  December 10-16. Hétfő - Vasárnap

  Az elmúlt hetet egy hétvégére időzített betegszabival zártam, ezt pedig, azt hiszem illet volna azzal kezdeni. Már, ha errefelé létezne ilyesmi. Amióta itt vagyok, nem emlékszem, hogy bárki is otthon maradt volna csak azért, mert beteg. Jó, nyilván, ha látványosan szarul néztem volna ki, akkor biztos nem lett volna senkinek se kifogása az ellen, hogy a lakásban maradjak, de a láz, fejfájás, izomfájdalom, ilyesmi nem igazán tartozik a látványosabb tünetek közé. Úgyhogy, felvettem egy maszkot, és szépen mentem dolgozni. Egy előnye volt a dolognak, az irodában legalább meleg van. Mégiscsak kellemesebb huszonpár fokban ücsörögni, mint a 12 fok körüli szobában. Meg, most épp tennivaló is volt, bár nem túl sok. Mivel a kísérletem mondhatni teljesen behalt, és szépen kidobtam pár hónapnyi eredményt, neki kell állni az egésznek elölről. Tehát, új egerekből, újra retinát kiszedni, majd új sejttenyészetet indítani, a változatosság kedvéért az új mérésekhez. Úgyhogy, most volt munka hétfőn, meg kedden, majd onnantól szakadt rám a teljes unalom, és semmittevés.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - December 3-9.

  December 3-9. Hétfő – Vasárnap

  Ez a hét rögtön egy érdekes eseménnyel indult, vagy még talán az előző végződött vele, beomlott egy alagút nem messze Tokiótól. A Chuó-highway egyik alagútjáról van szó, ami kb. 30 kilométerre van a fővárostól, 5 kilométer hosszú, és mintegy 100 méteres szakasza rogyott meg egy kissé. Hétfőn gyakorlatilag az összes TV, újság ezzel a hírrel volt tele. Érdekes módon, az otthon oly népszerű számítógépes modellezést az itteni hírműsorok nem használták. Ezt leszámítva persze mindent bevetettek, voltak helyszíni felvételek, fotók, beszámolók túlélőktől, mentőktől, tervezőktől, politikusoktól, szóvivőktől. A helyzetet, meg a feltételezett okokat először elmondták, majd kis táblára felvésték táblafilccel pontokba szedve, készítettek rajzokat, origamit, meg amit csak el lehet képzelni, de animáció az nem volt. Itt a hír jellege is más, a központi téma ugyanis az omlás maga volt, az, hogy kilencen meghaltak, csak úgy mellékesen lett megemlítve, mintegy lábjegyzetben. Nem a teljes autópályát érinti a dolog, ugyanis ha jól emlékszem ezen a részen az dupla (a Fuji felé a busszal mi is áthaladtunk itt), tehát négy, legalább kétsávos járat fut keresztül a hegyen. Ez úgy lehetséges, hogy először építettek két átjárót az eredeti autópályának, majd miután ez kevésnek bizonyult, mindezt megismételték. Így a forgalom kettő, egymástól teljesen független részen halad legalább 4-4 sávban mindkét irányban.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - November 26 - December 2.

  November 26 – December 2.

  Úgy látszik, a hideggel én is lassulok, csökken a motivációm, meg ilyesmi, ugyanis megint tisztességes, több mint egy hetes lemaradást igyekszek behozni írás terén. Nem mintha nem lenne miről írni, csak a kedv hiányzik hozzá mostanában. Valahogy visszájára fordultak a dolgok az utóbbi időben. Eddig mindig azt vártam, hogy legyen már hétvége, és legalább azt az egy szabadnapomat kiélvezhessem, most azonban alig várom, hogy kezdődjön a következő hét. Az ok egyszerű, a munkahelyen legalább meleg van. Bent lenni továbbra is szívás, de sokkal kellemesebb ülni, és olvasni a 25 fokos irodában, mint malmozni a 11-13 fokos szobában. Tudom, tudom, miért nem fűtök, elvégre azért van. Nos, ennek több oka is van. A szigetelés mindennemű hiánya, meg a nyílt szellőzőrendszerek a konyhában, fürdőben, WC-ben komoly problémát jelentenek. Amíg megy a klíma lehetséges olyan 18-20 fokot tartani, ami már kifejezetten kellemes, tulajdonképp teljesen elég is lenne. Azonban, amint kikapcsol, kb. 20 perc alatt hűl a szoba vissza az alaphőmérsékletre, és az egész kezdődik elölről. A nagy üvegfelületek csak úgy szívják befelé a hideget. Jellemző, hogy egy hidegebb reggelen elég csak a teraszajtó elé állnom, és az rögtön bepárásodik. Ja, és imádok a jó meleg ágyból kimászni a 11 fokba. Minden tiszteletem annak, aki ezt éveken keresztül képes megtenni. Részemről most kezdem komolyan értékelni a PTÁV-ot.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - November 19-25.

  November 19-25. Hétfő – Vasárnap

  Bevallom, most egy kissé el vagyok maradva, ugyanis már december van, amikor ennek a hétnek nekiállok. Valahogy nem volt kedvem írni az elmúlt napokban, meg a helyzet az, hogy nem is igazán volt miről, úgyhogy esélyes, hogy ez egy rövid bejegyzés lesz. A kutatás zajlik rendületlenül, nagyjából ugyanabba az irányba, mint eddig, tehát változatos, egymásra még véletlenül sem hasonlító eredmények, és fejvakarás ezerrel. De, legalább nem unatkozom annyira, van mit csinálni. Mondjuk, a mérések ismételgetése addig, amíg jó eredmény nem jön ki nem túlságosan kreatív megoldása a problémának, de ha egyszer Tom ezt várja, hát ezt lesz. Elképzelhető, hogy Joe korábbi munkája, meg egy másik kolléga jelenlegi kísérletei is hasonló okból kifolyólag viselkednek úgy, mint az enyém, lehet, hogy nem ártana utána menni annak, mi is tulajdonképpen ez az ok. Tommal vitatkoztunk is ezzel kapcsolatban, de az ötleteimet végül nem fogadta el, bár, szerintem igazán jó indokot nem hozott fel ellenük. Mondjuk, ő a főnök, és ha azt mondja, hogy ezeket a dolgokat nem kell megcsinálni, mert fölöslegesek, akkor többet nem nagyon tudok tenni. Ja, de tudok: integetek a távolodó PhD-nak.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - November 12-18.

  11.12-18. Hétfő – Vasárnap

  A héten megint történt egy kis változás az egyébként borzasztóan unalmas menetrendben, ugyanis, elkezdődött az oktatás. Pár hónapja még úgy volt, hogy nekem is részt kell vennem benne, de, aztán szerencsére végül úgy alakult, hogy mégsem. Japánul szövettant oktatni japán diákoknak kissé meghaladja a képesítésemet, azt hiszem. Úgyhogy, végül önkéntes megfigyelőként jelen lehetek, de ha épp dolgom van, akkor nem kell mennem. Ez Joe óta változott, neki még az előadásokra kötelező volt bejárnia (japán ábrákkal, japánul tartott előadásra valóban sok értelme van nekünk bemenni), nekem már ezt sem feltétlen szükséges.

  Az, hogy oktatás, meg szorgalmi időszak, otthon annyira nem lenne nagy szám, elvégre egy anatómia intézetnél eléggé természetes, hogy az ott dolgozók tanárként is funkcionálnak, itt azonban más a helyzet. Először kicsit az otthoni rendszerről kell pár dolgot megemlítenem azoknak, akik ezzel nincsenek képben. A magyarországi orvosképzésben tanévente két szemeszter van, őszi, és tavaszi. Az egyetemen levő intézeteknél az oktatás pedig központi helyet foglal el. Ez egyes intézetekben, mint pl. az anatómián jobban érvényesül (kb. ezer diákunk van egy évben), másoknál, mint teszem azt az igazságügy, kevésbé. Személy szerint inkább tartom magam jelenleg tanárnak, mintsem kutatónak, és legkevésbé orvosnak.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - November 5-11.

  11.05 – 11.11. Hétfő – Vasárnap

  Az utóbbi hetek szerencsére villám tempóban mentek el, és ez a harminckettedik a sorban. Nehéz elhinni, de már csak húsz hetet leszek itt, aztán irány haza. Ez nagyjából egy szemeszter, meg a hozzá tartozó vizsgaidőszak, ami igazán nem sok, ezek a periódusok pillanatok alatt szoktak eltelni régebben, és remélem, ez most is így lesz. Tehát, az időm arra, hogy valami maradandót alkossak, amit esetleg fel lehetne használni a későbbiekben, vészesen fogy. Ez a húsz hét lényegében arra elég, hogy folytassam a jelenlegi munkát, és még pár eredménnyel megtoldjam az eddigi igen szerény listát, új dologba belekezdeni már gyakorlatilag értelmetlen. Jelenleg erős küzdelem folyik a sejtekkel, és úgy tűnik, ők állnak nyerésre. Hiába, ritka szituáció, amikor több millió önálló élőlény egyöntetűen azt teszi, amit akarsz tőlük, nem tudom, hogy ezt már valaha sikerült-e bárkinek is elérnie a történelem során. Viszont, felcsillant a remény arra, hogy megkapom az eredményét a cirka három hónapja várt mérésnek, amivel gyakorlatilag az egész kísérletsorozatot kezdeni kellett volna. Csak, mivel ezt a módszert a helyiek nem szándékoztak megtanítani, mert drága, bonyolult, időigényes és a srác, aki csinálja nem beszél angolul. Tom meg ilyesmire nem ér rá, így kénytelen voltam várni, amíg más elvégzi helyettem a munkát. Pedig, időm garantáltan lett volna mindenre, de ez van.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Október 29 - November 4.

  10.29. – 11.04. Hétfő – Vasárnap

  Ez a hét kicsit mozgalmasabb volt, mint az előző, bár, azért nem vitte túlzásba. Legalább, volt egy búcsúparti kedd este, némi alkoholizálással egybekötve. A PACAP team gyógyszerész hallgatója befejezte három hónapos gyakorlatát, levizsgázott, és távozott a csapatból. Szokásos menetrend szerint történt minden, kedden rövid megbeszélés a kutatást illetően, aztán irány vacsorázni. Most Masashi javaslatára kínai étterembe mentünk, Ebisuba. Ettem pekingi kacsát, és azt kell mondjam, hogy valami eszméletlen finom. Elképzelésem sem volt arról, hogy mire számítsak, tudtam, hogy a kacsahús az jó dolog, a kínai kajákkal szemben pedig vannak fenntartásaim. Mint ahogy Masashi megfogalmazta, a kínaiak az asztalláb kivételével mindent megesznek, és a mindenbe sok olyan dolog beletartozik, amit annyira nem szeretnék megkóstolni. Ez az ételük, viszont állat. Kissé bonyolult enni, főleg, ha az ember fényképező gépet is akarja kezelni közben, de megoldható a probléma. Nem tudom, otthon hogyan tálalják a sült kacsát egy kínai étteremben. Itt kaptunk először egy tálban egy halom zöldséget, uborkát, hagymát, ilyesmi, aztán hoztak három tálkában különböző szószokat, meg egy tányéron palacsinta méretű, és hasonló vastagságú tésztát. Ez csak alakban volt hasonló a palacsintához, ízben leginkább a pitához tudnám hasonlítani. Végül érkezett a hús.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Október 22-28.

  10.22-28. Hétfő – Vasárnap

  Próbálom összekaparni az elmúlt hét eseményeit, de ez most nem megy könnyen. Már megint nem jegyzeteltem rendesen, és valahogy elég nehéz visszaemlékezni a teljesen összefolyó napokra. Legszívesebben ezt a hetet kihagynám, ahogy van, szinte semmi nem történt, és szerencsére megfelelő gyorsasággal el is ment. Most nem mentem kirándulni, csak a városban nézelődtem. Szombaton jó idő volt, tehát elmentem a már-már szokásosnak mondható körömre, azaz gyalog Akihabara felé, majd vonattal vissza. Megint más utat választottam, így sikerült új részeket is felfedeznem, mint pl. a kikötő. Mivel a héten debütált a Windows 8, Akihabarában vetettem egy hosszabb pillantást a rendszerre, meg az új laptopokra. Sajnos a Windows RT még nem elérhető, a Win8-cal szerelt táblák ára pedig csillagászati. Sony, Fujitsu, Panasonic termékeket találtam, általában 13 coll körüli képátlóval, és Core i5, vagy i7 rendszerrel. Az áruk 100-170 ezer jenig terjedt. Ilyenem nem lesz, ez már most teljesen biztos. Lehetne, ha eladnám a Mac-et, de ez jelenleg teljességgel kizárt, meg vagyok vele elégedve. Visszatérve a Windows-ra, alapvetően tetszik, nem rossz rendszer, de olyan eszközön, ahol nincs érintőképernyő, hanyagolnám. Nem kapott el a vágy, hogy instant frissítsem a jelenlegi rendszeremet erre, maradok a hetesnél. Megszokott, stabil, viszonylag gyors, és van start menü.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Október 15-21.

  10.15-21. Hétfő – Vasárnap

  A hét első felében úgy éreztem, rám tört a szabadság. Mivel az összes lényeges ember az intézetből épp New Orleansban pót-vakációzott, teljesen szabadon garázdálkodhattam. Nem kicsit volt jó érzés végre úgy létezni, hogy Tom nem ül egyfolytában a hátam mögött. Persze, a napi menetrend semmit sem változott, ugyanúgy kilencre jöttem, és hat körül távoztam most is, mivel a digitális póráz azért rajtam volt, illetve, ebben az egy hétben is illett valami eredményt produkálni, amit a következő „PACAP team meetingen” elő tudtok adni. Persze, ez nem olyan súlyú, mint az intézeti „lab meeting”, de azért jó, ha látják, hogy nem csak a lábamat lógatom egész nap, hanem érdemi munkát is végzek. Ehhez pedig eredmények kellenek, az, hogy pozitívak, vagy negatívak, vagy esetleg teljesen értelmezhetetlenek, már nem fontos. Ezen a héten sem változott sokat a szerencsém, továbbra is csak a fejemet vakarom a grafikonokat nézegetve, és Joe-val együtt már csak röhögünk a dolgon. Ő se érti, én sem értem, Tom sem érti, és gyanítom, nem is nagyon érdekli, ami persze egyrészt rossz, mert a PhD lehetősége erősen távolodik, másrészt meg jó, mert így legalább nem kell azon stresszelni, hogy nem tudok Nobel-díj-gyanús eredményeket produkálni. A két ortopédsebész kollégám, akik szintén PhD után kepesztenek már jóval lazábban vette a dolgot, mint én.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Október 8-14.

  10.08. – 14. Hétfő – Vasárnap

  A hét egy ünnepnappal indult, nem tudom, hogy minek a napja ez, de nem is lényeges. Szünnap, tehát nem kellett dolgozni, és számomra ennyi bőven elég is. Sajnos, az időjárás nem volt valami ünnepi hangulatban, mint ahogy az utóbbi időben menetrendszerűen, ha nem kell melóznom, akkor esik az eső. Nem volt ez másképp most se, úgyhogy a már régóta halogatott túrázás ismét tovább csúszott a hétvégére. Szerencsére, csak a reggel, illetve mondhatni inkább a kora délelőtt telt esősen, utána meglepő gyorsasággal eloszlottak a felhők, és kisütött a nap. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát, nem túl sok mindent,
  Joe barátomtól azt a tanácsot kaptam Skypeon keresztül, hogy menjek el Uenóba vonattal, majd sétáljak vissza Shinagawa felé ameddig kedvem van. Nos, végül jobb ötlet híján ezt tettem, elmentem Gotandába gyalog, majd irány Ueno.

  
  Ueno Zoo, bejárat. Ez most kimaradt.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Október 2 - 7.

  10.02.-07. Kedd - Vasárnap

  Nem szeretem az ébresztőórákat. Kíméletlen eszközök, amik mindig pont akkor szólalnak meg, amikor az ember a legkevésbé számít rá, és borzalmas hangjuk van. Ebből kiindulva, nekem nincs is ilyesmim, inkább a jóval megbízhatatlanabb, ellenben ütésálló telefonomat használom erre a célra. Ha szerencsém van, elfelejt csörögni, és akkor rákenhetem, ha elkések. Sajnos, ma nem volt ilyen mázlim, pontban 8.30-kor ébresztett, ráadásul valami kis bugnak köszönhetően teljes hangerőn kezdte el üvölteni a párnám mellett stílszerűen Alivntól a „Kurva élet” című számot. A reakciómat egy normális vekker kevéssé élte volna túl. A majd 12 óra alvás fájóan kevésnek érződött, de nem lehetett mit tenni, kedd lévén kénytelen voltam felkelni, és bemenni az irodába. Fantasztikus volt. Tom már nyolckor bent volt, és intézte az elmaradt dolgait. Én is imitáltam némi munkát, gondoztam a sejtjeimet, és igyekeztem túlélni. Persze, a PACAP-team megbeszélése ezúttal sem maradhatott el, fél hattól hétig tartott, úgyhogy későn szabadultam. A hét további napjai cirka ilyen felállásban teltek el, alvás, meló, unatkozás, alvás meló stb… A dolog egyetlen pozitívuma, hogy csak öt munkanap volt a szokásos hat helyett, így egy kicsit gyorsabban lett vége a hétnek.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Szeptember 24 - Október 1.

  09.24 – 10.01. Hétfő – Hétfő.

  Ez a hét kissé viharosra sikerült, hogy úgy mondjam, volt benne pár erősen váratlan fordulat, meg egy-egy jó nagy tájfun, ami rendesen megkavarta az állóvizeket. Pedig, kezdetben nem úgy tűnt a dolog, hogy bármi érdemi esemény fog történni, minden a szokásos mederben zajlott. Kísérletek elindítása, végrehajtása, majd a kaotikus eredmények értelmezhető, esetleg eladható formába öntése. Lehet, hogy káoszelméletekkel kéne inkább foglalkoznom, úgy tűnik, abban jó vagyok. De, az is lehet, hogy filozófusnak kéne állnom, az se lehet sokkal unalmasabb, mint több órán át bámulni a grafikonokat, és azon agyalni, hogy ez most akkor miért néz ki így. De, legalább Tom elégedett velem, legalábbis azt mondja, ami feltehetőleg annyit mindenképp jelent, hogy nem akar nyilvánosan kivégezni. Aztán innentől a tényleges elégedettségig terjedő fokozatokon át, hogy valójában mit gondol, az örök rejtély fog maradni, azt hiszem.
  Viszont, biztosan kijelenthető, hogy véget ért a nyár. Ez elég nagy megkönnyebbülést jelent számomra, nehezen viseltem volna még egy augusztusi hónapot. A hőmérséklet kellemes 25 fok körüli, a páratartalom csökkent, az éjszakák kifejezetten hűsítőek, úgyhogy ideálisak az életkörülmények. Lehet aludni éjjel, napközben a szabadban tartózkodni, meg ilyesmi.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Szeptember 17-23.

  09.17 – 23. Hétfő - Vasárnap

  Ez a hét jelentős megkönnyebbülést hozott, na persze ennek semmi köze nincs az anathoz, pusztán az időjárás váltott „élhető” fokozatba. A hét elején még kitartóan tombolt a hőség, a hétvégére azonban megjött a több fokos lehűlés, ami úgy néz ki, végre tartós lesz. Bár az Okinaván átvonuló tájfun nem ért fel idáig, mégis elindított valami komoly légköri változást, aminek a hatása már itt is érezhető, amit nagyon nem bánok, hogy őszinte legyek. Van persze rossz vonatkozása is a dolognak, mint mondjuk az, hogy az egész vasárnapot gyakorlatilag elmosta az eső, de ezt most nem éreztem akkora katasztrófának.
  További pozitívum, hogy hosszú idő óta először volt egy szabad hétfőm. Most van az úgy nevezett Silver week (ugye még valamikor áprilisban volt a golden), ami azt vonja maga után, hogy a hétfő és a szombat is ünnepnap. Fogalmam sincs, hogy miért, de a lényeg, hogy nem kell feltétlenül bejönni az anatra. Illetve, nem kellene, ha nem lettem volna olyan barom, hogy elszámolom magam a sejtjeimmel kapcsolatban. De, voltam, úgyhogy innentől nem sok választási lehetőségem maradt, a délutánból pár órát rá kellett áldoznom a sejtjeimre, ami bár annyira nem érintett meg, azért örültem volna, ha kihagyhatom ezt a remek programot. Úgyhogy, ebéd után, egy óra körül szépen bemásztam az intézetbe, és két órán keresztül sejteket pesztráltam.

  Folytatás...

  mave13 11 éve

• Tokió blog - Szeptember 10-16.

  09.10-16. Hétfő - Vasárnap

  A 24. hét sem hozott semmi változást, sajnos. A meleg változatlan, harminc fok nappal, huszonöt éjjel, plusz a pára. De, úgy érzem, valami mégiscsak elindult. Nem tudom miben, de kicsit változott az időjárás az előző hetekhez képest. Más a szélirány, több a felhő, szóval valami készül. Éjjelente néma villámok cikáznak az égen, dörgés nincs, tehát messze van a vihar, de akkor is, ez jó jel. Elvileg itt szeptember a legaktívabb tájfun időszak, lehet, hogy ennek a kezdetét érzem, nem tudom. Minden esetre, legalább valami biztató dolog van a levegőben, ebből a hőségből már nagyon elegem van. Nem lehet aludni, sem túrázni, de még a lakásból, vagy az irodából kimozdulni se nagyon. Irigykedve nézem az otthoni honlapokat, ott már csak huszonpár fok van, és esik. El bírnám viselni itt is, hogy őszinte legyek.
  Egyébként, ezen a héten sem történt semmi rendkívüli, hacsak az nem, hogy Tom kemény három napig szabin volt. Erről nekem nem szólt korábban, egyszerűen csak nem jelent meg hétfőn, ebédidőben. Ezt nem bántam, legalább valami változatosság az életemben. Mint később kiderült, a barátnőjével voltak valami forró vizes fürdőben (onsen), illetve, a szüleit látogatta meg, ismét.

  Folytatás...

  mave13 11 éve