Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Elment...

  Elment...

  Elment az az ember, akit a legjobban szerettem, aki a legnagyobb hatással volt rám és leginkább befolyásolta azt, hogy milyen ember lettem. Akinek a legtöbbet köszönhetem. A nagymamám.
  Ma volt a temetése (illetve ahogy elnézem, tegnap).
  Nem volt meglepő a halála, mivel már betöltötte a 89. életévét és évek óta betegeskedett. Nagyon nehezen mozgott és fájdalmai voltak, bár ezt nem mutatta. Nem is nagyon mondta senkinek, de mi beszélgettünk erről is, mivel Ő pontosan tudta, hogy mennyire ócskák a térdeim és hogy folyamatosan fájnak. Emiatt nekem nem szégyellte bevallani, hogy gyakran ordítani és/vagy sírni tudna, de leginkább az zavarta, hogy nehezen tudja ellátni magát és mások segítségére szorul. Ez volt neki a legnehezebb, mert egész életében tevékeny volt és segített a családnak, amiben csak tudott. Már úgy érezte, hogy csak teher másoknak. Persze ez nem igaz, mert mi szívesen segítettünk. Úgy éreztük, hogy legalább egy kicsit vissza tudunk neki adni abból a törődésből, amit tőle kaptunk!
  Februárban viszont kapott egy agyvérzést és teljesen lebénult. Beszélni sem nagyon tudott. Nem tudjuk, hogy tudatánál volt-e, de valószínűleg időnként igen. Azt hiszem, hogy ez az állapot volt számára a lehető legrosszabb. A teljes magatehetetlenség.

  Folytatás...

  Geri Bátyó 12 éve 16

• Megírni, amit nem lehet

  Mindig nehezemre esett verset írni, amikor boldog voltam. Nem is gazán van ilyen, de most megpróbálkoztam vele mégis. Ez lett belőle.

  Megírni, amit nem lehet

  Mikor boldog vagyok, nem megy a verselés,
  De ez jól is van így, hisz ilyenkor
  Minden leírt, s kiejtett szó kevés.
  Melankolikus verseim látja az utókor
  És azt gondolja, sosem voltam vidám,
  Pedig most is az vagyok, s nagyon!
  A problémákat szívesen elmondanám,
  De nincs mit elsírjak, nincsen bánatom!

  A boldogságot nem leírni, megélni kell
  És én most pontosan ezt is teszem.
  Mikor kedvesem szorosan átölel,
  A múlt baját is, mind elfeledem,
  Pedig volt belőle éppen elég,
  De ez ma már mind jelentéktelen,
  Hisz a sors ekképp így sodort feléd,
  S lényedet így jobban értékelem!

  Tudom, hogy nem a legjobban sikerült, de - ahogy mondani szokás - a szándék a fontos és már jó ideje azon voltam, hogy megírjam egy versben azt, amit nem lehet: Boldog vagyok!

  Geri Bátyó 12 éve 7